mi a kotta?

Zeneszerző-világtornák

  • mi a kotta
  • 2022. június 22.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/25. hétre

Az angol barokk zene két nagy óriásának egyike, Händel német volt. Purcell legalább brit, de olyan vitán felüli zseni, aki sosem alkotott nagy és teljes egészében zseniális művet. Mint az a sportoló, aki látványos gólokat lő és cseleivel elfekteti a védőket, de sosem nyer világtornát. Nehéz ellenállni muzsikája eleganciájának, könnyedségének, még nehezebb megválaszolni a kérdést, miért is halljuk kevésszer a darabjait. A dallamaiban van a hiba? A harmóniavilága, kompozíciós technikája szűkös? Harminchat éves volt, amikor meghalt, munkamániás, akkora életművet hagyott hátra, mint Mozart. De Mozarttól eltérően, aki érett korszakában már tudattalanul is nagy, egybefüggő életmű komponálásán fáradozott, Purcell egy évszázaddal korábban még az egyháztól és az államtól érkező megrendelések kielégítésén dolgozott. Több vagy kevesebb kedvvel: szertelen zsenijének nem mindig parancsolt kellő határozottsággal, s olykor mintha csak a lustaság akadályozta volna, hogy érdekesebb harmóniai vagy szerkezeti megoldásokat keressen. Az elemző fül számára Purcell életművében mindig érdekesebb a rész, mint az egész: egy-egy megoldás, amelyben felvillan a zsenialitás. Bezzeg Händel, akinek nevét egész Európa ismerte, tudatosabb és ravaszabb volt, s nem kevésbé szorgos. Csak évszázadokkal később tűnt fel a zenetudósoknak, hogy milyen mértékben inspirálta őt huszonhat évvel idősebb kollégájának drámai érzéke. Nem csoda, hogy Purcell nagyságát sokáig az angolok is szem elől tévesztették. A tündérkirálynő teljes partitúrája – legszebb, szikrázó magnum opusa – például két évszázadon át hevert elfeledve, ma is előkereshető az az 1901-es rövid hír a The New York Timesban, amely a megtalálásáról tudósít.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”