Lemez: Szekérrel Bécsbe (dZihan § Kamien: Refreaked)

  • 2001. március 15.

Zene

Egyet kell értenünk miniszterelnökünkkel: itt az ideje, hogy számot vessünk, mivel is tartozunk osztrák szomszédainknak. Persze a kuruc hagyomány szerint csak ólommal és hideg vassal: ugye eb ura fakó, Ugocsa non coronat, lánc csörög, haló hörög, kérjük kedves szélsőnegyvennyolcas magyar vendégeinket, hogy lopás közben is tartsanak mértéket. Pedig, lelkünkre, leszámolhatnánk már balhiteinkkel: majdhogynem tűrhetetlen, hogy véreinknek Ausztriáról folyton csak Trajcigfricig és a papírötvenes hátoldala jusson az eszükbe (esetleg mindez még Billa-szatyorral és Gorenjével súlyosbítva). Pedig valaha még együtt nyomult kart karba öltve Vak Bottyán, a süket Beethoven és a néma levente, azután összeomlott minden, és mi itt maradtunk árván, hülyén, ostobán vigyorogva és egymásra mutogatva. Ha más már nem is jutna eszünkbe szomszédainkról, azt azért jó tudnunk, hogy a tuti majdnem mindig a labancok felől érkezett hozzánk, s itt elég csak a zenére gondolnunk. Hogy ne is menjünk messzire: az osztrákok legutóbb éppen a múlt évszázad kilencvenes éveiben mutatták meg a világnak, hol is lakott ifj. és id. Johann Strauss: A Kruder & Dorfmeister kettős vezette cs. kir. invázió előtt megfeküdtek az irigy ny.-európaiak, sőt még a sovén britek is, s azóta a világ legalábbis elfogadni látszik, hogy a legfinomabb zenéket megint csak Bécsben gyártják.

dZihan & Kamien: Refreaked

Egyet kell értenünk miniszterelnökünkkel: itt az ideje, hogy számot vessünk, mivel is tartozunk osztrák szomszédainknak. Persze a kuruc hagyomány szerint csak ólommal és hideg vassal: ugye eb ura fakó, Ugocsa non coronat, lánc csörög, haló hörög, kérjük kedves szélsőnegyvennyolcas magyar vendégeinket, hogy lopás közben is tartsanak mértéket. Pedig, lelkünkre, leszámolhatnánk már balhiteinkkel: majdhogynem tűrhetetlen, hogy véreinknek Ausztriáról folyton csak Trajcigfricig és a papírötvenes hátoldala jusson az eszükbe (esetleg mindez még Billa-szatyorral és Gorenjével súlyosbítva). Pedig valaha még együtt nyomult kart karba öltve Vak Bottyán, a süket Beethoven és a néma levente, azután összeomlott minden, és mi itt maradtunk árván, hülyén, ostobán vigyorogva és egymásra mutogatva. Ha más már nem is jutna eszünkbe szomszédainkról, azt azért jó tudnunk, hogy a tuti majdnem mindig a labancok felől érkezett hozzánk, s itt elég csak a zenére gondolnunk. Hogy ne is menjünk messzire: az osztrákok legutóbb éppen a múlt évszázad kilencvenes éveiben mutatták meg a világnak, hol is lakott ifj. és id. Johann Strauss: A Kruder & Dorfmeister kettős vezette cs. kir. invázió előtt megfeküdtek az irigy ny.-európaiak, sőt még a sovén britek is, s azóta a világ legalábbis elfogadni látszik, hogy a legfinomabb zenéket megint csak Bécsben gyártják.

Az ottan lakozó dZihan & Kamien duó története például szinte már közhelyes: Vlado Dzihan Szarajevóban nő fel muszlim családban, ahol már gyermekkorától körülveszi a zene, mire felnő, dobos lesz belőle, s nincs is más dolga, mint túlélni a háborút. Vlado, azaz a dZihan fiú perkásként már Bosznia-Hercegovina-szerte ismert, s némiképp külföldön is, ha máshonnan nem, hát a honfitárs Kusturica Arizonai álmodozókjának zenei stábjából. Ezek után Bécsben pallérozza magát, ahol is találkozik Mario Kamiennel, aki a változatosság kedvéért Németországban született, felmenői között pedig főleg olaszokat és lengyeleket találunk. A két tipikus gyüttosztrák (lásd Savoyai Jenő, Metternich, Kollowrat, Bilinski avagy Czernin Ottokár) osztozik a török és arab zene iránti rajongásában, s e heves érzelmek hamarosan tetteikben is megnyilvánulnak: számos ígéretes maxi után tavaly megjelenik Freaks & Icons című első nagylemezük, ami a közel-keleti egzotika és a napnyugati chill out és downtempo (magyarul kellemesen punnyadt) zenék figyelemre- méltóan bájos hibridje, rajta vagy tucatnyi közreműködő zenésszel és vokalistával, köztük törökök, osztrákok, latinok és balkániak, s persze Kamien, aki az egészet producerként összerakta. És mindez csak a kezdet, hiszen már kezünkben van az obligát remixlemez is, mely Refreaked néven jött ki most frissen, s melyen a drága kollégák legjava közreműködik egy-egy újrakeverés erejéig. Van itt finom mix a közismerten buggyant Matthew Herberttől és a kvázijapán U. F. O.-tól, a szintén zseniális Atjazztől, s további itemek a szintén brit Hefnertől meg a nemrégen méltatott Fauna Flashtől, de a személyes kedvenc a még alig ismert Eddy & Dus duó remixe: a Smile című darabot hallván, egyszerre eszünkbe jut vidám gyermekkorunk néhány megtagadatlan kedvence, de hát minden megfejtés téves: e tündéri, vokális darabot ugyanis egy bizonyos Savka Jankovic énekelte lemezre. A végén még bónuszként egy saját szám, amit a hírek szerint gondos mérlegelés után választottak ki az amúgy bőséges új termésből, elvégre a fiúk ezentúl csak rókát vacsoráznak és farkast reggeliznek, akárcsak a mesebeli nyulak. Megtehetik.

Minek

Couch Records/Deep Music Depo, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.