Interjú

„Most már végigkísérjük a NER-t az útján”

Pál Zsombor – Kozmosz

  • Soós Tamás
  • 2022. december 14.

Zene

Tavasszal két telt házas koncerttel tért vissza, jövőre pedig új lemezzel is készül a 2010-es évek legjobb rendszerkritikus punkzenekara, a Kozmosz. A frontember Pál Zsomborral NER-froclizásról, a Petőfi rádiós aranyéveikről, és arról is beszélgettünk, hogy miről érdemes közéleti dalt írni ennyi év után.

Magyar Narancs: A Kozmosz nagyjából egyidős a NER-rel. Ez véletlen, vagy a közélet miatti frusztrációtok hívta életre a zenekart?

Pál Zsombor: Eredetileg az volt a terv, hogy egy olyan, a kétezres évekbeli, újabb hullámos punkból – elsősorban a politikus-ironikus NOFX-ből, akik előtt aztán játszhattunk is a Budapest Parkban, meg megannyi Chicago, Toronto környéki, ismeretlenebb zenekarból – inspirálódó zenekart csináljunk Danival és Attilával (Beke Dániel, a Kozmosz basszusgitáros-énekese és Veres Attila, a Kozmosz dobosa – a szerk.), amilyen nekünk itthonról hiányzott. Még csak pár demónk volt, amikor Schmitt Pált megválasztották köztársasági elnöknek, és azon annyira felhúztam magam, hogy egy hétvége alatt megírtam a róla szóló szöveget, majd kiraktuk dobgépes hálószobademóként a YouTube-ra. Ennek a végtelenül nyúlékony gerincű embernek a megszavazása jelezte, hogy innentől bármi megtörténhet. Szóval hamarabb megszületett az első NER-froclizó dalunk, mint hogy rendes próbánk lett volna, de utána az első EP-n, Az Okosak Földjén a címe dacára egyáltalán nem volt minden szám köz­életi. A keretezésük persze visszavonhatatlanul az lett, és úgy tűnik, most már valóban végigkísérjük a NER-t az útján.

MN: Meglepődtetek rajta, hogy alig jött ki Az Okosak Földje, a Petőfi rádió már két számotokat is játszotta?

PZS: Azt nem gondoltuk, hogy a lejátszási lista élére is felkerülhetünk a Világ­szakadtsággal, de a lemezfelvételnél szemlesütve motyogtuk az anyag zenei vezetőjének, hogy ne feltétlenül lógjanak ki rücskös részek néhány számból, hátha rákap azokra a Petőfi – leginkább mondjuk arra, amelyik a névadó költő szövegeiből van, és eleve az ő versenyükre készült. Mire a hangmérnökünk közölte, hogy azért nagyon ne legyünk szomorúak, ha mégsem lesz rádió a dologból, mert az énekeink éppenséggel nem rádió-ready-k. Mit ad isten, azok lettek. 2012-ben még jóval szabadabb légkörben működött a Petőfi is, ezért amennyire tudjuk, fel sem merült, hogy a hangvétele miatt ne játszanának egy-egy felfelé pisszegő számot. Aztán amikor 2013-ban összecsuklott a Neo FM, a Petőfi időközben kicserélődött vezetői eldöntötték, hogy nem alternatív rádiót fognak csinálni, ami Péterfy Borikat futtat be nagyon és Kozmoszokat kicsit, hanem inkább elfoglalják a piacvezető kereskedelmi rádió helyét. Ebbe az elképzelésbe már politikától függetlenül sem fértünk bele, de ez az erős kezdésünk utáni csendből nekünk csak hosszú félévek alatt esett le, és egy rakás vidéki klubnak is el kellett ekkortájt magyarázni, hogy attól még, hogy megszűntünk kifolyni a rádióból, a zenekar létezik, és menne előre.

 
Fotó: Sióréti Gábor

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)