Interjú

„Szabadulni akarok”

Kerékfy Márton zenetörténész, zeneszerző

Zene

A száz éve született Ligeti György életművének kutatóját a zeneszerző pályájáról, fontosabb műveiről és az emlékezetéről is kérdeztük.

Magyar Narancs: „Tapogatózom előre”, mondta Ligeti a zeneszerzői pályájáról. Egyszer pedig tréfából azt, hogy „ha meghalok, és mindenáron el akartok nevezni rólam valamit, akkor nevezzétek Ligeti György tévútnak”. Nemrég a Klangforum Wien játszotta a darabjait a Müpában, nagyszerű szólistákkal. Akkori beszélgetésünkben (lásd: „Ami a zenében új”, Magyar Narancs, 2023. április 5.) az együttes intendánsa megemlítette, hogy Ligeti – akárcsak Kurtág – rendkívül pontosan igyekezett instruálni a műveit előadó muzsikusokat, amikor és ameddig tehette. Vajon azért, mert annyira nehezek? Vagy annyira félreinterpretálhatók, és valóban tévutakra vezethetnek?

Kerékfy Márton: A tévutat nem kapcsolnám össze az erőteljes, határozott instruálással. Ligeti a saját zeneszerzői útkeresésével kapcsolatban mondta, hogy „úgy tapogatózom előre, mint egy vak a labirintusban”. A labirintus azért találó metafora, mert Ligeti zeneszerzői útja minden, csak nem egyenes vonal: mindig az érdekelte, hogy kipróbáljon valami újat. Az előadókat biztosan nem azért instruálta olyan aggályosan, mintha nem jegyezte volna le elég pontosan és aprólékosan a zenéjét. Éppen ellenkezőleg, az előadói utasításai sokszor túl részletesek, előfordul például, hogy hétszeres pianissimót ír elő, amiről maga is tudja, hogy százszázalékosan nem lehet megvalósítani. Mégsem számítógéppel játszatja le a darabjait. Ligeti előre belekalkulálja, hogy lesznek, illetve lehetnek kisebb eltérések az előírtaktól, és sok esetben éppen ezekből az előre nem pontosan kiszámítható eltérésekből jön létre az a fajta irizáló, nem megfogható hangzás, amelyet elképzelt, és amit hallani szeretne.

MN: Tudsz-e arról, hogy bizonyos előadásokkal nem volt elégedett, egyebek között azért, mert a betanulásnál nem lehetett jelen?

KM: A Le grand macabre-nak alig volt olyan előadása, amellyel elégedett lett volna – a legismertebb botrány az opera átdolgozott változatának 1997-es salzburgi bemutatója volt. Igaz, ott főképp Peter Sellars rendezése és értelmezése váltotta ki a haragját, aki a csernobili katasztrófával, az atomháború veszélyével hozta összefüggésbe az operát. De amikor például 1961-ben az Atmosphères főpróbájára megérkezett, nem ismert rá a darabra. El kellett magyaráznia a karmesternek, hogy ne akarjon dallamokat meg ritmusképleteket kiemelni, mert ez a mű pont arról szól, hogy a sokszólamú szövedékben az egyes szólamok elmosódnak, és egyetlen masszává olvadnak össze.

MN: Az 50-es évek elején zeneelméletet tanított a Zeneakadémián, és összhangzattankönyve is megjelent. Használják-e ezt ma, és mi a jellegzetessége?

KM: Itt-ott használják. Bárdos módszere nyomán a relatív szolmizáció alapján tanítja a klasszikus összhangzattant, és minden jelenséget élő zenén mutat be. A tankönyv maga rövid, de egy kétfüzetes példatárat is összeállított hozzá.

MN: Ligetiről nem feltétlenül a népzene jut eszünkbe, pedig 1950-ben Romániában gyűjtött és tanulmányozott is népzenét. Ligeti népzenéhez való viszonyáról írtál most könyvet, Népzene és nosztalgia Ligeti György művészetében címmel, s e tekintetben legalább három, elég jól elkülöníthető korszakot különböztetsz meg az életműben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.