Interjú

„Egy kis pihenő”

Stéphane Misseghers, dEUS

Zene

A belga zenekar dobosával a dEUS hosszú albumcsendjéről, az új lemez dalairól, a koncerteken hanyagolt slágerükről és Magyarországról is beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: A dEUS a 2012-es Following Sea és az idén februárban kiadott How to Re­place It között nem jelentetett meg albumot. Mi minden történt az elmúlt tizenegy évben?

Stéphane Misseghers: Ami a zenekart illeti, soha nem csendesedtünk el teljesen. Ott volt például a jubileumi The Ideal Crash turnénk 2019-ben, amelynek során játszottunk Magyarországon is. Készítettünk egy filmzenét egy dokumentumfilmhez, amely egy belga divat­ikonról, Martin Margieláról szól. Csináltunk egy saját filmet is az említett turné kapcsán, szerintem jó és érzelmes lett. Leginkább arról szól, hogy a The Ideal Crash című lemez mit jelent a rajongók számára. A filmben nem csak velünk láthatók interjúk, hanem velük is. Tulajdonképpen olyan az egész, mint egy gyónás. A rajongók meggyónják az emlékeiket, némelyikük el is érzékenyül. Eléggé döbbenetes, hogy egy album mekkora hatást tud gyakorolni az emberekre. Néha igencsak meglepők lettek e gyónások; főleg, hogy némely rajongó részegen ült be a kamera elé. Ami engem illet, az elmúlt években nekiálltam mások lemezein dolgozni: hat vagy hét lemezen is producerkedtem. Emellett elváltam, akárcsak Klaas (Klaas Janzoons, a dEUS hegedűs-billentyűse – N. I.). Felépítettem egy házat és eladtam egy házat. A zenekarral azért vártunk ilyen sokat a következő megjelenéssel, mert nem akartunk fércmunkát kiadni. Szükség volt egy kis pihenőre. Elismerem, hogy a tizenegy év hosszú idő két album között, de jól jött ez a kihagyás. Fel kellett töltődnünk, és meg kellett találnunk azokat a témákat, amikről dalokat tudtunk írni. Nem akartuk ismételni önmagunkat. Időközben rájöttünk, hogy a szünet előtti két albumunk bizonyos részeit nem igazán gondoltuk át; kicsit túlzásba vittük a kísérletezést és a szimfonikus körítést, és ezt a hibát el akartuk kerülni. Szerintem megérte tizenegy évet várni a How to Replace Itre, érettebbek lettünk most, hogy a tagok egy része betöltötte az ötvenet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.