Opera

Nemzetkritikai fanyarság

Kodály Zoltán: Háry János

Zene

„Nézze, kedves Radnai igazgató úr! Maga tévedésben van! Mert azt hiszi, hogy minekutána megvolt a premier, a Háry János már készen van… Abban igaza van, hogy a premier megvolt, mert azt láttuk valamennyien.

De Háry János! Hát az még nincsen készen.” Ha igaz, Kodály maga fogalmazott ekképpen a Háry 1926-os ősbemutatójának bankettjén, s utóbb aztán több számmal is gyarapította e művét – amely azonban, minek tagadjuk, máig könnyen félkész benyomást kelthet a színpadon. A Háry ugyanis extra elkötelezettséget, hogy ne mondjuk, hitet követel a mindenkori előadóktól, és ami még ennél is nagyobb bökkenő: a mindenkori közönségtől úgyszintén. Ha az megvan, akkor mellékessé válhat a mesejátékszöveg, Ebelasztin báró bökverselése, de még a Kodály által utólag komponált Színházi nyitány is, amely sajnos vajmi kevés indító lendületet ad a daljátéknak.

A feladat tehát igen nehéz, így szinte jelképesnek hat az amúgy alighanem merész gunyorosságnak szánt rendezői ötlet, vagyis az, hogy a színpadi cselekmény kezdetén több férfiú is tettleg „könnyít magán”. Anger Ferenc rendezése, Szendrényi Éva lóközpontú díszlete és legfőként Juhász Zsolt koreográfiája később is a gúnyos ellenpontok ötletes kihelyezésében bizonyul a legaktívabbnak. Igaz, a folyamatosan „széttáncoló” huszárok látványa sok-sok korábban látott (kar)táncparódiát az eszünkbe juttathat: a Les Ballets Trockadero de Monte Carlo frenetikumától egészen az új operettszínházi Víg özvegy népi táncos pontevedrói kultúrcsoportjáig. A nemzetkritikai fanyarság mindenesetre átjön a rivaldán, és nemcsak a táncok révén, hanem például a Napóleon elleni haditerv megtárgyalásakor, ahol a „hát, nézzük csak!” sokszori ismétlése végül Csuja Imre hangsúlyáthelyezése révén a „mi csak nézzük” évezredes nemzeti sorsállapotát teszi egy pillanatra érzékletessé.

Ez a rész tehát működik. A prózai színészek hozzák a tőlük elvárhatót, Haumann Péter Napóleonja persze igazi rajzfilmhangos remeklés, és Kodály műve is mintha elbírná az irónián túli csipkelődést és frivolitást. De aztán van egy pont, ahol mégiscsak föl kéne emelkednie az előadásnak: a költészetig, az álommagyarság, ha tetszik, az ideák honába. Ezt az emelkedési pontot legkorábban a Tiszán innen, Dunán túl kettősénél érik el a mindenkori előadók, ám most ez az énekszám mindössze arra szolgál, hogy vele és általa Háry és Örzséje kitaszigálja Marci bácsit a színpadról, hogy aztán kedvére enyeleghessen a szerelmespár. A testi szerelem jelzése persze korántsem ellenszenves mozzanat, különösen, hogy két vonzó fiatal énekes alakítja a főszerepeket. De az már problematikus, hogy a jóképű és nyalka kiállású Dobák Attila mintha hangfogóval a torkában énekelne, így Háry szólama a diadalmas pillanatokban olykor szinte hallhatatlanná válik. Balga Gabriella szolid volumenű énekhangja meggyőzőbb, ő néha már-már eléri azt a bizonyos magaslatot is, ám a prózája (és csakis a prózája!) valamiért olyan túlzóan palócos, ahogy azt ma már leginkább csak időjárás-jelentésekben szokás tódítani. Mellettük a Marci bácsiként megszólaló Szvétek László igazi hangnagybirtokosnak, a játékban olykor esetlen Magyar Rádió kórusa pedig a Háry-hang messze leghitelesebb képviselőjének hallatszik.

Ahogy Dobák kiválasztását részben nyilván fotómodelli plakátarca, úgy Palló Imre karmesteri szerepeltetését alkalmasint családi kötődései indokolták, hiszen ő fia a legelső Hárynak és keresztfia a komponistának. Dirigensi működése a rézfúvósszólóiban meg-megingó rádiózenekar élén az egész este folyamán megbízhatónak bizonyult, s Palló végül a mű utolsó szavainak elmondásával még apjára ütő orgánumát is kamatoztathatta.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 23.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.