Mozisorozat - Elveszett részletek - A rövidfilmes forma - magyar filmek tükrében

  • Szakály Fruzsina
  • 2009. szeptember 24.

Zene

Míg fiatal rendezőink (Kenyeres Bálint, Nemes Jeles László, Esztergályos Krisztina stb.) sorra nyerik rövidfilmjeikkel a fesztiváldíjakat külföldön, addig itthon alig is jut közönség elé a műfaj - még a közszolgálati televíziók sem törik érte túlságosan magukat. Esetleges ebbéli hiányérzetünket enyhítheti ez a tizenkét héten tartó sorozat az Örökmozgóban (Zöld Holló Filmklub a Magyar Filmintézettel együttműködésben). Az előzetes információk szerint hol egy alkotó, hol egy műhely, hol egy stílus köré csoportosítva vezetik majd elő a filmeket.

Míg fiatal rendezőink (Kenyeres Bálint, Nemes Jeles László, Esztergályos Krisztina stb.) sorra nyerik rövidfilmjeikkel a fesztiváldíjakat külföldön, addig itthon alig is jut közönség elé a műfaj - még a közszolgálati televíziók sem törik érte túlságosan magukat. Esetleges ebbéli hiányérzetünket enyhítheti ez a tizenkét héten tartó sorozat az Örökmozgóban (Zöld Holló Filmklub a Magyar Filmintézettel együttműködésben). Az előzetes információk szerint hol egy alkotó, hol egy műhely, hol egy stílus köré csoportosítva vezetik majd elő a filmeket.

*

A mozi tele van fiatalokkal. Nevetgélés, tanórahangulat, nem nagyon hallani az élő zongoraszót, ami talán a legnagyobb élmény lenne: milyen lehetett a mozi a némafilm idején. Vajon, ha nem 'two in one' alapon szerveződött volna az esemény, amely egyben az ELTE filmes kurzusa is, hányan ülnének a teremben?

Az első alkalom a némafilm, a korai hangosfilm korszakának 1945-ig terjedő periódusát tárgyazza, de a válogatás felveti a kérdést, a korszakos kereten kívül mi vezérelhette a szerkesztést? Semmi. Az összeállítás nyilván a sokszínűség jegyében zajlott. Egy kis ez, egy kis az. Ahogy mondani szokták: kevesebb bizonyára több lett volna. Ilyen formában a szemle kaotikusnak, túlzsúfoltnak hat: van itt dokumentumfilm, burleszk, kísérleti film, amatőr film, propagandafilm, de igaz, ami igaz, mindegyik rövid. Vegyük talán a három legérdekesebbet!

Még a némafilmkorszakból való Kabos Gyula első fennmaradt szerepe, a Pufi cipőt vesz 1914-ből. Eredeti helyszínen, egy pesti cipőboltban járunk, Kabos fess fiatalember: mindössze huszonhét éves, nem is kopasz, viszont már kiforrott komikus. Játszótársa Huszár Pufi, az akkori kabaréélet egyik kulcsfigurája. Nincs üldözés, nincs társadalombírálat, nem olyan, mint az amerikai burleszk: egyszerű bohózat, de kétségkívül elragadó.

Manninger János 1928-as kísérleti filmje, a Kezek-lábak tán az összes látott közül a legizgalmasabb. Leleményes, modern, s nem utolsósorban végtelenül komikus; két szerelmespárról szól. Láttunk már ilyet, de az előadásmód távolról sem szokásos. A színészek alakját mindvégig nyaktól lefelé, de leginkább a lábakra és a kezekre fókuszálva látjuk. A beállítások olyan részleteket emelnek ki, melyek felett - az arcokat, szemeket figyelve - simán siklanánk át. Egyik hősünk a kiszemelt nőszemély elcsábításakor rágyújt, s csak az égő cigarettavég látszódik, ahogy lóg a szájából. Manninger persze outsider, fotóművész, neki bizonyára szabadott másként mozizni.

A harmadik egy dokumentumfilm, ami szintén a látványvilága, azaz legkivált tárgy és kép finom összesimulásának okán emlékezetes. A munka akrobatái Simonyi Lia műve 1939-ből. A megrendelésre készült darab a munkáslét nehézségeit hivatott bemutatni. A demagóg narráció ma már nevetséges, de a képek nagyon is eredetiek. A kémények belsejébe lemászó, vagy az egekbe nyúló telefonvezetékeket szerelő férfiak szédítő látványt nyújtanak. S amikor a Deák tér egyik sokemeletes épületének tetején elhelyezkedő óra belsejéből tekinthetünk le Budapest centrumára, majd a kismutatóval együtt mi is körbeforoghatunk - eláll a lélegzet. Aztán egy munkást is látunk a magasban, az a feladata, hogy megtisztítsa a mutatókat. Valakinek ezt is el kell végeznie. A vetítés után Fazekas Eszter előadásából kiderül, hogy a film narrációját valószínűleg utólag vágták alá, és a stáblistán csak művészeti vezetőként szerepelő rendezőnőnek vajmi kevés beleszólása lehetett a dologba...

Összegezve: ha e tagadhatatlanul missziós igényű, ezért tiszteletre méltó sorozat első részét egyfajta nulladik típusú találkozásnak fogjuk fel, ami után jön valami szervezettebb, kitaláltabb (például konkrét műfajok köré csoportosított filmekből), akkor minden jó lesz, így még nehéz fogódzókat találni.

Keddenként, este nyolckor az Örökmozgóban

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.