Hegedűs Józsi énekes-gitáros-dalszerző

„Valamiféle hazaérkezés”

Zene

Első szólólemeze jelent meg az idén, de már javában dolgozik a következőn. Egy Békés megyei kistelepülésen nőtt fel, a zenélés mellett pedig néhány évig egy budapesti általános iskolában tanított. Kérésére Kőbánya felső vasútállomás restijében találkoztunk.

Magyar Narancs: Miért kérted, hogy itt beszélgessünk?

Hegedűs Józsi: Az albérletem miatt kedves nekem ez a hely, két perc sétára lakom innen. Amikor el kellett költöznöm az előző lakásból, sehol nem kaptam új albérletet. Már beállítottam a legszebb profilképemet a Facebookon és a legszebb ruhámat vettem fel, ha elmentem megnézni egy kiadó lakást, de a VIII. kerület közepén sem akartak kiadni nekem semmit. Aztán eljöttem Kőbányára megnézni egy helyet, ahol azt mondta a tulaj, hogy bár nagyon sok az érdeklődő, nekem adná a lakást. Ez nagyon jól­esett, miután húsz albérletet megnéztem. Így lettem kőbányai. Talán nem a legszebb és legbékésebb kerület, de szerettem volna megszeretni, ez a resti pedig számomra szimbóluma a kőbányai létnek.

MN: Ha már szimbólumok, több szempontból is két világ között vagyunk itt. A Békés megyei Szabadkígyóson nőttél fel. Még mindig két világ között ingázol?

HJ: Gyakran megkérdezik tőlem, hogy vissza fogok-e menni valaha Békés megyébe, és kicsit szomorú vagyok miatta, de nem. Sokkal többféle ember van Budapesten, ezért sokkal kevésbé vagyok itt magányos. Vidéken nem tapasztalhattam meg azt, hogy a hozzám hasonló fiatalok mennyire sokan vannak. Az például, hogy bekerültem abba a még mindig nagyon kevés emberből álló, de létező roma értelmiségi vagy roma művész közegbe, ahol mindenki ugyanazt élte meg, mint én, az már valamiféle hazaérkezés. Egész gyerekkoromban nem találkoztam olyan romával, aki Nirvanát hallgat, most vannak ilyen barátaim. Ők mind olyan emberek, akik hozzám hasonlóan nem találták a helyüket a saját közösségükben.

MN: Te mikor érezted először, hogy nem találod a helyedet?

HJ: Arra emlékszem, hogy nem igazán tudtam beszélgetni a körülöttem élő emberekkel. Visszagondolva érdekes, hogy az első zenekaromnak is volt olyan tagja, aki megmondta, hogy utálja a cigányokat. Akkoriban annyira nem láttam más mintákat, annyira ingerszegény volt a környezet, hogy még ez is belefért, csak mert örültem, hogy egyáltalán egy közösség tagja lehetek. Felnőttként már látom, hogy teljesen logikus döntés, ha az ember Pestre költözik, akkoriban viszont csak egy ürességélményem volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.