Rend a homokon - Peter Berg: A királyság (film)

  • Balázs Áron
  • 2007. november 22.

Zene

Voltaképpen érthető, miért szaporodtak el az arab világban játszódó filmek. Mert szükség van rájuk. Nemzetvédelmi és lélektani szempontból sokkal megnyugtatóbb az otthon melegétől jó messze, saját - biztonságosnak gondolt - sivatagában hajkurászni az ellent.

Voltaképpen érthető, miért szaporodtak el az arab világban játszódó filmek. Mert szükség van rájuk. Nemzetvédelmi és lélektani szempontból sokkal megnyugtatóbb az otthon melegétől jó meszsze, saját - biztonságosnak gondolt - sivatagában hajkurászni az ellent. A tengerentúli filmes szakágnak pedig a nagy kereslet miatt szükséges effélékkel pepecselnie. Remekelni (remake) sem kell, a forgatókönyveket már rég megírta az élet. De nekünk miért is jó mindez? Mert kint már zimankós kissé. Talán jólesik ilyentájt a kánikulát nézni. Alig hevertük ki a Kiadatás gyötrelmeit, ezúttal baráti, a terror elleni háborúban bizton szövetséges országba szólítja az illetékeseket a kötelesség. Szaúd-Arábia igazi királyság, a bemutatottak szerint a csapból folyhatna a kőolaj, amennyiben gondosan eltakart pofázmányú vallási fanatikusok hagynák az ország lakosait nyugodtan termelni, a baseballozó amerikai vendégmunkásokat pedig életben. A magunk részéről a bűnösök likvidálására csípőből Slyt, Robocopot vagy a Megtorlót, esetleg mindhármukat egyszerre vetnénk be, de elismerjük, Jamie Foxx sem rossz választás - Oscarjával biztos nyerő a kasszánál. Bár a hollywoodi gyakorlat tükrében nehezen hihető, hogy a Rijádba küldött elit csapatot éppen egy afroamerikai vezesse, inkább tán azért van rá nagy szükség, mert rejtőszíne van: beosztottai magas faktorú naptej nélkül egytől egyig semmi perc alatt pörkölődnének hasonló színűre - igaz, az osztag mutatós doktornője még így is simán megállná a helyét a szombat esti Champs-Élysées-n korzózva. Méz a baklaván, hogy nyugati küldötteink egy mukkot se sajátítottak el az arab nyelvből. A helyi szokásokról legalább a térségbe szóló bédekker előszavából olvashattak volna, ám e helyett a jól startoló jelenetek rendre a kultúrák különbözőségéről szóló szócséplés mentén fulladnak együgyű humorba. Mindazonáltal erősen kétséges, hogy a jenki tudatlanság propagálása lenne itt a cél. A megbékélés jegyében fogant politikai thrillernek becézett mezei akciófilmben a zűrös ügyletek ugyanis a régi jó szemet szemért elv alapján bonyolódnak. Mire mindenki eldönti, hogy melyik oldalon áll, kiürültek a tárak, felrobbantak a terepjárók, elhullott az ellen (meg a helyi szövetséges). Üzenet: a vérük egyformán piros.

A UIP-Dunafilm bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként

A magyar állam 2023 végén úgy kapta meg ingyen a rezsicsökkentés miatt milliárdos hiányt halmozó MiVíz Kft.-t 24 milliárd forintos vagyonával, hogy konszolidációt ígértek Miskolcnak. Erre nem került sor, idén nyáron viszont benyújtotta 1,8 milliárdos ki nem fizetett vízdíj számláját a városnak. A törlesztés fedezeteként egy 2,2 milliárd forintra értékelt önkormányzati bérlakásos társasházát adta zálogba a fideszes városvezetés.

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.