Faris Badwanéké a lemezről lemezre javuló, fejlődőképes zenekar iskolapéldája - míg öt-tíz éve még úgy néztek ki, mint egy Tim Burton-film átlagos statisztái, addigra most már szinte az ősrajongóik sem emlékeznek a gótos kezdetekre. Az igazi nagy fordulatot a 2011-es Skying jelentette a karrierjükben, melyen erőteljes new wave-hatások sorakoztak a korábbiaknál jóval pozitívabb hangvételű dalokban.
Győztes formulán nem érdemes változtatni, úgyhogy nagy meglepetés most nem ér minket: a Luminous még optimistább és még new wave-esebb lett, gazdagon megszórva elektronikával, szóval, aki kásás gitárzúzást vár, az inkább más lemezt helyezzen a lejátszóba. A különbség talán annyi, hogy bizonyos daloknál a 80-as évekbeli újhullámos hősök mellett még olyan popkulturális kifejezéseket is meg lehet említeni, mint a baggy és a madchester. Valószínűleg sokakat roszszul érinthet viszont, hogy a First Day Of Springbe némi U2-s gitározás is beépül, de akik most azonnal lefele fordított kereszteket kezdenek el mutogatni, azok gyorsan megnyugodhatnak - a többi számban nem vendégeskedik (virtuálisan) The Edge. Nekik talán jobban bejön a Jealous Sunban hallható Gary Numan-flash, esetleg az enyhén bowie-s, remek gitárhangzású Falling Star, vagy a kezdetben unalmasnak tűnő, de aztán izgalmas refrénbe torkolló Change Your Mind. Aki meg egy új Still Life-ot keres, az a So Now You Knowban, az I See You-ban, esetleg a záró Sleepwalkban találhatja meg nagyjából a számítását. Igaz, ha már az előző lemez slágerdalánál tartunk: a Horrorsnak pont egy olyan kaliberű sláger kellett volna, hogy folytassa az utat a Muse-féle zenekarok tartományába, de a szintlépés most elmarad. Ami azért nem olyan nagy baj.
XL/Neon Music, 2014
