Koncert

Sinfonietta Rīga

  • Molnár Szabolcs
  • 2018. november 11.

Zene

Három hete uralják a balti államok zeneszerzői a budapesti koncertéletet. Szeptember közepén az Európai Hidak eseményeivel kezdődött, majd a múlt hét péntekjén, a CAFe Budapest nyitóhangversenyével, a Sinfonietta Rīga koncertjével folytatódott az észt, a litván és a lett kortárs zene reprezentatív bemutatkozása. 
A rigai együttes vendégjátékára meglepően kevesen váltottak jegyet, talán azért, mert Pēteris Vasks és Erkki-Sven Tüür neve idehaza még mindig túlságosan egzotikusan hangzik. Pedig e két név Londonban vagy Berlinben népes közönséget vonzott volna, no nem azért, mert virulensebb kortárs zenei élettel rendelkeznek, mint mi, pusztán csak figyelmesebben követik a kortárs zene utóbbi két évtizedének trendjeit. Tagadhatatlan, hogy a balti zeneszerzés iránti érdeklődésnek döntő lökést adott Arvo Pärt, ám nagy hiba lenne azt feltételezni, hogy az őt követő nemzedékek Pärt köpönyegéből bújtak volna elő, dacára annak, hogy a dekorativitás, a homogén hangszínek iránti elkötelezettség, a zene külső burkának harmonikus-melodikus patinája és a misztika iránti vonzódás valamiféle közös nevezőre utal. A harmincas évei legelején járó Elis Vesik zenekari kompozíciójában (Aegis) bátran halmozza egymásra a disszonanciákat, ám olyan „ügyesen” helyezi el az érzékeny hangokat a harmóniai spektrumban, hogy szinte fel sem tűnnek a karcosabb együtt­állások. Pēteris Vasks karizmatikus előadóra optimalizált csellóversenye (Presence) még az ifjú Kristaps Bergs mérsékelten delejes szólójával is komoly hatást keltett. Andris Dzenītis kissé közönségesre hangolt ujjongása (Euphoria) akár el is maradhatott volna, Erkki-Sven Tüür rendkívül energikus marimbaversenye (Ardor) pedig valahogy összetöppedt a Müpa hangversenytermében. A lelkes közönség tapsát Heigo Rosin két saját és egy Evelyn Glennie-szólódarabbal köszönte meg, a ráadásszámok spirituális mélységeiről ezúttal sem kellett hosszabban elmélkedni.

Müpa, október 6.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.