rés a présen

„Minden egyes nap”

  • rés a présen
  • 2022. január 19.

Zene

Erdődy Orsolya menedzser-igazgató, BFZ

rés a présen: A BFZ-hez 2011-ben csatlakoztál, igazgató lettél 2020-ban. Milyen változások történtek azóta?

Erdődy Orsolya: 2020-ban hatalmas lendülettel és tervekkel vettem át a zenekar vezetését. Kinevezésemet nagy megtiszteltetésnek érzem ma is. A zenekar, bár anyagi nehézségekkel küzdött, naptára három évre előre tele volt külföldi és itthoni fellépésekkel, jótékonysági projektekkel. A Covid romba döntötte a terveket, fájdalmas volt megélni, ahogy elúsznak fellépéseink New Yorktól Pekingig. A bizonytalanság a zenészeket és a stábot is megrázta. De erőt merítettünk a nehézségekből is: megtanultuk, hogy sokkal flexibilisebbnek kell lennünk, tudni kell újratervezni, így őrizhetjük meg piacvezető pozíciónkat. Ebből olyan sikeres projektek születtek, mint a karanténkoncertek, a szerenádok vagy a zenélő teherautónk roadshow-ja Budapesten és a Balatonon. Emlékezetes volt 2021 májusában a lezárások utáni első nyilvános hangversenyünk, Mozart Requiemje, amelyet a Covid-áldozatok emlékének szenteltünk, és öt országban közvetítették.

rap: Nagyszabású adománygyűjtő bállal kezdi az évet a zenekar.

EO: Korábban évadnyitó esteket, még korábban évadzáró gálákat is tartottunk, a bevételt mindig a BFZ közösségi, edukációs tevékenységére fordítottuk: volt, hogy Cserdibe mentünk zenélni a legkisebbeknek, de tartottunk idősotthoni koncerteket, Zenevárakat is. Olyanoknak vittük el a zene csodáját, akik nem tehetik meg, hogy hangversenyre járjanak. Két éve merült fel, hogy az évadnyitó gála helyett a báli szezonban rendezzünk táncos bált, és mivel 2020-at írtunk, adta magát a húszas évek hangulata és a big band zene – megszületett tehát a BFZ Big Band, amelybe muzsikusaink is örömmel ugrottak fejest. Ács Ákos klarinétművészünk vállalta a művészeti vezetést, és a többiek is alig várták, hogy ezzel a műfajjal színesítsék zenei palettájukat. Fergeteges siker volt. Az idén vendéget is hívtunk Reginald Mobley személyében, aki Ottonét énekelte a Poppea megkoronázásában. A barokk mellett a dzsesszt is imádja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.