Lemez

Mihály Borbély Quartet: Be By Me Tonight/Gyere Hozzám Estére

Zene

Egyszerre laza és lényegre törő lemez, pont, mint a címe. Borbély Mihály kvartettje rég­óta kialakította saját nyelvét, nem véletlenül nevezik magyarul ezt a felállást Borbély Műhelynek. Sokáig Szabó Dániel volt a billentyűs, az ő angyalvárosi tartózkodása miatt Tálas Áron vette át a szólamot. Itt lehetne egy kitérőt tenni a fantasztikus akkordhangszeresekről, akik Borbély mellett naggyá lettek, Lukács Miklós cimbalomművésszel kezdve, de most koncentráljunk erre a lemezre.

A csapat a Magyar rapszódia című előző CD (az is jelentős, sikeres anyag volt) után viszonylag hamar vonult stúdióba saját szerzeményekkel. Borbély a jazzben szaxofonos, viszont a műfajon belül inkább multi-instrumentalistának hívják az ilyet: ezen a korongon hét különböző fúvóson hallható, a Bujdosóban altszaxofonon elképesztő, ilyen tempóban mások nem bujdosni, hanem futni szoktak, nyolcszázat Európa-bajnokságon. Jó, elismerem, ez a bujdosó cikcakkban halad. Horváth Balázzsal (bőgő) és Baló Istvánnal (dob) akkora hajtány van a zenekarban, hogy nincs lazsálás, nem mintha erre hajlamos volna bárki. A tárogató és Tálas elbűvölő, beszédes harmóniái a címadó számon kívül a Gyángyiban és a búcsúszámban (amiben Csontváry idéztetik meg) olvadnak össze pompásan – tárogatón Borbély tényleg indulhatna európai versenyen, oly mértékben civilizálta ezt a hangszert. Persze a hatvanadikat éppen megünnepelt, McCartney-san kölyökképű zeneakadémiai professzornak nincs miért, hova versenyezni. Elég jó móka neki például a Szélárnyékban kicsi madár kottájából Birdöt meg Donna Lee-t előcsalni, amolyan székelyes becézéssel. Koherens, erőteljes, kreatív zenekar játssza az etno-jazz minden erényét felvonultató, változatos szerzeményeit.

BMC Records, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)