„Nem vigyáz, nem takar, nem hátrál egyik sem, / Szükség itt bajvívó ügyességre sincsen. / Cseles, csonka, teljes csapást ők nem mérnek, / Az éj s düh nem ad helyt a bajmesterségnek. / Derékon ütközik, csattog a két pönge; / A lábuk gyökeret vert talán a földbe; / Nem mozdul a lábuk s nincs nyugta kezüknek, / Ha vágnak, ha szúrnak célt mindig megütnek. / Ekképp új csapásnak, új düh bosszújának / Mindig új oka, új ösztönzője támad. / A haragot szégyen ingerli bosszúra, / Bosszúból a szégyen megszülemlik újra; / A két bajnok egyre nyomul, szorul összébb, / Hely alig van már, hogy karddal kard mérkőzzék, / Kegyetlen haraggal már kardmarkolattal / Ütnek, öklelőznek pajzzsal, sisakkal.” Így küzd egymással életre-halálra a két vitéz Monteverdi drámai kantátájában – még csak nem is sejtve a másik kilétét. Mi azonban persze már a címből is tudjuk, hogy (a) Tankréd és Klorinda párviadala ez: a tassói szerelmespár, a keresztes vitéz és a szaracén amazon végzetes küzdelme, amely péntek este Rolando Villazón és az Ensemble L’Arpeggiata koncertjén idéződik majd elénk (Nemzeti Hangversenyterem, március 4., hét óra). Csodákat ígér ez a félig szcenírozott program: nem csak más Monteverdi-részleteket, de többek közt Caccini, Allegri és Luigi Rossi műveit-műrészleteit is, és a sztártenorból mára okos csapatjátékossá átlényegült Villazón társaságában ott énekel majd mások mellett a jeles kontratenor Valer Sabadus is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
