Interjú

„Hagyni, hogy a dalok vezessenek”

Harry Draper, Seafret

Zene

A yorkshire-i kisvárosból már első lemezükkel Londonba vitt az útjuk, a vezető kiadók világát hátrahagyva azonban saját lehetőségeik szűkítéséből is profitálni tudtak. A járvány óta ráadásul már a produceri munkák is házon belül zajlanak. A Seafret gitárosával néhány nappal a duó európai turnéja előtt beszélgettünk.

Magyar Narancs: Több interjúban is elmesélted már, hogy egy bridlingtoni open mic-esten találkoztál először Jack Sedmannel, a duótok történetét bemutató, nemrég megjelent kisfilmből viszont az is kiderül, hogy valójában a papád volt az, aki először felvetette, hogy együtt kellene zenélnetek. Elég jónak bizonyultak a megérzései.

Harry Draper: Az volt az első alkalom, hogy Jack közönség előtt énekelt. Lenyűgöző volt a hangja, a fellépése után pedig elkezdtünk beszélgetni. Apám is ott volt, és egyszer csak megjegyezte, hogy akár együtt is csinálhatnánk valamit. Nem tudom, hogy pontosan mit láthatott bennünk, akkor még mind a ketten elég fiatalok voltunk, de úgy voltunk vele, hogy miért ne próbálhatnánk meg? Örülök, hogy megfogadtuk a tanácsát.

MN: Neked is aznap este volt az első fellépésed?

HD: Nem egészen. Én akkor már túl voltam néhány koncerten, mivel apa countryzenekarában bendzsóztam. De persze még nekem is nagyon új volt az egész, csak tizenöt éves voltam.

MN: A családodnak, és különösen édesapádnak, ezek szerint minden szempontból nagy szerepe volt abban, hogy zenész lett belőled. A zenei ízlésedet is formálták?

HD: Teljes mértékben. Nem is nagyon alakulhatott volna másképp, hiszen én is mindig azokat zenéket hallgattam, amelyeket a szüleim. Ebből adódóan fiatalon elsősorban blues és bluegrass country hatások értek. A régi stílusú gitárzene és az olyan előadók fogtak meg igazán, mint például John Martyn. Mindez nagy hatással volt az én stílusomra is, főleg a fingerpicking játéktechnikámra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.