Interjú

„Most már végigkísérjük a NER-t az útján”

Pál Zsombor – Kozmosz

  • Soós Tamás
  • 2022. december 14.

Zene

Tavasszal két telt házas koncerttel tért vissza, jövőre pedig új lemezzel is készül a 2010-es évek legjobb rendszerkritikus punkzenekara, a Kozmosz. A frontember Pál Zsomborral NER-froclizásról, a Petőfi rádiós aranyéveikről, és arról is beszélgettünk, hogy miről érdemes közéleti dalt írni ennyi év után.

Magyar Narancs: A Kozmosz nagyjából egyidős a NER-rel. Ez véletlen, vagy a közélet miatti frusztrációtok hívta életre a zenekart?

Pál Zsombor: Eredetileg az volt a terv, hogy egy olyan, a kétezres évekbeli, újabb hullámos punkból – elsősorban a politikus-ironikus NOFX-ből, akik előtt aztán játszhattunk is a Budapest Parkban, meg megannyi Chicago, Toronto környéki, ismeretlenebb zenekarból – inspirálódó zenekart csináljunk Danival és Attilával (Beke Dániel, a Kozmosz basszusgitáros-énekese és Veres Attila, a Kozmosz dobosa – a szerk.), amilyen nekünk itthonról hiányzott. Még csak pár demónk volt, amikor Schmitt Pált megválasztották köztársasági elnöknek, és azon annyira felhúztam magam, hogy egy hétvége alatt megírtam a róla szóló szöveget, majd kiraktuk dobgépes hálószobademóként a YouTube-ra. Ennek a végtelenül nyúlékony gerincű embernek a megszavazása jelezte, hogy innentől bármi megtörténhet. Szóval hamarabb megszületett az első NER-froclizó dalunk, mint hogy rendes próbánk lett volna, de utána az első EP-n, Az Okosak Földjén a címe dacára egyáltalán nem volt minden szám köz­életi. A keretezésük persze visszavonhatatlanul az lett, és úgy tűnik, most már valóban végigkísérjük a NER-t az útján.

MN: Meglepődtetek rajta, hogy alig jött ki Az Okosak Földje, a Petőfi rádió már két számotokat is játszotta?

PZS: Azt nem gondoltuk, hogy a lejátszási lista élére is felkerülhetünk a Világ­szakadtsággal, de a lemezfelvételnél szemlesütve motyogtuk az anyag zenei vezetőjének, hogy ne feltétlenül lógjanak ki rücskös részek néhány számból, hátha rákap azokra a Petőfi – leginkább mondjuk arra, amelyik a névadó költő szövegeiből van, és eleve az ő versenyükre készült. Mire a hangmérnökünk közölte, hogy azért nagyon ne legyünk szomorúak, ha mégsem lesz rádió a dologból, mert az énekeink éppenséggel nem rádió-ready-k. Mit ad isten, azok lettek. 2012-ben még jóval szabadabb légkörben működött a Petőfi is, ezért amennyire tudjuk, fel sem merült, hogy a hangvétele miatt ne játszanának egy-egy felfelé pisszegő számot. Aztán amikor 2013-ban összecsuklott a Neo FM, a Petőfi időközben kicserélődött vezetői eldöntötték, hogy nem alternatív rádiót fognak csinálni, ami Péterfy Borikat futtat be nagyon és Kozmoszokat kicsit, hanem inkább elfoglalják a piacvezető kereskedelmi rádió helyét. Ebbe az elképzelésbe már politikától függetlenül sem fértünk bele, de ez az erős kezdésünk utáni csendből nekünk csak hosszú félévek alatt esett le, és egy rakás vidéki klubnak is el kellett ekkortájt magyarázni, hogy attól még, hogy megszűntünk kifolyni a rádióból, a zenekar létezik, és menne előre.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.