mi a kotta?

Plasztikgégék

  • mi a kotta
  • 2023. január 11.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2023/2. hétre

„Így történt, hogy az agyonbombázott Varsó hangzavarában, majd később a táborban a mű emléke, de még a címe is elhalványult. Sophie összekeverte rég hallott és szeretett művek címével, végül csak a soha vissza nem térő boldog krakkói pillanat emléke élt benne tovább. Hanem azon reggel az olcsó kis rádiójának plasztikgégéjéből dőlő mű felserkentette. Furcsa zsibongást érzett a szája körül, s azon kapta magát, hogy régóta először mosolyog. Percekig mosolygón borzongva, elragadtatottan hallgatta, hogyan tér vissza a soha vissza nem térő boldog érzés, és hogyan kezdi ki emésztő gyötrelmét. Amint elhangzott a mű, Sophie gondosan lejegyezte a címét a műsorismertetés nyomán, majd az ablakhoz lépett, és felhúzta a redőnyt. Amint a szeme a park sarkában a baseballpályán megállt, azon kapta magát, hogy töpreng, lesz-e elegendő pénze egyszer lemezjátszóra, meg a Sinfonia concertante lemezére, és megértette, hogy ez a gondolat már kifelé vezeti sötétségéből.”

Így írja le William Styron a Sophie választ híres szakaszát, amelyben a főhős újra meghallja Mozart versenyművét, és elgyengül az örömtől. A héten két nagyszerű szólista adja elő a darabot: Isabelle Faust és Antoine Tamestit mellett a 80 éves John Eliot Gardinert látjuk a pódiumon, aki az Angol Barokk Szólistákkal érkezik Haydnt és Mozartot játszani (Müpa, január 14., fél nyolc).

Bach és Schubert művei első pillantásra talán messze állnak egymástól: a lipcsei kántor összetett művei sokszor egyszerű szerkezeten nyugszanak, a bécsi dalkirály táncai viszont meglepően összetettek. Ezekben a kérdésekben mélyül el Csalog Gábor zongoraművész és Fazekas Gergely a BMC-ben (január 15., hat óra). Nem Gardiner az egyetlen nemzetközi sztárszemélyiség, aki tiszteletét teszi nálunk: a középgeneráció lett származású karmestere, Andris Nelsons Mahler VII. szimfóniáját vezényli a Bécsi Filharmonikusok élén: ez az a darab, amelyben „a természet ordítása szól”, miként egykor a zeneszerző fogalmazott (Müpa, január 16., fél nyolc). S talán még nem untuk meg a francia csodafuvolistát – akit felbukkanásakor Jean-Pierre Rampal trónjának örököseként emlegettek –, Emmanuel Pahud-t sem, aki a Liszt Ferenc Kamarazenekar meghívására Schumann, Fauré és Franck műveivel érkezik (Zeneakadémia, január 16., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.