TAVASZ! - Interjú

„Én Brünnhilde vagyok”

Iréne Theorin operaénekes

Zene

Idén újra hallhatjuk Brünnhildeként a Budapesti Wagner-napokon a svéd Iréne Theorint, aki épp Az istenek alkonya előadásának napján lesz 60 éves. Vidéki lánynak mondja magát, de bejárta a világ szinte összes nagy színpadát.

Magyar Narancs: Motorozol és biciklizel – nem félted a hangodat?

Iréne Theorin: Motorozni csak eldugott helyeken tudok, mert nincs a motorhoz jogosítványom. Viszont mindig biciklizem, ahol csak lehet. De nem féltem ettől a hangomat. Most éppen megfáztam, amikor az unokáimmal síeltünk, de szerencsére csak hetek múlva fogok énekelni.

MN: Mindig ilyen erőteljes hangod volt, vagy idővel fejlődött ilyenné?

IT: Az ember hangja mindig fejlődik, de azért kezdettől fogva bennem volt ez a lehetőség.

MN: Az operai karriered későn, harmincéves korod után kezdődött. Addig mit csináltál?

IT: Például szültem három gyereket. Közben azért zenei tanulmányokat is folytattam, csak megszakításokkal. Rengeteg meghallgatásra jártam, meg kórusban énekeltem. Még a tanulmányaim alatt Koppenhágába szerződtem, és ott debütáltam Donna Anna szerepében.

MN: Mozarttal mutatkoztál be? Ezt ma már olyan nehéz elképzelni.

IT: Énektechnika tekintetében Wagner nincs olyan messze Mozarttól. Fókuszban kell tartani a hangot, bízni benne, és sosem kell túlénekelni a zenekart. Ha erőltetsz, préselsz, elveszíted a hangodat. Ezt az első tíz évben nem tudtam; nagyon sok Wagner-szerepet kaptam, amiért hálás voltam, de sosem volt annyi időm, hogy azt mondjam, nem, most kellene két hónap, hogy megnézzem, menni fog-e a Brünnhilde. Egy idősebb kollégám egyszer megkérdezte, mióta énekelek Wagnert. Mondtam, 13–14 éve. Ó, akkor a nyugdíjig fogod, válaszolta. Ezt jó volt hallani. Az énekesek az első tíz évben szokták túlerőltetni a hangszálaikat, utána ez a repertoár már nem megy. A tapasztalataim szerint fontos például, hogy az ember az igazi körülmények között próbáljon, és a legnehezebb részeket ne markírozza a próbán, mert akkor azt jegyzi meg az izommemória, és az előadáson nehezebb lesz másképp énekelni. Persze, az izommemóriát lehet egyedül, egy kis szobában is dolgoztatni, de szerintem a színpadi próba a legfontosabb. Olaszul nem beszélek, de ha sokszor elismétlem, hogy „O mio babbino caro”, azt az izommemória megőrzi. Nagyon fegyelmezettnek kell lenni, ami persze unalmas.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.