Koncert

MÁV Szimfonikusok, Takács-Nagy, Farkas

  • (ba)
  • 2015. január 5.

Zene

A pályaválasztás döntő esemény az ember életében. Ötvenéves korban sem késő meglépni, főleg ha stramm fiatalról van szó, és ha a választás megalapozottnak bizonyul. Takács-Nagy Gábor (1956) nem a semmiből lépett a karmesteri dobogóra, szűk két évtizedig a nevét viselő, világszínvonalú vonósnégyes primáriusa volt, később a Fesztiválzenekar hangversenymestere, ma már első vendégkarmestere, s Európában itt-ott kamarazene-professzor, dirigens stb.

És némiképp varázsló is. A MÁV Szimfonikus Zenekart a derékhadhoz, a középmezőny élére szokás sorolni, de a pálca nélkül irányító Takács-Naggyal a hétköznapi bérleti hangversenyüket nem letudják, hanem izgalmas zenei élménnyé avatják. Haydn Üstdob-szimfóniájában (G-dúr, Hob. I:94) és Beethoven
1. szimfóniájában átmeneti időre eltávoztunk hazánkból, és megérkeztünk egy könnyedebb, követhető szabályok szerint szerveződő világba, ahol szinte mindegyik tizenhat ütemes periódusban zenei poénok pukkannak. Humor és önreflexió, ráadásul zavartalan kivitelben – a fúvós belépések eseményszámba mentek, de még feltűnőbb volt a vonóskar természetesen könnyed, kifejező mozgása a gyors és még gyorsabb passzázsokban. A Haydn-szimfónia második, variációs tételében – itt csattan el a nevezetes üstdobütés – a négy, önálló karakterű variáció összekacsintása sokat megértetett a bécsi klasszika napos oldaláról. A tíz évvel későbbi Beethoven-mű iróniáját és Haydn-utalásait könnyen olvashatóvá tette a zenekari pezsgés.

Farkas Gábornak sem technikai, sem tartalmi szempontból nem okoz gondot Bartók 3. zongoraver­senye, szépen működik együtt a kísérettel – rejtély, hogy miért marad mégis kívül a darabon, miért nem akar vagy mer azonosulni a magánszólammal.

Zavartan kérdezem a túltermelési válságot emlegetőket: baj az, ha egy országnak, illetve fejnehéz fővárosának egynél-kettőnél több jó zenekara van?

Zeneakadémia, november 27.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.