Interjú

„Miért félnénk?”

Bóna Zsombor és Fekete Giorgio – Carson Coma

  • Soós Tamás
  • 2021. december 15.

Zene

Alig három év alatt váltak megkerülhetetlen zenekarrá életvidám, pörgős, jó ízlésű rockslágereikkel. Fekete Giorgio énekes-gitárossal és Bóna Zsombor gitárossal befutásról, régóta húzódó Korda-viccükről és a társadalmi szerepvállalásról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Titeket is meglepett a gyors siker?

Bóna Zsombor: Engem eléggé felkészületlenül ért. A járvány alatt át kellett állni az online tartalomgyártásra, és bár igyekeztünk valami pluszt nyújtani a rajongóknak – csináltunk filmklubot, live sessionöket –, amikor nyáron visszatértünk a virtuális térből a valóságba, meglepett, hogy mennyi embert érdekel a zenekar.

Fekete Giorgio: Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy még a karrierünk elején jött a járvány, nem a zenélésből éltünk, és nem kellett elmennünk a Sparba melózni, így koncentrálhattunk a zenekarra. A Covid alatt írtuk meg és adtuk ki a második lemezünket.

Bóna Zsombor: Volt pár single-ünk, ami nagyot ment a neten (Én még sohasem; Pók), sokat számított az is.

MN: A generációtokat gyakran kritizálják azzal, hogy előbb születik meg az imidzs, mint a jó dalok, de a Carson Coma jó példa arra, hogy ha a dalok is rendben vannak, akkor ez a tudatosság igen hatékony lehet.

Fekete Giorgio: Én sokkal jobban szeretem a második lemezünket, mert arra csiszolódtunk igazán össze, és jobb dalokat is írtunk együtt, szóval lehet, hogy nálunk is előbb volt meg az imidzs, mint a jó dalok. De ez miért baj? Profi körítés nélkül ma már azok se jutnának el senkihez.

Bóna Zsombor: Szerintem azok az angol nyelvű, gyorsabb-garázsrockosabb témák is jók voltak, amiket 2018 körül játszottunk, és akkor még nem volt imidzs azon kívül, hogy pörgős feel-good zenét játszunk sárga háttér előtt.

MN: Tényleg tudatosan építkeztek?

Bóna Zsombor: Már az elején is arról beszélgettünk, hogyan képzeljük el magunkat öt év múlva. Minden bevételt visszaforgatunk a zenekarba, Google-mappák és Excel-táblázatok bonyolult rendszerében vezetjük a zenekari ügyeket. De ezt ne úgy képzeld el, hogy tartalomgyárosok és stylistok dolgoznak rajtunk. Mi találunk ki mindent a Facebook-posztoktól a klipeken át az öltözködésig.

Fekete Giorgio: Van ebben egy adag spontaneitás is. A zenekar színvilága például úgy született meg, hogy amikor elmentünk az első fotózásunkra, a stúdióban kint volt egy sárga háttér. Kipróbáltuk és megtetszett, mert kifejezett valamit a zenénkből. Onnantól tudatosan az imidzs részévé tettük. A vidámságot pedig nem lehet erőltetni, az belőlünk fakad. Barátok vagyunk, együtt zenélünk, miért szomorkodnánk?

Bóna Zsombor: De tudjuk azt is, hogy ez csak addig működik, amíg ön­azonos. Ahogy idősödünk, változhat. A harmadik lemezen már lesznek melankolikus számok is.

Fekete Giorgio: A dalszövegeink most is viszonylag szomorúak, csak próbáljuk humorosan felfogni a dolgokat. Ha az exednek szülinapja van, sokkal jobb azt mondani, hogy Boldog szülinapot (Rohadj meg), mint sírni és Häagen-Dazs fagyit majszolni az ágyban Jóbarátok-nézés közben. Gondolom, nem tudom!

 
Bóna Zsombor és Fekete Giorgio
Fotó: Németh Dániel

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.