Lemez: Szekérrel Bécsbe (dZihan § Kamien: Refreaked)

publikálva
2001/11. (03. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egyet kell értenünk miniszterelnökünkkel: itt az ideje, hogy számot vessünk, mivel is tartozunk osztrák szomszédainknak. Persze a kuruc hagyomány szerint csak ólommal és hideg vassal: ugye eb ura fakó, Ugocsa non coronat, lánc csörög, haló hörög, kérjük kedves szélsőnegyvennyolcas magyar vendégeinket, hogy lopás közben is tartsanak mértéket. Pedig, lelkünkre, leszámolhatnánk már balhiteinkkel: majdhogynem tűrhetetlen, hogy véreinknek Ausztriáról folyton csak Trajcigfricig és a papírötvenes hátoldala jusson az eszükbe (esetleg mindez még Billa-szatyorral és Gorenjével súlyosbítva). Pedig valaha még együtt nyomult kart karba öltve Vak Bottyán, a süket Beethoven és a néma levente, azután összeomlott minden, és mi itt maradtunk árván, hülyén, ostobán vigyorogva és egymásra mutogatva. Ha más már nem is jutna eszünkbe szomszédainkról, azt azért jó tudnunk, hogy a tuti majdnem mindig a labancok felől érkezett hozzánk, s itt elég csak a zenére gondolnunk. Hogy ne is menjünk messzire: az osztrákok legutóbb éppen a múlt évszázad kilencvenes éveiben mutatták meg a világnak, hol is lakott ifj. és id. Johann Strauss: A Kruder & Dorfmeister kettős vezette cs. kir. invázió előtt megfeküdtek az irigy ny.-európaiak, sőt még a sovén britek is, s azóta a világ legalábbis elfogadni látszik, hogy a legfinomabb zenéket megint csak Bécsben gyártják.

dZihan & Kamien: Refreaked

Egyet kell értenünk miniszterelnökünkkel: itt az ideje, hogy számot vessünk, mivel is tartozunk osztrák szomszédainknak. Persze a kuruc hagyomány szerint csak ólommal és hideg vassal: ugye eb ura fakó, Ugocsa non coronat, lánc csörög, haló hörög, kérjük kedves szélsőnegyvennyolcas magyar vendégeinket, hogy lopás közben is tartsanak mértéket. Pedig, lelkünkre, leszámolhatnánk már balhiteinkkel: majdhogynem tűrhetetlen, hogy véreinknek Ausztriáról folyton csak Trajcigfricig és a papírötvenes hátoldala jusson az eszükbe (esetleg mindez még Billa-szatyorral és Gorenjével súlyosbítva). Pedig valaha még együtt nyomult kart karba öltve Vak Bottyán, a süket Beethoven és a néma levente, azután összeomlott minden, és mi itt maradtunk árván, hülyén, ostobán vigyorogva és egymásra mutogatva. Ha más már nem is jutna eszünkbe szomszédainkról, azt azért jó tudnunk, hogy a tuti majdnem mindig a labancok felől érkezett hozzánk, s itt elég csak a zenére gondolnunk. Hogy ne is menjünk messzire: az osztrákok legutóbb éppen a múlt évszázad kilencvenes éveiben mutatták meg a világnak, hol is lakott ifj. és id. Johann Strauss: A Kruder & Dorfmeister kettős vezette cs. kir. invázió előtt megfeküdtek az irigy ny.-európaiak, sőt még a sovén britek is, s azóta a világ legalábbis elfogadni látszik, hogy a legfinomabb zenéket megint csak Bécsben gyártják.

Az ottan lakozó dZihan & Kamien duó története például szinte már közhelyes: Vlado Dzihan Szarajevóban nő fel muszlim családban, ahol már gyermekkorától körülveszi a zene, mire felnő, dobos lesz belőle, s nincs is más dolga, mint túlélni a háborút. Vlado, azaz a dZihan fiú perkásként már Bosznia-Hercegovina-szerte ismert, s némiképp külföldön is, ha máshonnan nem, hát a honfitárs Kusturica Arizonai álmodozókjának zenei stábjából. Ezek után Bécsben pallérozza magát, ahol is találkozik Mario Kamiennel, aki a változatosság kedvéért Németországban született, felmenői között pedig főleg olaszokat és lengyeleket találunk. A két tipikus gyüttosztrák (lásd Savoyai Jenő, Metternich, Kollowrat, Bilinski avagy Czernin Ottokár) osztozik a török és arab zene iránti rajongásában, s e heves érzelmek hamarosan tetteikben is megnyilvánulnak: számos ígéretes maxi után tavaly megjelenik Freaks & Icons című első nagylemezük, ami a közel-keleti egzotika és a napnyugati chill out és downtempo (magyarul kellemesen punnyadt) zenék figyelemre- méltóan bájos hibridje, rajta vagy tucatnyi közreműködő zenésszel és vokalistával, köztük törökök, osztrákok, latinok és balkániak, s persze Kamien, aki az egészet producerként összerakta. És mindez csak a kezdet, hiszen már kezünkben van az obligát remixlemez is, mely Refreaked néven jött ki most frissen, s melyen a drága kollégák legjava közreműködik egy-egy újrakeverés erejéig. Van itt finom mix a közismerten buggyant Matthew Herberttől és a kvázijapán U. F. O.-tól, a szintén zseniális Atjazztől, s további itemek a szintén brit Hefnertől meg a nemrégen méltatott Fauna Flashtől, de a személyes kedvenc a még alig ismert Eddy & Dus duó remixe: a Smile című darabot hallván, egyszerre eszünkbe jut vidám gyermekkorunk néhány megtagadatlan kedvence, de hát minden megfejtés téves: e tündéri, vokális darabot ugyanis egy bizonyos Savka Jankovic énekelte lemezre. A végén még bónuszként egy saját szám, amit a hírek szerint gondos mérlegelés után választottak ki az amúgy bőséges új termésből, elvégre a fiúk ezentúl csak rókát vacsoráznak és farkast reggeliznek, akárcsak a mesebeli nyulak. Megtehetik.

Minek

Couch Records/Deep Music Depo, 2001

publikálva
2001/11. (03. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...