rés a présen

„Nyáron érdemes”

  • rés a présen
  • 2022. június 22.

Zene

Csepella Olivér zenész, grafikus

rés a présen: Mikor futott be igazán a 2011-ben alapított Csaknekedkislány nevezetű zenekar?

Csepella Olivér: Azt nem tudom, befutottunk-e, de úgy veszem észre, hogy nagyobb közönségünk van, mint néhány éve. Annyi viszont igaz, hogy bizonyítva látom a Lovasi András által hangoztatott elvet, miszerint ha körülbelül tíz évig csinálod ugyanazt, megtalál a közönséged.

rap: Azt tudjuk, hogy te írod a híresen vicces szövegeket, de másba is beleszólsz?

CSO: A zenekar-alapító, gitáros és zeneszerző Konsiczky Dávid (Konsi), valamint én, az énekes és szövegíró szoktuk összegyúrni az alapokat, amelyekből a dalok születnek. Szóval mi vagyunk a szerzőpáros. Konsi itt is meg a polgári életében is zeneszerző és producer, mi többiek – Francuz Ádám dob, Kiss Norbert billentyű, Szabó Gergely basszusgitár – pedig valami egészen mást dolgozunk a hétköznapokban. A dalok alapjait Konsi írja, míg én a szövegírásból adódó, vagy­is koncepciót meg dalszerkezetet érintő kérdésekben vagyok aktívabb. Ezeken kívül annyira vagy kevésbé szólok bele a zenébe, mint a többi kópé.

rap: A hétvégén a VOLT Fesztiválon játszotok. Van-e közös történetetek a fesztivállal?

CSO: Csütörtökön, június 23-án játszunk 22 órakor a VOLT-on. Szerintem most először lépünk ott fel ebben a sötét órában! Na, ez már az a bizonyos befutás. Hozzánk közelebb állnak a kisebb, családiasabb fesztiválok, de nekem amúgy Sopron külön rétegekkel bír, mert oda jártam egyetemre is. Ráadásul a családi legenda szerint a nagyapám személyesen csalt az 1921-es „hova csatoljuk Sopront” népszavazáson.

rap: Merre jártok, hol lesztek még elérhetők a nyáron?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.