„Munka, lázas izgalom, önmegtartóztatás és soha nem csituló küldetéstudat, ez volt az élete. Nem is vette észre, nekem ez mibe kerül. Végletesen és természetszerűleg maga körül forgott a világa” – írta a 20. század legváltozatosabb életű múzsája, Alma Maria Schindler, akit általában Mahler vezetéknevén emlegetünk, holott Franz Werfel és Walter Gropius felesége is volt, és egy, a nők számára szerencsésebb korban talán a saját jogán is beírja magát a zenetörténetbe. Gustav Mahler öntörvényűségére és különös szokásaira azonban nincs mentség, hacsak nem maguk a művek. Például az a IV. szimfónia, amelybe egy népies műdalt is belekomponált a szerző. A Concerto Budapest koncertjén Pasztircsák Polina külön is előadja a gyermeki szépségű Das himmlische Lebent, de Saint-Saëns és Schumann opusai mellett két Babits-verset is hallunk majd Für Anikótól. Takács-Nagy Gábor kezében a karmesteri pálca (Müpa, október 27., fél nyolc). Aki kisebb volumenű koncertre vágyik, azt Bart van Oort fortepiano estjére invitáljuk, amelyen nem régizene, hanem többek között Mozart- és Rahmanyinov-művek szólalnak meg (Zeneakadémia, Solti Terem, október 27., fél nyolc). És folytatódik Csalog Gábor sorozata is, amelyben a zenetörténet rejtett (vagy nem is oly’ titkos) összefüggéseit keresi a zongorista: ezúttal Bach fúgái és prelúdiumai jelentik a kályhát – a zeneszámok között Fazekas Gergely zenetörténész segít a hallgatónak (BMC, október 29., hat óra).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
