Rend a homokon - Peter Berg: A királyság (film)

  • Balázs Áron
  • 2007. november 22.

Zene

Voltaképpen érthető, miért szaporodtak el az arab világban játszódó filmek. Mert szükség van rájuk. Nemzetvédelmi és lélektani szempontból sokkal megnyugtatóbb az otthon melegétől jó messze, saját - biztonságosnak gondolt - sivatagában hajkurászni az ellent.

Voltaképpen érthető, miért szaporodtak el az arab világban játszódó filmek. Mert szükség van rájuk. Nemzetvédelmi és lélektani szempontból sokkal megnyugtatóbb az otthon melegétől jó meszsze, saját - biztonságosnak gondolt - sivatagában hajkurászni az ellent. A tengerentúli filmes szakágnak pedig a nagy kereslet miatt szükséges effélékkel pepecselnie. Remekelni (remake) sem kell, a forgatókönyveket már rég megírta az élet. De nekünk miért is jó mindez? Mert kint már zimankós kissé. Talán jólesik ilyentájt a kánikulát nézni. Alig hevertük ki a Kiadatás gyötrelmeit, ezúttal baráti, a terror elleni háborúban bizton szövetséges országba szólítja az illetékeseket a kötelesség. Szaúd-Arábia igazi királyság, a bemutatottak szerint a csapból folyhatna a kőolaj, amennyiben gondosan eltakart pofázmányú vallási fanatikusok hagynák az ország lakosait nyugodtan termelni, a baseballozó amerikai vendégmunkásokat pedig életben. A magunk részéről a bűnösök likvidálására csípőből Slyt, Robocopot vagy a Megtorlót, esetleg mindhármukat egyszerre vetnénk be, de elismerjük, Jamie Foxx sem rossz választás - Oscarjával biztos nyerő a kasszánál. Bár a hollywoodi gyakorlat tükrében nehezen hihető, hogy a Rijádba küldött elit csapatot éppen egy afroamerikai vezesse, inkább tán azért van rá nagy szükség, mert rejtőszíne van: beosztottai magas faktorú naptej nélkül egytől egyig semmi perc alatt pörkölődnének hasonló színűre - igaz, az osztag mutatós doktornője még így is simán megállná a helyét a szombat esti Champs-Élysées-n korzózva. Méz a baklaván, hogy nyugati küldötteink egy mukkot se sajátítottak el az arab nyelvből. A helyi szokásokról legalább a térségbe szóló bédekker előszavából olvashattak volna, ám e helyett a jól startoló jelenetek rendre a kultúrák különbözőségéről szóló szócséplés mentén fulladnak együgyű humorba. Mindazonáltal erősen kétséges, hogy a jenki tudatlanság propagálása lenne itt a cél. A megbékélés jegyében fogant politikai thrillernek becézett mezei akciófilmben a zűrös ügyletek ugyanis a régi jó szemet szemért elv alapján bonyolódnak. Mire mindenki eldönti, hogy melyik oldalon áll, kiürültek a tárak, felrobbantak a terepjárók, elhullott az ellen (meg a helyi szövetséges). Üzenet: a vérük egyformán piros.

A UIP-Dunafilm bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.