Zene

Könyv: Már akinek (drMáriás: szép a puszta)

Azért a vidéki létnek is vannak előnyei. Hogy magamtól túl messzire ne kolbászoljak el, én például kifejezetten örülök neki, hogy lakhelyemből adódóan általában kések egy ütemet, utólag reagálok le dolgokat, eseményeket, mert ezáltal megspórolhatom a közkívánat gerjesztette kollektív lelkesedést. Nem beszélve arról, hogy a tapasztalat azt mutatja: nem maradok le semmiről.
  • Keresztury Tibor
  • 2000. március 16.

Film: Sajtós hamburger (A bennfentes)

Ím, nyakunkon a sajtószabadság napja (kérdezhetnénk, hogy miért pont ez az ünnep kavar bele a lapzártába, de nem akarunk túl bennfenntesnek látszani), így épp itt az ideje egy jó kis médiamozinak a nyilvánosság őshazájából, természetesen színigaz történet vászonrahozatala útján.
  • T(obacco) S(ales)
  • 2000. március 16.

Film: Tommy Lee újra hajt (Kettős kockázat)

Mi Ashley Judd bűne? Már hónapok óta foglalkoztatott a kérdés, vajon mi lehet. Távolról se gondoljanak valami lila (na jó, kék - kékharisnyás, kékrókás) merengésre, mint mikor azon réved el a magamfajta, hogy járt-e Cecil a Török utcában vagy ehhez fogható örök talányok, most tényleg, hány thébai hazudozik, effélék. Nagyon is földhözragadt ügymenet vezetett, Eurosport-pólót szerettem volna, hogy az élet nyertesei közé soroljam magamat, de különben is: szerintem jól állna. Lenyomták a Double Jeopardy című film előzetesét, aztán néhány, zömükben nem kimondottan alpesi országból szalasztott mű-lesikló a nyakát szegte (crashing out -id. Nick Fellows), aztán nekünk szegezték a már említett kérdést. És ez így ment heteken át. Mire Hermann Maier lécén révbe siklott, a permanens nyomasztás is véget ért. De engem nem hagyott nyugodni a kérdés, mibe keveredhetett az a szegény Ashley?
  • 2000. március 16.

Arab kávé meg egy kis ópium (Az arab dalok fénykorának klasszikusai)

"Azt mondják, egy bizonyos kor fölött vagy Abdel Halimot, vagy Umm Kalthumot hallgat az ember" - jelezte Natacha Atlas, amikor tavalyelőtt találkoztunk. Na igen... - bólogattam, többre nem futotta az arab klasszikusok ismerete nélkül. Most aztán két ilyen gyűjtemény is kijött, hadd legyen nekem pótolnivaló.
  • 2000. március 16.

Szigorúan globál (Youssou N´Dour: Joko)

A Pepsi Sziget 2000 azt gondolta, Youssou N´Dournak ott a helye az idén debütáló világzenei nagyszínpad sztárjainak sorában. Új albumát turné követi a nyáron, és a gázsi sem volt vitás, Youssou menedzsmentje mégis megfúrta e fellépést: azt tartotta, hogy inkább a nemzetközi popsztárok porondján kell(ene) megjelennie, nem pedig egy műfaji "gettóban". Hogy Youssou N´Dour és a menedzsmentje ugyanúgy gondolkodik, az persze nem állítható. Ronda terep, csupa rög a showbusiness. Ez a Joko album például több mint egy évet várt, hogy a szerződése zöld utat kapjon. De azért a mestert sem féltem.
  • 2000. március 16.

Arany Zsiráf-gála: Felhajtás, pajtás!

A Magyar Hanglemezgyártók Szövetsége a múlt héten a pesti Vigadóban rendezte meg az Arany Zsiráf könnyűzenei díjkiosztó gálát azzal a szándékkal, hogy így jutalmazza meg azokat az előadókat, akik szerintük tavaly a legjobbak voltak. Az 1993-ban alapított díjat ezúttal tizenhat kategóriában osztották ki: jutott belőle Kovács Ákosnak, Carlos Santanának és a debreceni rendőrkapitányság gazdasági csoportjának is.
  • - legát -
  • 2000. március 9.

Könyv: Kortesművészet (Parlamenti választások Magyarországon 1920-1998)

Gondoljunk bármit is a rendszerváltás értelméről, annyi bizonyos: 1990-től a politikai élet és a választások szabadsága terén az ország végre túllépett saját fontolva haladó hagyományain (na jó, a legtöbbjükön). Tíz éve a polgárok titkos, általános és közvetlen módon választhatják meg képviselőiket, s ebben sem megszálló hadseregek, sem erőszakos honi hatóságok, sem paramilitáris terrorszervezetek nem zavarják őket (sajnos az etetés-itatás és a készpénzosztogatás is abbamaradt). Aki ennek jelentőségét nem bírja felfogni, annak bízvást ajánlható a Parlamenti választások Magyarországon 1920-1998 című, a (vállaltan baloldali kötődésű) Politikatörténeti Intézet gondozásában megjelent tanulmánykötet.

