A „da” viszonyszó nélkül a fenti név nem a reneszánsz polihisztort, hanem a mostanság újra fölfedezett barokk komponistát jelzi, akinek legutolsó operáját, az 1730-as Artasersét 2012-ben valószerűtlenül erős szereplőgárdával vezették vissza az operai köztudatba. Az óperzsa dinasztikus palotaforradalmak históriájából kölcsönzött történet, melyből maga a nagy Metastasio írt librettót, annak idején Rómában vonult az operaszínpadra: egy tenorral és öt kasztrálttal, hiszen a pápai állam különös szigorral tartotta távol a nőket a színpadoktól. A 21. századi felújítás öt nagyszerű kontratenort toborzott össze a produkcióra, köztük olyan világsztárokat, mint Philippe Jaroussky és Max Emanuel Cencic. S oldalukon már egy új nemzedék is szerephez jut, például az aradi születésű Valer Barna-Sabadus, aki itt Semira szoknyaszerepében lép elénk, s azóta már szorosan fel is zárkózott a hangfaj legnagyobbjaihoz. Az előadás tehát a kontratenorok parádéja gyanánt (is) értékelhető, és ezt a vonulatot, s benne a női hangon éneklő, illetve nőt játszó férfi sokrétű kulturális, színpadi és emberi jelenségét példásan felmutatja a produkció. Mely produkciót rendezőként a számunkra is ismerős Silviu Purcărete jegyzi, aki egyszerre látszik érteni és megérteni a műfajt, a szabványos opera seria konvencióiból kibomló érzések és indulatok gazdag összjátékát. Imponáló az a mesterségbeli tudás, mellyel Purcărete egyetlen kis színpadi forgót minden lelkiállapot, mögöttes érzés és belső történés érzékeltetésére alkalmassá tesz. Az extravagánsan historizáló jelmezek és parókák színpadi látványa jól harmonizál Leonardo Vinci megismerésre érdemes, kirobbanóan energikus operazenéjével, melyet Diego Fasolis és a Concerto Köln együttese éppoly eleven, porosodástól mentes formában kínál elénk, akárcsak a színpadon kollegiálisan versengő kontratenorok sereglete.
Erato, 2 DVD, 2014
