Rend a homokon - Peter Berg: A királyság (film)

  • Balázs Áron
  • 2007. november 22.

Zene

Voltaképpen érthető, miért szaporodtak el az arab világban játszódó filmek. Mert szükség van rájuk. Nemzetvédelmi és lélektani szempontból sokkal megnyugtatóbb az otthon melegétől jó messze, saját - biztonságosnak gondolt - sivatagában hajkurászni az ellent.

Voltaképpen érthető, miért szaporodtak el az arab világban játszódó filmek. Mert szükség van rájuk. Nemzetvédelmi és lélektani szempontból sokkal megnyugtatóbb az otthon melegétől jó meszsze, saját - biztonságosnak gondolt - sivatagában hajkurászni az ellent. A tengerentúli filmes szakágnak pedig a nagy kereslet miatt szükséges effélékkel pepecselnie. Remekelni (remake) sem kell, a forgatókönyveket már rég megírta az élet. De nekünk miért is jó mindez? Mert kint már zimankós kissé. Talán jólesik ilyentájt a kánikulát nézni. Alig hevertük ki a Kiadatás gyötrelmeit, ezúttal baráti, a terror elleni háborúban bizton szövetséges országba szólítja az illetékeseket a kötelesség. Szaúd-Arábia igazi királyság, a bemutatottak szerint a csapból folyhatna a kőolaj, amennyiben gondosan eltakart pofázmányú vallási fanatikusok hagynák az ország lakosait nyugodtan termelni, a baseballozó amerikai vendégmunkásokat pedig életben. A magunk részéről a bűnösök likvidálására csípőből Slyt, Robocopot vagy a Megtorlót, esetleg mindhármukat egyszerre vetnénk be, de elismerjük, Jamie Foxx sem rossz választás - Oscarjával biztos nyerő a kasszánál. Bár a hollywoodi gyakorlat tükrében nehezen hihető, hogy a Rijádba küldött elit csapatot éppen egy afroamerikai vezesse, inkább tán azért van rá nagy szükség, mert rejtőszíne van: beosztottai magas faktorú naptej nélkül egytől egyig semmi perc alatt pörkölődnének hasonló színűre - igaz, az osztag mutatós doktornője még így is simán megállná a helyét a szombat esti Champs-Élysées-n korzózva. Méz a baklaván, hogy nyugati küldötteink egy mukkot se sajátítottak el az arab nyelvből. A helyi szokásokról legalább a térségbe szóló bédekker előszavából olvashattak volna, ám e helyett a jól startoló jelenetek rendre a kultúrák különbözőségéről szóló szócséplés mentén fulladnak együgyű humorba. Mindazonáltal erősen kétséges, hogy a jenki tudatlanság propagálása lenne itt a cél. A megbékélés jegyében fogant politikai thrillernek becézett mezei akciófilmben a zűrös ügyletek ugyanis a régi jó szemet szemért elv alapján bonyolódnak. Mire mindenki eldönti, hogy melyik oldalon áll, kiürültek a tárak, felrobbantak a terepjárók, elhullott az ellen (meg a helyi szövetséges). Üzenet: a vérük egyformán piros.

A UIP-Dunafilm bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.