Interjú

„Miért félnénk?”

Bóna Zsombor és Fekete Giorgio – Carson Coma

  • Soós Tamás
  • 2021. december 15.

Zene

Alig három év alatt váltak megkerülhetetlen zenekarrá életvidám, pörgős, jó ízlésű rockslágereikkel. Fekete Giorgio énekes-gitárossal és Bóna Zsombor gitárossal befutásról, régóta húzódó Korda-viccükről és a társadalmi szerepvállalásról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Titeket is meglepett a gyors siker?

Bóna Zsombor: Engem eléggé felkészületlenül ért. A járvány alatt át kellett állni az online tartalomgyártásra, és bár igyekeztünk valami pluszt nyújtani a rajongóknak – csináltunk filmklubot, live sessionöket –, amikor nyáron visszatértünk a virtuális térből a valóságba, meglepett, hogy mennyi embert érdekel a zenekar.

Fekete Giorgio: Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy még a karrierünk elején jött a járvány, nem a zenélésből éltünk, és nem kellett elmennünk a Sparba melózni, így koncentrálhattunk a zenekarra. A Covid alatt írtuk meg és adtuk ki a második lemezünket.

Bóna Zsombor: Volt pár single-ünk, ami nagyot ment a neten (Én még sohasem; Pók), sokat számított az is.

MN: A generációtokat gyakran kritizálják azzal, hogy előbb születik meg az imidzs, mint a jó dalok, de a Carson Coma jó példa arra, hogy ha a dalok is rendben vannak, akkor ez a tudatosság igen hatékony lehet.

Fekete Giorgio: Én sokkal jobban szeretem a második lemezünket, mert arra csiszolódtunk igazán össze, és jobb dalokat is írtunk együtt, szóval lehet, hogy nálunk is előbb volt meg az imidzs, mint a jó dalok. De ez miért baj? Profi körítés nélkül ma már azok se jutnának el senkihez.

Bóna Zsombor: Szerintem azok az angol nyelvű, gyorsabb-garázsrockosabb témák is jók voltak, amiket 2018 körül játszottunk, és akkor még nem volt imidzs azon kívül, hogy pörgős feel-good zenét játszunk sárga háttér előtt.

MN: Tényleg tudatosan építkeztek?

Bóna Zsombor: Már az elején is arról beszélgettünk, hogyan képzeljük el magunkat öt év múlva. Minden bevételt visszaforgatunk a zenekarba, Google-mappák és Excel-táblázatok bonyolult rendszerében vezetjük a zenekari ügyeket. De ezt ne úgy képzeld el, hogy tartalomgyárosok és stylistok dolgoznak rajtunk. Mi találunk ki mindent a Facebook-posztoktól a klipeken át az öltözködésig.

Fekete Giorgio: Van ebben egy adag spontaneitás is. A zenekar színvilága például úgy született meg, hogy amikor elmentünk az első fotózásunkra, a stúdióban kint volt egy sárga háttér. Kipróbáltuk és megtetszett, mert kifejezett valamit a zenénkből. Onnantól tudatosan az imidzs részévé tettük. A vidámságot pedig nem lehet erőltetni, az belőlünk fakad. Barátok vagyunk, együtt zenélünk, miért szomorkodnánk?

Bóna Zsombor: De tudjuk azt is, hogy ez csak addig működik, amíg ön­azonos. Ahogy idősödünk, változhat. A harmadik lemezen már lesznek melankolikus számok is.

Fekete Giorgio: A dalszövegeink most is viszonylag szomorúak, csak próbáljuk humorosan felfogni a dolgokat. Ha az exednek szülinapja van, sokkal jobb azt mondani, hogy Boldog szülinapot (Rohadj meg), mint sírni és Häagen-Dazs fagyit majszolni az ágyban Jóbarátok-nézés közben. Gondolom, nem tudom!

 
Bóna Zsombor és Fekete Giorgio
Fotó: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.