Opera - Hölgyeké az elsőbbség - Puccini: Turandot

Zene

Egy örvendetesen ismerős és elvártan grandiózus, valamint egy újdonatúj, ám máris megejtően árnyalt alakítás avatta emlékezetes élménnyé a MűPa jubileumi Puccini-szcenírozásainak soros darabját. Lukács Gyöngyi a címszerepnek boldog birtokában, míg Rost Andrea az áldozatos rabszolgalány, a kicsi Liú szólamát meghódítva teremtett valódi operai légkört a pódiumon, s kettejük teljesítménye ezúttal jószerével az előadás minden egyéb mozzanatát leárnyékolta. László Ferenc

Egy örvendetesen ismerős és elvártan grandiózus, valamint egy újdonatúj, ám máris megejtően árnyalt alakítás avatta emlékezetes élménnyé a MűPa jubileumi Puccini-szcenírozásainak soros darabját. Lukács Gyöngyi a címszerepnek boldog birtokában, míg Rost Andrea az áldozatos rabszolgalány, a kicsi Liú szólamát meghódítva teremtett valódi operai légkört a pódiumon, s kettejük teljesítménye ezúttal jószerével az előadás minden egyéb mozzanatát leárnyékolta. Lukács Gyöngyi a megszólalásig hű Turandot, igazi jégszívű császárleány, ám több nemzetközileg elismert stimmkollégájával ellentétben ezt az illúziót éneklésre kelve is sikerül fenntartania, mi több, fokoznia. Hangjának vivőereje változatlanul imponáló, lépcsősor tetején állva és a kórussal egy szintre szállítva egyaránt áténekelte a sűrű hangzást; drámai szopránja a "legjobb évek" kegyelmi állapotában leledzik, miközben játékintelligenciája, színpadi egyéniségének gazdagsága látványos gyarapodáson megy keresztül. Alakítása még az operát záró, dramaturgiailag és zeneileg egyaránt problematikus kettőst is diadalra vitte, noha e műveletben Kalaf érdemi hozzájárulására ez estén nem számíthatott.

A női princípium másik pólusát, a romantikusan önfeláldozó Liú szerepét első ízben énekelte Rost Andrea, s produkciójával rögvest a tökéletességre tört. Mindkét áriáját megvesztegető bájjal, s még a cinikus operahabituék lélegzetét is megakasztó eszményi nívón teljesítette. S anélkül, hogy akár egyetlen pillanatra is magánérdekű dívapárbajjá fajult volna az előadás, Rost hangjának és személyiségének hamvas lírája Turandottal egyenlő rangot biztosított az igénytelen kis rabszolga számára, s ilyesformán a librettó zsarnoki önkénye ezúttal csakis a két szerep, s nem a két alakítás között teremthetett hierarchiát.

A két alakításhoz mérve nyilvánvalóan csak másodlagos jelentőséggel bírt Kovalik Balázs gusztusos, perfekt szaktudással kivitelezett, s bölcs önmérsékletről tanúskodó szcenírozása. Az impozáns lépcsősor köré rendezett, az emeleti oldalpáholyokat és az orgonaüléseket is kihasználó előadás jól ügyelt a két estélyi ruhás nőalak játszmájára, s rendezői ötletekkel inkább csak a három miniszter és a kórus megjelenéseit színesítette. Az NDK-s apparatcsiknak tetsző, szemüveges és aktatáskás, s a második felvonás első képében wellness-szolgáltatásokkal kényeztetett Ping, Pang és Pong meglehetősen undokká formált figuráját Kálmán Péter, Megyesi Zoltán és Kiss Péter ügyesen és megfelelő hangi diszpozícióban hozta. A szintén uniformizált kórusról szólván enyhe kötözködésképpen elmondhatjuk, hogy Kovalik néhány ponton ezúttal is bevált modorosságokat illesztett a produkcióba: Peking népének egyöntetű fényérzékeny myopiája, mely a zárójelenetben a kórus nézőtérre vonultatásával ugyancsak testületileg nyert kikúrálást, alighanem igazi unott túlzás.

Arról viszont még nagyvonalúságot mímelve is feltétlenül említést kell tennünk, hogy a Kalaf szerepét éneklő Frank Porretta hangja roppant fakó, középfekvésben nem ritkán hallhatatlanná vált, s e tragikus fogyatékért nem kárpótolta a közönséget az a néhány tisztes magasság, amelyért becsülettel megküzdött az amerikai tenorista. A másik külföldi vendég, a vak és száműzött Timurt éneklő Dejan Vacskov hangban és fizikumban egyaránt robusztus alkatnak bizonyult, míg a történet másik császárának, Altoumnak szerepében Róka István az öregedő tenorhang hanyatlásának e helyütt igencsak kívánatos pátoszát, nemesen emelkedett tragikumát bámultatta. A nagyszerű karmester, Stefan Soltesz igen jó teljesítményre sarkallta a Magyar Állami Operaház Zenekarát, s hasonlóan hálás megsüvegelést érdemelt az intézmény énekkara és gyermekkórusa is.

MűPa, szeptember 16.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.