„Napi munkám igen egyszerű; 8 órakor kelek, megfürdöm, megreggelizem; 3 tojás, tea, házi befőtt, azután fél órát sétálok a Nílus partján a szálloda pálmaligetében, majd 10-től 1-ig dolgozom… 1 órakor megebédelek, utána Schopenhauert olvasom, vagy bezique-et játszom Mrs. Conze-zal piaszteres alapon. 3-tól 4-ig megint dolgozom; 4 órakor uzsonna, utána sétálok 6-ig, amikor kötelességszerűen megcsodálom a naplementét. 6 órakor hűvösre fordul és sötétedik; azután levelet írok vagy dolgozom még egy keveset 7-ig. 7-kor vacsora, utána beszélgetés és dohányzás (napi 8-12), fél tízkor szobámba megyek, fél órát olvasok, és tízkor eloltom a lámpát. Így megy ez napról napra…” 1893-ban az egzotikus Luxorban időzve ily nyárspolgári rutin szerint töltötte napjait a húszas évei végén járó Richard Strauss, aki életmódjával és józanul kalkuláló természetével utóbb is makacsul rácáfolt a zsenihez kapcsolódó részint romantikus, részint bohém képzetekre. Pedig a zsenialitásához mégsem férhet kétség, amint erről most szombaton a Müpa ez évi maratonján folytatólagosan és újólag meggyőződhetünk. A MÁV Szimfonikus Zenekar családi matinékoncertjével induló és a hagyományoknak megfelelően idén is a Budapesti Fesztiválzenekar estjével záruló maraton olyan remekműveket ígér, mint a Till Eulenspiegel, a Don Juan vagy a Hősi élet. Fischer Ivánék pedig a nap legvégén a Négy utolsó ének és az Imígyen szóla Zarathustra előadásával fogják megkoronázni a filisztergéniusz ünnepét (Nemzeti Hangversenyterem, január 22., kilenc óra).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
