"A lépcső tetején egy pillanatra megtorpantam, alant a fordulóban föltűnt három fő ellenségem, Tudor, Vidor és Jenő néni a földszintről. Rövid habozás - melyet a szám táján észleltem - után tudtam, mit kell tennem. Kirántottam Márta nevű kardomat, és ahelyett, hogy hasábburgonyával és citromkarikákkal, fakultatív abált szalonnával tálaltam volna, az ellen ellen törtem, bokámat három helyen, lévén lépcsőn lefelé vívni mégiscsak nehézkes, pláne haránt spicctartásban, ha tetszik még emlékezni a gyorstalpaló nevű balett-tanfolyamra. Persze levágtam őket, mint egy darab kolbászt a spájzban, ami ugye szintén sötét hely."
Folytathatnák még az idézetet, nekünk tetszik, ám sajna nem tárgyalt művünkből való, aminek persze javára vált volna.
Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a borítón látható jelenet nincs a könyvben, szimpla szélhámosság tehát. Ily módon inkább eszmei mondanivalójában hajaz a műre. "Egyik szélhámos olyan, mint a másik, lemegyek kombájnállomásig."
Ám kétségtelen: az öreg Dumas írt kardozós dolgokat, máshol. A címlaprajz alkotója névtelen marad, majd hülye lenne. Utánanéztünk a dolognak, ám annál a két független forrásból nem ellenőrzött információnál, hogy a kiadó a fedélként használt műtárgyat az ócsai búcsúban lőtte, mi sem jutottunk tovább.
Belül egy rendes öreg dümá, lehet szeretni. Arról szól, amiről mi is. Rohanás egy szekér után, ami nem vesz föl. Dörömbölés zárt kapukon, melyek közül egyet, ha kinyitnak is, csak azért, hogy pofánkba vágják: Aliz már nem lakik itt.
Egy istentelen rajzkészséggel megvert, megáldott pór pénz-, okirat- és zárjegyhamisítás útján a kívánt magasságba emelkedik, ahonnan aztán derekasat lehet zuhanni, nota bene: egy kötél végin.
Elhagyott kedves, hajnali párbaj, fáradtságos gályarabság alig százhatvan oldalon. Egyes szám első személy mögött meghúzódó szemlélődők. Te is lehetsz sztár, a párnás kocsik az érdemtelen számára is elérhetők, fapadoson utazzék a sok birka. Ha csak egy megállóra is, ha lerúg a kalauz, akkor is. És a bliccelő szorong, fél, ha különben nem is lenne kurva gyáva, mint ahogy az, hát helyzete azzá tenné.
A vége: megöl ez a gyávaság. Fordította Telkes Béla, valamivel jobban, mint ahogy az egész cucc kinéz. Csiricsáré, hazug borító, környezetbarát papír. Gyerek voltam, bementem a boltba: kérek WC-papírt. Az volt ilyen, de a sztori van tovább is. Gizi a pult mögött vihogott, pirult, mit nem mondasz, öcsi. Egészségügyi papír, azt úgy kell mondani, buta - igazított ki egy stréber vevő, olyan raktárosforma. Így megy ez: olvasunk, konzumálunk, szarunk és kardozunk, tetszőleges sorrendben.
Merényi Könyvkiadó, 158 oldal, 448 Ft
