Ponyva: Egy közülünk (Alexandre Dumas: A szélhámos)

  • Bika Jakab
  • 1996. augusztus 8.

Zene

Bika Jakab

"A lépcső tetején egy pillanatra megtorpantam, alant a fordulóban föltűnt három fő ellenségem, Tudor, Vidor és Jenő néni a földszintről. Rövid habozás - melyet a szám táján észleltem - után tudtam, mit kell tennem. Kirántottam Márta nevű kardomat, és ahelyett, hogy hasábburgonyával és citromkarikákkal, fakultatív abált szalonnával tálaltam volna, az ellen ellen törtem, bokámat három helyen, lévén lépcsőn lefelé vívni mégiscsak nehézkes, pláne haránt spicctartásban, ha tetszik még emlékezni a gyorstalpaló nevű balett-tanfolyamra. Persze levágtam őket, mint egy darab kolbászt a spájzban, ami ugye szintén sötét hely."

Folytathatnák még az idézetet, nekünk tetszik, ám sajna nem tárgyalt művünkből való, aminek persze javára vált volna.

Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a borítón látható jelenet nincs a könyvben, szimpla szélhámosság tehát. Ily módon inkább eszmei mondanivalójában hajaz a műre. "Egyik szélhámos olyan, mint a másik, lemegyek kombájnállomásig."

Ám kétségtelen: az öreg Dumas írt kardozós dolgokat, máshol. A címlaprajz alkotója névtelen marad, majd hülye lenne. Utánanéztünk a dolognak, ám annál a két független forrásból nem ellenőrzött információnál, hogy a kiadó a fedélként használt műtárgyat az ócsai búcsúban lőtte, mi sem jutottunk tovább.

Belül egy rendes öreg dümá, lehet szeretni. Arról szól, amiről mi is. Rohanás egy szekér után, ami nem vesz föl. Dörömbölés zárt kapukon, melyek közül egyet, ha kinyitnak is, csak azért, hogy pofánkba vágják: Aliz már nem lakik itt.

Egy istentelen rajzkészséggel megvert, megáldott pór pénz-, okirat- és zárjegyhamisítás útján a kívánt magasságba emelkedik, ahonnan aztán derekasat lehet zuhanni, nota bene: egy kötél végin.

Elhagyott kedves, hajnali párbaj, fáradtságos gályarabság alig százhatvan oldalon. Egyes szám első személy mögött meghúzódó szemlélődők. Te is lehetsz sztár, a párnás kocsik az érdemtelen számára is elérhetők, fapadoson utazzék a sok birka. Ha csak egy megállóra is, ha lerúg a kalauz, akkor is. És a bliccelő szorong, fél, ha különben nem is lenne kurva gyáva, mint ahogy az, hát helyzete azzá tenné.

A vége: megöl ez a gyávaság. Fordította Telkes Béla, valamivel jobban, mint ahogy az egész cucc kinéz. Csiricsáré, hazug borító, környezetbarát papír. Gyerek voltam, bementem a boltba: kérek WC-papírt. Az volt ilyen, de a sztori van tovább is. Gizi a pult mögött vihogott, pirult, mit nem mondasz, öcsi. Egészségügyi papír, azt úgy kell mondani, buta - igazított ki egy stréber vevő, olyan raktárosforma. Így megy ez: olvasunk, konzumálunk, szarunk és kardozunk, tetszőleges sorrendben.

Merényi Könyvkiadó, 158 oldal, 448 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.