Interjú

„Most már végigkísérjük a NER-t az útján”

Pál Zsombor – Kozmosz

  • Soós Tamás
  • 2022. december 14.

Zene

Tavasszal két telt házas koncerttel tért vissza, jövőre pedig új lemezzel is készül a 2010-es évek legjobb rendszerkritikus punkzenekara, a Kozmosz. A frontember Pál Zsomborral NER-froclizásról, a Petőfi rádiós aranyéveikről, és arról is beszélgettünk, hogy miről érdemes közéleti dalt írni ennyi év után.

Magyar Narancs: A Kozmosz nagyjából egyidős a NER-rel. Ez véletlen, vagy a közélet miatti frusztrációtok hívta életre a zenekart?

Pál Zsombor: Eredetileg az volt a terv, hogy egy olyan, a kétezres évekbeli, újabb hullámos punkból – elsősorban a politikus-ironikus NOFX-ből, akik előtt aztán játszhattunk is a Budapest Parkban, meg megannyi Chicago, Toronto környéki, ismeretlenebb zenekarból – inspirálódó zenekart csináljunk Danival és Attilával (Beke Dániel, a Kozmosz basszusgitáros-énekese és Veres Attila, a Kozmosz dobosa – a szerk.), amilyen nekünk itthonról hiányzott. Még csak pár demónk volt, amikor Schmitt Pált megválasztották köztársasági elnöknek, és azon annyira felhúztam magam, hogy egy hétvége alatt megírtam a róla szóló szöveget, majd kiraktuk dobgépes hálószobademóként a YouTube-ra. Ennek a végtelenül nyúlékony gerincű embernek a megszavazása jelezte, hogy innentől bármi megtörténhet. Szóval hamarabb megszületett az első NER-froclizó dalunk, mint hogy rendes próbánk lett volna, de utána az első EP-n, Az Okosak Földjén a címe dacára egyáltalán nem volt minden szám köz­életi. A keretezésük persze visszavonhatatlanul az lett, és úgy tűnik, most már valóban végigkísérjük a NER-t az útján.

MN: Meglepődtetek rajta, hogy alig jött ki Az Okosak Földje, a Petőfi rádió már két számotokat is játszotta?

PZS: Azt nem gondoltuk, hogy a lejátszási lista élére is felkerülhetünk a Világ­szakadtsággal, de a lemezfelvételnél szemlesütve motyogtuk az anyag zenei vezetőjének, hogy ne feltétlenül lógjanak ki rücskös részek néhány számból, hátha rákap azokra a Petőfi – leginkább mondjuk arra, amelyik a névadó költő szövegeiből van, és eleve az ő versenyükre készült. Mire a hangmérnökünk közölte, hogy azért nagyon ne legyünk szomorúak, ha mégsem lesz rádió a dologból, mert az énekeink éppenséggel nem rádió-ready-k. Mit ad isten, azok lettek. 2012-ben még jóval szabadabb légkörben működött a Petőfi is, ezért amennyire tudjuk, fel sem merült, hogy a hangvétele miatt ne játszanának egy-egy felfelé pisszegő számot. Aztán amikor 2013-ban összecsuklott a Neo FM, a Petőfi időközben kicserélődött vezetői eldöntötték, hogy nem alternatív rádiót fognak csinálni, ami Péterfy Borikat futtat be nagyon és Kozmoszokat kicsit, hanem inkább elfoglalják a piacvezető kereskedelmi rádió helyét. Ebbe az elképzelésbe már politikától függetlenül sem fértünk bele, de ez az erős kezdésünk utáni csendből nekünk csak hosszú félévek alatt esett le, és egy rakás vidéki klubnak is el kellett ekkortájt magyarázni, hogy attól még, hogy megszűntünk kifolyni a rádióból, a zenekar létezik, és menne előre.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.