Shakespeare Ahogy tetszik című komédiáját többnyire minimum borongósra szokták hangszerelni, és nemcsak azért, mert mostanság divatja van a félig zárt szájjal és feszes testtartással artikulált komédiáknak. Hanem azért is, mert a gyilkossággal fűszerezett hatalmi intrikákon, a (politikai) ellenfelek egymással való gátlástalan kiszúrásán mostanság nehéz nevetni - és ezt persze szereti legalább az előadásokban a maga hasznára fordítani az ambivalenciában utazó színház. Ami pedig az Ahogy tetsziket illeti, a fentieken kívül kínál némi borongást a romlott város és romlatlan természet egymásnak feszülése, a filozofikus tépelődés az emberi élet majdnem hiábavaló körforgásáról, a szerelmi vágyakozások körkörös szövevénye is.
Ehhez képest direkte jól esik, hogy Gyulán, a Shakespeare Fesztivál keretében Vidnyánszky Attila - tán a nyárestéhez, tán a beregszászi társulat liliomfis hagyományaihoz szabva - komédiának játszatja a komédiát. Vásárinak, méghozzá. Némi népszínműves beütéssel. Van hozzá - Alekszandr Belozub utaztatásra (is) tervezett, találékony díszletében - kicsi forgó a játéktér közepén, melyet középen hasít két félre egy fal, ami egyik oldalán a hercegi udvart, másikon az ardennes-i erdőt jelzi, utóbbit részint Henri Rousseau, részint Paul Gauguin stíljében. A vizuális közeg ráerősít a rendezésre, melynek stiláris sorvezetője a bővér. Sok tömegjelenet, rögtönzésnek ható be- és kiszólások, nyomatékosító vagy ellenpontozó "aládalolások" segítik a bőséget.
Bővérű nyitány, ahogy az alkoholista - és egyfolytában borosüveget emelgető - Frigyes herceg summázza az előzményeket: száműzte bátyját, és hamarosan elkergeti annak lányát, Rosalindát is, akibe pedig erősen szerelmesnek látszik lenni a saját lánya, Célia (akit tehát nem az igazságtalanság fölötti felháborodása, hanem a szerelmi szenvedély kapcsol Rosalinda mellé útitársnak). Bővérű vásári komédiás jelenet az is, ahogy a nagydarab birkózóbajnok, Charles a bájait és hájait mutogatja a sorsdöntő párbaj előtt - és erősen karikírozott a jófiú Orlando rosszfiú bátyjának, Olivérnek az intrikálása is. Vidnyánszky rendezésében a tömegjelenetek, a zenék és az éneklések feledtetik, hogy a közönség ekkor még aligha ért egy szót is a sztoriból. Hiszen úgyis az ugyancsak vérbő komédiást, a Próbakő bohócot játszó Rácz Józsefet kell nézni, aki hol a harmóniumszerű hangszert csépeli, hol a gitárt pengeti, hol a mikrofonba recsegtet különféle hangeffekteket, s közben mindvégig eleven mimikával, gyors mozdulatokkal kommentálja-kíséri a történteket. S ha már itt tartok: amúgy is ő az egyetlen, aki majdnem teljesen készen van a szereppel, magabiztosan, sőt a többiek bizonytalanságait elfedve-takarva vezényli az előadást.
Ami egyelőre távol van a késztől: valahol az összpróbaszakasz harmadánál tarthat. Látszanak a pillérek, Vidnyánszky következetes és erős értelmezésének állomásai - de úgy kell őket kihámozni a megannyi esetlegesség, dramaturgiai beavatkozásra váró fölöslegesség mögül. Látni például, hogy a becsődölt hercegi udvarral szemben a száműzött herceg ardennes-i birodalmában (amelyet alighanem maga hozott létre ecsettel-festékkel, ezzel is idézve Henri Rousseau híres önarcképét) folyamatos bacchanália zajlik; a forgón hevernek a párok és leendő párok, kenegetik-simogatják-festegetik egymást, test játszik testtel - miközben a bitorló herceg odafönt, a gyilokjárón iszogat rosszkedvűen... A rengeteg álruhás szereplő - merthogy nemcsak Rosalinda ölt itt férfiruhát és bajuszt-szakállt, hanem még vagy hárman-négyen - a kavarodást fokozza a férfi-nő örök csörtéjében, merthogy ez is vezérszólammá növi ki magát, igaz, csak percekre. A tanulság azonban csak kikerekedik a végére, amikor is fehér leplek közt talál ki-ki a párjára: vagy arra, akit tényleg szeretett volna, vagy valaki másra, de az is eléggé happy ending.
Közben sorjáznak a poénok, szövegben, zenében és látványban. Orlando - aki Hamlet becenévre hallgat - a sorsdöntő birkózás előtt hatalmas "lenni vagy nem lenni"-t sóhajt a levegőbe, majd miután heves unisono légzéssel (egyformán kapkodják a levegőt) szerelembe zuhan Rosalindával, az erdőben halomszám szórja föntről szerelmi rímeit - "szállj, költemény, szólj, költemény...". Megjegyzem: Ferenczi Attila ugyancsak jó tempóban halad Orlando figurájával.
Jaques pedig, aki itt kicsit sem méla, viszont nő játssza, maszkban intonálja a híres monológot az emberi életút hét stációjáról - a forgót kettészelő fal kis nyílásainak segítségével Próbakő jelenik meg mind a hét fázisban, karikírozva és szöveggel súlyosbítva, hogy melyik mit is jelent. Olivér, akire a természet gyors jellemjavító hatással van, a Micimackóval udvarol az eléggé kelletlen Céliának, hisz muszáj nekik is párra találni. Próbakő, a bohóc a Vili fiú kezéről csapja le Jucit, a piszkos körmű parasztlányt (udvarlása jeléül gyorsan lerágja a körmeit, míg Vili Higgins-módra agyagba szoborja Jucit, az ő Elizáját, hogy aztán leüsse a fejét, letépje a mellét). Sok vándormotívum, még több vándorszöveg, dalcímek, dalok és poénok, rögtönzések és ötletek építik Vidnyánszky Ahogy tetszikjét, amelyből - némi visszabontás, tisztogatás, színészi munka és rendezői gatyába rázás után - jó darab idő múlva jó előadást fogunk látni.
Gyulai Shakespeare Fesztivál, július 2.
