Zene

Taylor McFerrin: Early Riser

A McFerrin név alighanem ismerős lehet minden zenebolond számára: való igaz, Taylor az improvizációkban erős vokális dzsesszfenomén Bobby fia (és most mindkettejük érdekében felejtsük el a Don’t Worry Be Happyt!). Taylor azonban saját jogán is módfelett tehetséges, sokoldalú muzsikus és zeneszerző, aki Flying Lotus Brainfeeder nevű kiadójánál bontogathatja szárnyait.
  • - minek -
  • 2014. szeptember 28.

A Beatlestől a gépekig

Abbey Road, Let It Be, Dark Side Of The Moon. A tizenévesen az Abbey Road Stúdióba, majd házon belül a Beatles lemezfelvételeihez kerülő Alan Parsons nevét elsősorban a Pink Floyd-klasszikuson és a kései Beatles-albumokon végzett (segéd)hangmérnöki munkájáért őrzi a rockemlékezet. Pedig Eric Woolfsonnal közös formációja, az Alan Parsons Project dús, innovatív hangszerelésének köszönhetően sokáig hivatkozási alap volt zenészkörökben. A nyolcvanas években több slágert is jegyző zenésszel az APP életművének újraki­adása kapcsán beszélgettünk.
  • Soós Tamás
  • 2014. szeptember 28.

ROSSINI: OTELLO

Rossini Otello című operájának pechje, hogy hetven évvel később Verdi remeke egy évszázadra árnyékba borította. A maga idejében – a két slágeropera, A sevillai borbély és a Hamupipőke között – nagy sikere volt, nem méltatlanul.
  • - káté -
  • 2014. szeptember 28.

„Idegen tőlünk a fúzió”

Attól lehetett tartani, hogy a Roma Sátorral összevont néhai Világzenei Nagyszínpad, vagyis mai nevén – tán a lapunkbéli rovat előtti főhajtásként – a Világfalu Színpad együttesen sem darabszámra, sem változatosságban nem hozza majd azt a színvonalat, amelyet annak idején külön-külön, a maguk módján mutattak legjobb pillanataikban. De már a külsőségek is a fanyalgás ellen hatottak: először is a színpad előtti dühöngőt kétméteres padlólapokkal fedték le a kis sárcsináló műanyag ötszögek helyett. Másodszor pedig kifejezetten jól nézett ki a sátor nyitott oldalának játékos-íveléses vonalaival.
  • Kovácsy Tibor
  • 2014. szeptember 28.

Mastodon: Once More ’Round The Sun

Az atlantai társaság eddig az a zenekar volt, amely az első két, túlzás nélkül zseniálisnak mondható lemezén (Remission, Leviathan) olyan egyedi és magával ragadó formába öntötte a zajos-kao­tikus nagy elődök – például a Melvins és a Neurosis –, valamint a Thin Lizzyhez hasonló, klasszikus hard rock zenekarok munkásságát, hogy azonnal megszerettette magát minden új hangra vágyó zenerajongóval.
  • - vincze -
  • 2014. szeptember 28.

Digitális herpesz – A U2 új lemeze

Öt és fél év után új lemezt adott ki a legvilágmegváltóbb zenekar – példátlan megjelentetési stratégiával. A forradalminak hitt ötlet sokakban visszatetszést keltett, az album viszont egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyenre sokan számítottak.

Emelkedett, fenyegető - Az Earth új lemeze

Az ember, aki Kurt Cobainnek a halálos lövésért felelős shotgunt eladta, zseniális gitáros volt régen is, és ma is az. Most ismét megújította némiképp a stílusát.
  • G. A.
  • 2014. szeptember 23.

Mellette a szőke nő

A Big Pink pályafutása úgy kezdődött, mint valami csoda: már az első, 2008–2009-es maxijaik nyomán szinte beteljesült ígéretként beszéltek róluk, és e kultstátuszt csak még jobban megalapozta 2009-es bemutatkozó lemezük (a Brief History Of Love) a patinás 4AD kiadónál.
  • - minek -
  • 2014. szeptember 21.

„Kitáncoltatni a mérget”

A délolasz együttes a világzene fogalma alá sorolható zenekarokon belül azok közé tartozik, amelyek egy kultúra tiszta, hamisítatlan zenéjét játsszák, szinte észrevétlenül igazodva a mai koncert­elvárásokhoz is. Fellépésük előtt az együttes vezetőjét, Mauro Durantét kérdeztük.
  • Kovácsy Tibor
  • 2014. szeptember 21.

Anya csak egy van

Zorba falujától egy képzeletbeli kis görög szigetig, illetve Napóleon röpke, ám feltűnést keltő szegedi vizitjétől a Waterlooig – az ABBA-musical régóta várt magyar bemutatója jószerint akár tematikusnak is mutathatja az idei Szegedi Szabadtéri Játékokat.

Kis nagy ember – Tom Petty & The Heartbreakers: Hypnotic Eye

A Traveling Wilburys, vagyis a nyolcvanas évek vége előtt Tom Petty nem számított túlságosan ismert zenésznek Magyarországon, az 1987-es keltezésű Képes Rock Enciklopédia is csak rövid szócikket szentelt neki. A kissé öreges, de azért szerethető szupergrupp és a Full Moon Fever című szólóalbum aztán nálunk is befuttatta őt, de emberünk a nyugati féltekén már a hetvenes évek közepétől jól csengő névnek számít.