Lemez

Leonardo Vinci: Artaserse

Zene

A „da” viszonyszó nélkül a fenti név nem a reneszánsz polihisztort, hanem a mostanság újra fölfedezett barokk komponistát jelzi, akinek legutolsó operáját, az 1730-as Artasersét 2012-ben valószerűtlenül erős szereplőgárdával vezették vissza az operai köztudatba. Az óperzsa dinasztikus palotaforradalmak históriájából kölcsönzött történet, melyből maga a nagy Metastasio írt librettót, annak idején Rómában vonult az operaszínpadra: egy tenorral és öt kasztrálttal, hiszen a pápai állam különös szigorral tartotta távol a nőket a színpadoktól. A 21. századi felújítás öt nagyszerű kontratenort toborzott össze a produkcióra, köztük olyan világsztárokat, mint Philippe Jaroussky és Max Emanuel Cencic. S oldalukon már egy új nemzedék is szerephez jut, például az aradi születésű Valer Barna-Sabadus, aki itt Semira szoknyaszerepében lép elénk, s azóta már szorosan fel is zárkózott a hangfaj legnagyobbjaihoz. Az előadás tehát a kontratenorok parádéja gyanánt (is) értékelhető, és ezt a vonulatot, s benne a női hangon éneklő, illetve nőt játszó férfi sokrétű kulturális, színpadi és emberi jelenségét példásan felmutatja a produkció. Mely produkciót rendezőként a számunkra is ismerős Silviu Purcărete jegyzi, aki egyszerre látszik érteni és megérteni a műfajt, a szabványos opera seria konvencióiból kibomló érzések és indulatok gazdag összjátékát. Imponáló az a mesterségbeli tudás, mellyel Purcărete egyetlen kis színpadi forgót minden lelkiállapot, mögöttes érzés és belső történés érzékeltetésére alkalmassá tesz. Az extravagánsan historizáló jelmezek és parókák színpadi látványa jól harmonizál Leonardo Vinci meg­ismerésre érdemes, kirobbanóan energikus operazenéjével, melyet Diego Fasolis és a Concerto Köln együttese éppoly eleven, porosodás­tól mentes formában kínál elénk, akárcsak a színpadon kollegiálisan versengő kontratenorok sereglete.

Erato, 2 DVD, 2014

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.