Brahms: Hegedű-zongora szonáták / Giovanni Guzzo, Fejérvári Zoltán
A későn érő zeneszerző 1879-ben, negyvenhat évesen komponálta első hegedű-zongora szonátáját egy itáliai utazás után.
Zene
Nyolcadik himnusz az elmúlásról
Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.
Magyarázza a partitúrát
Csúnya, idegen, nem lehet fütyülni, még szeretni sem nagyon – ilyen képzetek és tévképzetek élnek a kortárs zenéről. És ki hibáztatná az így vélekedőket?
Hogyan lehet közel hozni a közönséghez a komolyzenét?
A fogyatkozó és öregedő közönség komolyan veszélyezteti a klasszikus zene túlélését. Utánajártunk, milyen megoldási lehetőségek léteznek, és hogyan próbálják a hazai közönséget a koncerttermekbe vonzani.
Ha vezérmotívum, akkor Wagner? Azért ez nem ilyen egyszerű
A zenetörténetben már a német zeneszerző előtt is találhatunk rövid, visszatérő motívumokat a 17. századtól, de 20. századi komponisták is alkalmazták.
„A franciák és a magyarok zenéhez való viszonya eredendően eltér egymástól”
Napjaink egyik legfoglalkoztatottabb zongoristájával, Pierre-Laurent Aimard-ral beszélgettünk a kottán túli dimenziókról, az egzotikus hangrendszerek tantervi bevezetéséről.
The Horrors: Night Life
Amíg a 2000-es évek közepén induló gitárzenekarok többsége ellőtte a puskaporát az első egy-két lemezével, addig Faris Badwanék fokozatos javulást követően a harmadik albumukkal.
Mclusky: The World Is Still Here and So Are We
A Mclusky az ezredforduló utáni noise-rock meghatározó zenekara volt.
Schumann: Album for Little and Big Children / Simon Izabella, Várjon Dénes
A négykezes zongorázás talán a kamaramuzsikálás legbensőségesebb formája: a két előadó nemcsak a zeneművet, hanem a kottát és a hangszert is megosztja egymással.
Mahler-liturgia
„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.