Lemez: Szekérrel Bécsbe (dZihan § Kamien: Refreaked)

  • 2001. március 15.

Zene

Egyet kell értenünk miniszterelnökünkkel: itt az ideje, hogy számot vessünk, mivel is tartozunk osztrák szomszédainknak. Persze a kuruc hagyomány szerint csak ólommal és hideg vassal: ugye eb ura fakó, Ugocsa non coronat, lánc csörög, haló hörög, kérjük kedves szélsőnegyvennyolcas magyar vendégeinket, hogy lopás közben is tartsanak mértéket. Pedig, lelkünkre, leszámolhatnánk már balhiteinkkel: majdhogynem tűrhetetlen, hogy véreinknek Ausztriáról folyton csak Trajcigfricig és a papírötvenes hátoldala jusson az eszükbe (esetleg mindez még Billa-szatyorral és Gorenjével súlyosbítva). Pedig valaha még együtt nyomult kart karba öltve Vak Bottyán, a süket Beethoven és a néma levente, azután összeomlott minden, és mi itt maradtunk árván, hülyén, ostobán vigyorogva és egymásra mutogatva. Ha más már nem is jutna eszünkbe szomszédainkról, azt azért jó tudnunk, hogy a tuti majdnem mindig a labancok felől érkezett hozzánk, s itt elég csak a zenére gondolnunk. Hogy ne is menjünk messzire: az osztrákok legutóbb éppen a múlt évszázad kilencvenes éveiben mutatták meg a világnak, hol is lakott ifj. és id. Johann Strauss: A Kruder & Dorfmeister kettős vezette cs. kir. invázió előtt megfeküdtek az irigy ny.-európaiak, sőt még a sovén britek is, s azóta a világ legalábbis elfogadni látszik, hogy a legfinomabb zenéket megint csak Bécsben gyártják.

dZihan & Kamien: Refreaked

Egyet kell értenünk miniszterelnökünkkel: itt az ideje, hogy számot vessünk, mivel is tartozunk osztrák szomszédainknak. Persze a kuruc hagyomány szerint csak ólommal és hideg vassal: ugye eb ura fakó, Ugocsa non coronat, lánc csörög, haló hörög, kérjük kedves szélsőnegyvennyolcas magyar vendégeinket, hogy lopás közben is tartsanak mértéket. Pedig, lelkünkre, leszámolhatnánk már balhiteinkkel: majdhogynem tűrhetetlen, hogy véreinknek Ausztriáról folyton csak Trajcigfricig és a papírötvenes hátoldala jusson az eszükbe (esetleg mindez még Billa-szatyorral és Gorenjével súlyosbítva). Pedig valaha még együtt nyomult kart karba öltve Vak Bottyán, a süket Beethoven és a néma levente, azután összeomlott minden, és mi itt maradtunk árván, hülyén, ostobán vigyorogva és egymásra mutogatva. Ha más már nem is jutna eszünkbe szomszédainkról, azt azért jó tudnunk, hogy a tuti majdnem mindig a labancok felől érkezett hozzánk, s itt elég csak a zenére gondolnunk. Hogy ne is menjünk messzire: az osztrákok legutóbb éppen a múlt évszázad kilencvenes éveiben mutatták meg a világnak, hol is lakott ifj. és id. Johann Strauss: A Kruder & Dorfmeister kettős vezette cs. kir. invázió előtt megfeküdtek az irigy ny.-európaiak, sőt még a sovén britek is, s azóta a világ legalábbis elfogadni látszik, hogy a legfinomabb zenéket megint csak Bécsben gyártják.

Az ottan lakozó dZihan & Kamien duó története például szinte már közhelyes: Vlado Dzihan Szarajevóban nő fel muszlim családban, ahol már gyermekkorától körülveszi a zene, mire felnő, dobos lesz belőle, s nincs is más dolga, mint túlélni a háborút. Vlado, azaz a dZihan fiú perkásként már Bosznia-Hercegovina-szerte ismert, s némiképp külföldön is, ha máshonnan nem, hát a honfitárs Kusturica Arizonai álmodozókjának zenei stábjából. Ezek után Bécsben pallérozza magát, ahol is találkozik Mario Kamiennel, aki a változatosság kedvéért Németországban született, felmenői között pedig főleg olaszokat és lengyeleket találunk. A két tipikus gyüttosztrák (lásd Savoyai Jenő, Metternich, Kollowrat, Bilinski avagy Czernin Ottokár) osztozik a török és arab zene iránti rajongásában, s e heves érzelmek hamarosan tetteikben is megnyilvánulnak: számos ígéretes maxi után tavaly megjelenik Freaks & Icons című első nagylemezük, ami a közel-keleti egzotika és a napnyugati chill out és downtempo (magyarul kellemesen punnyadt) zenék figyelemre- méltóan bájos hibridje, rajta vagy tucatnyi közreműködő zenésszel és vokalistával, köztük törökök, osztrákok, latinok és balkániak, s persze Kamien, aki az egészet producerként összerakta. És mindez csak a kezdet, hiszen már kezünkben van az obligát remixlemez is, mely Refreaked néven jött ki most frissen, s melyen a drága kollégák legjava közreműködik egy-egy újrakeverés erejéig. Van itt finom mix a közismerten buggyant Matthew Herberttől és a kvázijapán U. F. O.-tól, a szintén zseniális Atjazztől, s további itemek a szintén brit Hefnertől meg a nemrégen méltatott Fauna Flashtől, de a személyes kedvenc a még alig ismert Eddy & Dus duó remixe: a Smile című darabot hallván, egyszerre eszünkbe jut vidám gyermekkorunk néhány megtagadatlan kedvence, de hát minden megfejtés téves: e tündéri, vokális darabot ugyanis egy bizonyos Savka Jankovic énekelte lemezre. A végén még bónuszként egy saját szám, amit a hírek szerint gondos mérlegelés után választottak ki az amúgy bőséges új termésből, elvégre a fiúk ezentúl csak rókát vacsoráznak és farkast reggeliznek, akárcsak a mesebeli nyulak. Megtehetik.

Minek

Couch Records/Deep Music Depo, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.