Film: Gyógykeserű (A napfény íze)

Szabó István nagyon várt filmjét messze megelőzte a híre. A budapesti bemutatóra már három Európa-díjjal érkezett A napfény íze, amelyet a legjobb férfialakításért (Ralph Fiennes), a legjobb operatőri munkáért (Koltay Lajos) és a legjobb forgatókönyvért (Szabó István-Israel Horovitz) kapott. Magyar filmet emberemlékezet óta nem ért ekkora tisztesség, utoljára éppen Szabó István 1981-es Mephistója hozott világsikert, többek között egy Oscar-díj képében. De magyar film-e A napfény íze?
  • Bori Erzsébet
  • 2000. március 9.

Fotó: Vissza a városokba (Atelier Lotte Jacobi, Berlin-New York)

Lotte Jacobi egy a sok német művész, értelmiségi közül, akiknek sikerült még a második világháború kitörése előtt az Egyesült Államokba menekülniük, és ott (is) karriert csinálniuk. Ám nem csupán egy a sok közül - műve különbözteti meg nyilván. Elsősorban mint kiváló portréfotóst és sokszínű újítót ismerik világszerte. Munkásságát most mi is megismerhetjük.
  • Vízer Balázs
  • 2000. március 9.

World music: már

majdnem féltem: úgy érek a lap aljára, hogy nem lesz mit megosztanom.
  • 2000. március 9.

Lemez: Mégiscsak, megint (Spain: She Haunts My Dreams)

"Késő éjjel, a koncert után megkerestem a szállodában. Fellifteztem, aztán bekopogtam. Az egyik muzsikus nyitott ajtót. Tiszta füst volt a szoba, mindenütt whiskys-, gines- és vodkásüvegek. Ajaj, kérdezte a pasas, csak nem dzsesszzenész akarsz lenni? Mire én: de igen, igen. Nézz szét, folytatta, így akarod végezni te is? És én azt feleltem: igen."
  • 2000. március 9.

Ezt kabu-ki! (Peter Oswald: Versekkel kártyázó szép hölgyek - Bárka)

Nem azért jó XVIII. századi japán verses drámát átíratni egy fiatal angol íróval és megrendezni Magyarországon, mert azt legalább két alapítvány fogja szponzorálni, és könnyeznek rajta az ide nősült japán multik, hanem mert további elmélyülésünket szolgálja értelmileg és főleg érzelmileg az összplanetáris kultúra egy-két másik, izgalmas szeletében, amit igazán megismernünk sajnos egy élet sem elég. Nem utolsósorban persze jó játék a nyelvvel és az adott szegény magyar színészek alkalmazkodóképességével. Nádasdy Ádámnak sikerült úgy lefordítania a darab Peter Oswald-féle változatát, hogy az a köznép számára is érthető legyen. A rendezőnek, Tim Carollnak sikerült átadnia egy üzenetet arról, hogy mint embereknek, az érzelmeink, tragédiáink és örömeink nem nagyon különböznek egymástól, akár Chikamatsu, akár Shakespeare óta, legyen az veretes vagy alpári nyelven. A díszlet- és a jelmeztervező megvalósította azt az egyébként nem könnyű dolgot, hogy ne érezzük idegennek a kabuki színház díszleteinek hangulatát, a vásári bábjátékok eszköztárát is beépítve; külön köszönet azért, hogy nem voltak fehérre festett arcok. A színészeknek pedig, különösen Udvaros Dorottya császárnő és őholdságának sikerült úgy megformálnia a szerepét, hogy ne ásítozzunk attól a nagyasszonyos, nagylotyós hanghordozásától, amire már immunisak vagyunk, és ne féljünk a japános vontatottságtól sem, sőt nevessünk finom gesztushumorain - ezek nélkül sokkal nehezebb lett volna éberen maradni. Ezt még színészi megújulásnak is merném nevezni. Vasvári Emese fantasztikus alig mozdulataival szintén villantott egy jelentőset abból, amit a Don Escobalnál már nem mertünk elhinni, nevezetesen, hogy más is tud lenni, mint ügyeletes, üdvös tenyeres-talpaska. Gyabronka József az intrikus, gonosz alakjában szintén felismerhetetlen volt, mint exmásodvonal-beli Móka Miki. Kaszás Gergő viszont igazán levethetné már ezt a kéretlen pókerarcú pásztorfiútípust.
  • - sisso -
  • 2000. március 2.

Cuppog, ahogy kell: A hónap reggae-lemeze és még

Már több hónap telt el azóta, hogy a reggae világszerte gazdag terméséből szemezgettem. Ezúttal három kerül sorra, s ebből kettő a magamfajtának megkerülhetetlen, De csak szép sorjában.
  • Mihál
  • 2000. március 2.