Interjú

„Mint a sportban”

Kocsis-Holper Zoltán karnagy

Zene

Három éve vezeti a debreceni Kodály Kórust, de számos más kórusnál is gyűjtött tapasztalatokat. A BMC márciusban jelenteti meg a Modern Art Orchestrával közös Kodály-lemezüket. A kortárs kóruszene elhivatott tolmácsolójával Liszt Ferenc szülőfalujától Kínáig és a sportig sok mindenről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Kórus Spontánusz volt az első kórusod. Beszélő név?

Kocsis-Holper Zoltán: Tulajdonképpen igen; egy utcai éneklésre jöttünk össze, arra járt egy újság­író és kérdezte a nevünket. Ott helyben született a név.

MN: És spontán összejöttök még néha?

KHZ: Nem spontán, minden hétvégén próbálunk, több mint húsz éve.

MN: Debrecen és Sopron között ingázol hetente.

KHZ: Igen, és Budaörsön lakom.

MN: Sportoló is voltál.

KHZ: Kamaszkoromban kosaraztam, de aztán egy sérülés miatt abba kellett hagynom. Ezt jelnek vettem, ha akkor nem történik ez a sérülés, valószínűleg nem fordultam volna a zene irányába.

MN: Mit hoztál át a sportból a karvezetésbe?

KHZ: Rengeteg mindent. A mozgáskultúrát is, mert az ember a karjait erőteljesen használja a kosárlabdában és a karvezetésben. A sport nagyon kellett ahhoz, hogy az állóképességem karnagyként is meglegyen. Már a kosárlabdában is szerettem irányítóként szervezni a játékot, másokat helyzetbe hozni. A kudarcok feldolgozásának képességét is a sportból hoztam; az egyik pillanatban kikapunk, de másnap megint játszani kell. A csapatjátékokhoz szükséges mentális állóképesség is nagyon jó ahhoz, amit most csinálok.

MN: Ha teheted, beszélsz a közönséghez egy-egy koncert előtt. Miről leginkább, a korról, a zeneszerzőről, a darabról? Programot adsz a zenéhez, anekdotákat mesélsz?

KHZ: Programtól és darabtól függ. A kórusművek általában 3–4 perc hosszúságúak, tehát egy koncerthez 10–12 darabot válogatunk össze. Ahhoz, hogy ennek a gondolati vonalát követni lehessen, jó, ha az ember ad fogódzókat. A kórus a próbákon hosszan foglalkozik a darabokkal, elmélyül bennük, a közönségnek erre nincs lehetősége, tehát ebben segítek. Ezt persze nagyon sokan csináljuk a szakmában.

MN: Milyen kitekintésed van a világra, volt alkalmad hosszabb időt külföldön tölteni és megismerkedni ottani kórusokkal?

KHZ: Hosszabb időt nem töltöttem külföldön, de mivel 1982-ben születtem Sopronban, már kisiskolás koromban szabadabban járhattunk át Ausztriába. Később vezettem is egy férfikórust Liszt szülőfalujában, Doborjánban – a német neve Raiding –, hat évig. Tőlük is sokat tanultam.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.