mi a kotta?

Öklelőznek pajzzsal

  • mi a kotta
  • 2022. március 2.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/9. hétre

„Nem vigyáz, nem takar, nem hátrál egyik sem, / Szükség itt bajvívó ügyességre sincsen. / Cseles, csonka, teljes csapást ők nem mérnek, / Az éj s düh nem ad helyt a bajmesterségnek. / Derékon ütközik, csattog a két pönge; / A lábuk gyökeret vert talán a földbe; / Nem mozdul a lábuk s nincs nyugta kezüknek, / Ha vágnak, ha szúrnak célt mindig megütnek. / Ekképp új csapásnak, új düh bosszújának / Mindig új oka, új ösztönzője támad. / A haragot szégyen ingerli bosszúra, / Bosszúból a szégyen megszülemlik újra; / A két bajnok egyre nyomul, szorul összébb, / Hely alig van már, hogy karddal kard mérkőzzék, / Kegyetlen haraggal már kardmarkolattal / Ütnek, öklelőznek pajzzsal, sisakkal.” Így küzd egymással életre-halálra a két vitéz Monteverdi drámai kantátájában – még csak nem is sejtve a másik kilétét. Mi azonban persze már a címből is tudjuk, hogy (a) Tankréd és Klorinda párviadala ez: a tassói szerelmespár, a keresztes vitéz és a szaracén amazon végzetes küzdelme, amely péntek este Rolando Villazón és az Ensemble L’Arpeggiata koncertjén idéződik majd elénk (Nemzeti Hangversenyterem, március 4., hét óra). Csodákat ígér ez a félig szcenírozott program: nem csak más Monteverdi-részleteket, de többek közt Caccini, Allegri és Luigi Rossi műveit-műrészleteit is, és a sztártenorból mára okos csapatjátékossá átlényegült Villazón társaságában ott énekel majd mások mellett a jeles kontratenor Valer Sabadus is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.