„Így történt, hogy az agyonbombázott Varsó hangzavarában, majd később a táborban a mű emléke, de még a címe is elhalványult. Sophie összekeverte rég hallott és szeretett művek címével, végül csak a soha vissza nem térő boldog krakkói pillanat emléke élt benne tovább. Hanem azon reggel az olcsó kis rádiójának plasztikgégéjéből dőlő mű felserkentette. Furcsa zsibongást érzett a szája körül, s azon kapta magát, hogy régóta először mosolyog. Percekig mosolygón borzongva, elragadtatottan hallgatta, hogyan tér vissza a soha vissza nem térő boldog érzés, és hogyan kezdi ki emésztő gyötrelmét. Amint elhangzott a mű, Sophie gondosan lejegyezte a címét a műsorismertetés nyomán, majd az ablakhoz lépett, és felhúzta a redőnyt. Amint a szeme a park sarkában a baseballpályán megállt, azon kapta magát, hogy töpreng, lesz-e elegendő pénze egyszer lemezjátszóra, meg a Sinfonia concertante lemezére, és megértette, hogy ez a gondolat már kifelé vezeti sötétségéből.”
Így írja le William Styron a Sophie választ híres szakaszát, amelyben a főhős újra meghallja Mozart versenyművét, és elgyengül az örömtől. A héten két nagyszerű szólista adja elő a darabot: Isabelle Faust és Antoine Tamestit mellett a 80 éves John Eliot Gardinert látjuk a pódiumon, aki az Angol Barokk Szólistákkal érkezik Haydnt és Mozartot játszani (Müpa, január 14., fél nyolc).
Bach és Schubert művei első pillantásra talán messze állnak egymástól: a lipcsei kántor összetett művei sokszor egyszerű szerkezeten nyugszanak, a bécsi dalkirály táncai viszont meglepően összetettek. Ezekben a kérdésekben mélyül el Csalog Gábor zongoraművész és Fazekas Gergely a BMC-ben (január 15., hat óra). Nem Gardiner az egyetlen nemzetközi sztárszemélyiség, aki tiszteletét teszi nálunk: a középgeneráció lett származású karmestere, Andris Nelsons Mahler VII. szimfóniáját vezényli a Bécsi Filharmonikusok élén: ez az a darab, amelyben „a természet ordítása szól”, miként egykor a zeneszerző fogalmazott (Müpa, január 16., fél nyolc). S talán még nem untuk meg a francia csodafuvolistát – akit felbukkanásakor Jean-Pierre Rampal trónjának örököseként emlegettek –, Emmanuel Pahud-t sem, aki a Liszt Ferenc Kamarazenekar meghívására Schumann, Fauré és Franck műveivel érkezik (Zeneakadémia, január 16., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
