Magyar Narancs: Titeket is meglepett a gyors siker?
Bóna Zsombor: Engem eléggé felkészületlenül ért. A járvány alatt át kellett állni az online tartalomgyártásra, és bár igyekeztünk valami pluszt nyújtani a rajongóknak – csináltunk filmklubot, live sessionöket –, amikor nyáron visszatértünk a virtuális térből a valóságba, meglepett, hogy mennyi embert érdekel a zenekar.
Fekete Giorgio: Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy még a karrierünk elején jött a járvány, nem a zenélésből éltünk, és nem kellett elmennünk a Sparba melózni, így koncentrálhattunk a zenekarra. A Covid alatt írtuk meg és adtuk ki a második lemezünket.
Bóna Zsombor: Volt pár single-ünk, ami nagyot ment a neten (Én még sohasem; Pók), sokat számított az is.
MN: A generációtokat gyakran kritizálják azzal, hogy előbb születik meg az imidzs, mint a jó dalok, de a Carson Coma jó példa arra, hogy ha a dalok is rendben vannak, akkor ez a tudatosság igen hatékony lehet.
Fekete Giorgio: Én sokkal jobban szeretem a második lemezünket, mert arra csiszolódtunk igazán össze, és jobb dalokat is írtunk együtt, szóval lehet, hogy nálunk is előbb volt meg az imidzs, mint a jó dalok. De ez miért baj? Profi körítés nélkül ma már azok se jutnának el senkihez.
Bóna Zsombor: Szerintem azok az angol nyelvű, gyorsabb-garázsrockosabb témák is jók voltak, amiket 2018 körül játszottunk, és akkor még nem volt imidzs azon kívül, hogy pörgős feel-good zenét játszunk sárga háttér előtt.
MN: Tényleg tudatosan építkeztek?
Bóna Zsombor: Már az elején is arról beszélgettünk, hogyan képzeljük el magunkat öt év múlva. Minden bevételt visszaforgatunk a zenekarba, Google-mappák és Excel-táblázatok bonyolult rendszerében vezetjük a zenekari ügyeket. De ezt ne úgy képzeld el, hogy tartalomgyárosok és stylistok dolgoznak rajtunk. Mi találunk ki mindent a Facebook-posztoktól a klipeken át az öltözködésig.
Fekete Giorgio: Van ebben egy adag spontaneitás is. A zenekar színvilága például úgy született meg, hogy amikor elmentünk az első fotózásunkra, a stúdióban kint volt egy sárga háttér. Kipróbáltuk és megtetszett, mert kifejezett valamit a zenénkből. Onnantól tudatosan az imidzs részévé tettük. A vidámságot pedig nem lehet erőltetni, az belőlünk fakad. Barátok vagyunk, együtt zenélünk, miért szomorkodnánk?
Bóna Zsombor: De tudjuk azt is, hogy ez csak addig működik, amíg önazonos. Ahogy idősödünk, változhat. A harmadik lemezen már lesznek melankolikus számok is.
Fekete Giorgio: A dalszövegeink most is viszonylag szomorúak, csak próbáljuk humorosan felfogni a dolgokat. Ha az exednek szülinapja van, sokkal jobb azt mondani, hogy Boldog szülinapot (Rohadj meg), mint sírni és Häagen-Dazs fagyit majszolni az ágyban Jóbarátok-nézés közben. Gondolom, nem tudom!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
