TAVASZ! - Interjú

„Én Brünnhilde vagyok”

Iréne Theorin operaénekes

Zene

Idén újra hallhatjuk Brünnhildeként a Budapesti Wagner-napokon a svéd Iréne Theorint, aki épp Az istenek alkonya előadásának napján lesz 60 éves. Vidéki lánynak mondja magát, de bejárta a világ szinte összes nagy színpadát.

Magyar Narancs: Motorozol és biciklizel – nem félted a hangodat?

Iréne Theorin: Motorozni csak eldugott helyeken tudok, mert nincs a motorhoz jogosítványom. Viszont mindig biciklizem, ahol csak lehet. De nem féltem ettől a hangomat. Most éppen megfáztam, amikor az unokáimmal síeltünk, de szerencsére csak hetek múlva fogok énekelni.

MN: Mindig ilyen erőteljes hangod volt, vagy idővel fejlődött ilyenné?

IT: Az ember hangja mindig fejlődik, de azért kezdettől fogva bennem volt ez a lehetőség.

MN: Az operai karriered későn, harmincéves korod után kezdődött. Addig mit csináltál?

IT: Például szültem három gyereket. Közben azért zenei tanulmányokat is folytattam, csak megszakításokkal. Rengeteg meghallgatásra jártam, meg kórusban énekeltem. Még a tanulmányaim alatt Koppenhágába szerződtem, és ott debütáltam Donna Anna szerepében.

MN: Mozarttal mutatkoztál be? Ezt ma már olyan nehéz elképzelni.

IT: Énektechnika tekintetében Wagner nincs olyan messze Mozarttól. Fókuszban kell tartani a hangot, bízni benne, és sosem kell túlénekelni a zenekart. Ha erőltetsz, préselsz, elveszíted a hangodat. Ezt az első tíz évben nem tudtam; nagyon sok Wagner-szerepet kaptam, amiért hálás voltam, de sosem volt annyi időm, hogy azt mondjam, nem, most kellene két hónap, hogy megnézzem, menni fog-e a Brünnhilde. Egy idősebb kollégám egyszer megkérdezte, mióta énekelek Wagnert. Mondtam, 13–14 éve. Ó, akkor a nyugdíjig fogod, válaszolta. Ezt jó volt hallani. Az énekesek az első tíz évben szokták túlerőltetni a hangszálaikat, utána ez a repertoár már nem megy. A tapasztalataim szerint fontos például, hogy az ember az igazi körülmények között próbáljon, és a legnehezebb részeket ne markírozza a próbán, mert akkor azt jegyzi meg az izommemória, és az előadáson nehezebb lesz másképp énekelni. Persze, az izommemóriát lehet egyedül, egy kis szobában is dolgoztatni, de szerintem a színpadi próba a legfontosabb. Olaszul nem beszélek, de ha sokszor elismétlem, hogy „O mio babbino caro”, azt az izommemória megőrzi. Nagyon fegyelmezettnek kell lenni, ami persze unalmas.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.