Interjú

„Szabadulni akarok”

Kerékfy Márton zenetörténész, zeneszerző

Zene

A száz éve született Ligeti György életművének kutatóját a zeneszerző pályájáról, fontosabb műveiről és az emlékezetéről is kérdeztük.

Magyar Narancs: „Tapogatózom előre”, mondta Ligeti a zeneszerzői pályájáról. Egyszer pedig tréfából azt, hogy „ha meghalok, és mindenáron el akartok nevezni rólam valamit, akkor nevezzétek Ligeti György tévútnak”. Nemrég a Klangforum Wien játszotta a darabjait a Müpában, nagyszerű szólistákkal. Akkori beszélgetésünkben (lásd: „Ami a zenében új”, Magyar Narancs, 2023. április 5.) az együttes intendánsa megemlítette, hogy Ligeti – akárcsak Kurtág – rendkívül pontosan igyekezett instruálni a műveit előadó muzsikusokat, amikor és ameddig tehette. Vajon azért, mert annyira nehezek? Vagy annyira félreinterpretálhatók, és valóban tévutakra vezethetnek?

Kerékfy Márton: A tévutat nem kapcsolnám össze az erőteljes, határozott instruálással. Ligeti a saját zeneszerzői útkeresésével kapcsolatban mondta, hogy „úgy tapogatózom előre, mint egy vak a labirintusban”. A labirintus azért találó metafora, mert Ligeti zeneszerzői útja minden, csak nem egyenes vonal: mindig az érdekelte, hogy kipróbáljon valami újat. Az előadókat biztosan nem azért instruálta olyan aggályosan, mintha nem jegyezte volna le elég pontosan és aprólékosan a zenéjét. Éppen ellenkezőleg, az előadói utasításai sokszor túl részletesek, előfordul például, hogy hétszeres pianissimót ír elő, amiről maga is tudja, hogy százszázalékosan nem lehet megvalósítani. Mégsem számítógéppel játszatja le a darabjait. Ligeti előre belekalkulálja, hogy lesznek, illetve lehetnek kisebb eltérések az előírtaktól, és sok esetben éppen ezekből az előre nem pontosan kiszámítható eltérésekből jön létre az a fajta irizáló, nem megfogható hangzás, amelyet elképzelt, és amit hallani szeretne.

MN: Tudsz-e arról, hogy bizonyos előadásokkal nem volt elégedett, egyebek között azért, mert a betanulásnál nem lehetett jelen?

KM: A Le grand macabre-nak alig volt olyan előadása, amellyel elégedett lett volna – a legismertebb botrány az opera átdolgozott változatának 1997-es salzburgi bemutatója volt. Igaz, ott főképp Peter Sellars rendezése és értelmezése váltotta ki a haragját, aki a csernobili katasztrófával, az atomháború veszélyével hozta összefüggésbe az operát. De amikor például 1961-ben az Atmosphères főpróbájára megérkezett, nem ismert rá a darabra. El kellett magyaráznia a karmesternek, hogy ne akarjon dallamokat meg ritmusképleteket kiemelni, mert ez a mű pont arról szól, hogy a sokszólamú szövedékben az egyes szólamok elmosódnak, és egyetlen masszává olvadnak össze.

MN: Az 50-es évek elején zeneelméletet tanított a Zeneakadémián, és összhangzattankönyve is megjelent. Használják-e ezt ma, és mi a jellegzetessége?

KM: Itt-ott használják. Bárdos módszere nyomán a relatív szolmizáció alapján tanítja a klasszikus összhangzattant, és minden jelenséget élő zenén mutat be. A tankönyv maga rövid, de egy kétfüzetes példatárat is összeállított hozzá.

MN: Ligetiről nem feltétlenül a népzene jut eszünkbe, pedig 1950-ben Romániában gyűjtött és tanulmányozott is népzenét. Ligeti népzenéhez való viszonyáról írtál most könyvet, Népzene és nosztalgia Ligeti György művészetében címmel, s e tekintetben legalább három, elég jól elkülöníthető korszakot különböztetsz meg az életműben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.