Noha az USA még mindig az Electronic Dance Musicért rajong, a seattle-i Harrison Mills és Clayton Knight urbánus elektronikát játszó duója, az Odesza lassan mindenkinél nagyobb sikert arat a tengerentúl legújabb generációjában. A semmiből jött debütalbummal óriásit robbantottak, másfél évvel később pedig már 16 millió SoundCloud-hallgatás és 7,5 millió Spotify-lejátszás a páros statisztikája.
Az új lemez megjelenése előtt oly mértékben volt a figyelem középpontjában az Odesza, hogy tulajdonképpen bármit is csinál, most jut el a legtöbb emberhez. S bizony sokszor láttuk már, hogy ilyenkor még a legprecízebb zenekarok is képesek egy lusta lemezt letenni az asztalra, majd megindulni lefelé. Itt viszont nem ez a helyzet: a downtempo sebességét ritkán elhagyó, de ritmusában sokszor váratlanul változó, gyönyörű hangú vokalistanőkkel elárasztott, színes és epikus zenék olyan összhatást teremtenek, amire még az underground popban is rég volt példa.
Mindegyik felvétel sláger, de egymás után felsorakozva kialakul köztük egyfajta hierarchia, így lesznek magasak és mélyek, tetőpontok és átvezetők a lemezen. A kislemezen landoló Say My Name vagy az All We Need az ősz legjobb háztetős-naplementés háttérzenéi lehetnek, a White Lies pedig szerkezetben, elektronikus csavarásokban és énekben is csúcspont. De nem fogy el a lendület a második félidőben sem: a Kotóval megmutatja az Odesza, hogy még az instrumentális zenéi is erősek, a For Usnál tökéletesebb záró szám pedig nem is lehetne. Caribou-, Pretty Lights- és Bonobo-rajongóknak kifejezetten ajánlott.
Counter/Neon Music, 2014
