mi a kotta?

Nyakig benne

  • mi a kotta
  • 2024. március 6.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/10. hétre

„1991 elején Solti Györggyel előadtunk egy Mozart-zongoranégyest; Solti kitűnő zongorista is volt. A próba közben egyszer azt mondja nekem, erre tisztán emlékszem: Gábor, te nagyon jó karmester lehetnél, mert a testbeszéded – ezt angolul mondta, body language – nagyon világos és kifejező. Ekkor már nyakig benne voltam a kézproblémában, de még nem gondoltam vezénylésre. Azután a Fesztiválzenekar koncertmestereként nagyon sokat tanultam a vezénylésről” – mesélt a Magyar Narancsnak pályamódosításáról az egykori kvartettvezető, Takács-Nagy Gábor, aki szinte menetrendszerűen tér vissza egykori munkahelyére, a Budapesti Fesztiválzenekarhoz, és megint a megunhatatlan kedvencként dédelgetett Haydn és Mozart zenéit dirigálja. Csínytevő partnere, az est szólistája az orosz-ukrán felmenőkkel rendelkező belga hegedűművész, Marc Bouchkov (Zeneakadémia, március 8. és 10., háromnegyed nyolc; március 9., fél négy). Ugyancsak notórius visszatérő Mihail Pletnyov, akit legutóbb karmesterként látott vendégül a Concerto Budapest, most zongorázni fog. Mégpedig Schumann-koncertet, a zenekar élén a hegedűsből karmesterré avanzsált Baráti Kristóffal (Müpa, március 8., fél nyolc).

Veress Sándor a Bartók–Kodály-párossal fémjelzett generációt követő zeneszerzők egyik legjobbika volt, aki a Rákosi-rendszer elől Svájcba menekült, de – miként Berlász Melinda zenetörténész írta – „emigráns kortársaihoz viszonyítva is egyedülálló hűségét tanúsítja az a tény, hogy svájci évtizedei alatt haláláig ragaszkodott magyar menekült státuszának megőrzéséhez”. Életműve még bőven tartogat felfedeznivalót. A Nemzeti Filharmonikusok hangversenyén az orosz származású virtuóz, Ilya Gringolts szólójával halljuk a Hegedűversenyt, majd a minneapolisi felkérésre komponált II. szimfónia következik. A dirigens szerepében ugyancsak egy hangszeres szólistát, az oboistaként megismert Heinz Holligert látjuk viszont (Müpa, március 10., fél nyolc).

A hangszerek királynőjén Tabajdi Ádám muzsikál, aki a párizsi Notre-Dame orgonista gyakornoka volt, majd a szapporói Kitara koncertterem rezidens művésze. A Zeneakadémia pár éve felújított Voit & Söhne orgonáján átiratok is elhangoznak: Bach, Schubert-szimfónia, Liszt (március 12., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.