Visszhang: lemez

Patricia Kopatchinskaja, Fazıl Say

Janáček, Brahms, Bartók

Visszhang

Tizennyolc éve játszanak együtt, Kopatchinskaja és Say több száz koncert, néhány ősbemutató és két lemez után fél szavakból megértik egymást, és ez hallatszik is.

Janáček acélosan dübörgő, zaklatott Szonátája a hegedűs előadásában nyugodtabb, mint ahogy megszoktuk, de ez így annál vészjóslóbb csendeket teremt. Az előadók ügyesen domborítják ki Brahms kései, d-moll szonátájának modern, szinte impresszionista jegyeit, s ha a kotta éppen nem melankóliára vagy nosztalgiára utasít, a lendületes, fortissimo szakaszok szép hangzása is megmarad. Az albumot Bartók 1921-ben komponált, úttörő és meglepetésekben gazdag I. szonátája miatt a legmagasabb polcra kell helyeznünk. Ebben mutatkozik meg leginkább a zeneszerzőként is aktív Say ösztönös zsenije: olyan könnyedén rakja fel az első tétel cimbalomszerű zongoraszólamát, hogy elfeledteti, milyen összetetten szerkesztett és nehezen előadható zenét hallunk. A lassú tétel magányos éjszaka-muzsikájában Kopatchinskaja a főszereplő, a barbaro lelkületű, egzaltált zárótétel kitűnő megszólalása pedig közös érdem.

Radikális kamarazenei megközelítésük, amit már a 2008-ban rögzített első közös lemezükön is hallottunk, tulajdonképpen bravúr: képesek úgy, ilyen intenzív gesztusokkal és égető hőfokon végigjátszani a lemezt, hogy a hallgató kicsit se érezze soknak. A felvételek a berlini Teldex Studióban készültek, telt, gömbölyű hangzásuk folytán inkább testi, mint intellektuális örömöt okoznak, és a hibátlan koncertélmény illúzióját adják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."