Hegedűs Józsi énekes-gitáros-dalszerző

„Valamiféle hazaérkezés”

Zene

Első szólólemeze jelent meg az idén, de már javában dolgozik a következőn. Egy Békés megyei kistelepülésen nőtt fel, a zenélés mellett pedig néhány évig egy budapesti általános iskolában tanított. Kérésére Kőbánya felső vasútállomás restijében találkoztunk.

Magyar Narancs: Miért kérted, hogy itt beszélgessünk?

Hegedűs Józsi: Az albérletem miatt kedves nekem ez a hely, két perc sétára lakom innen. Amikor el kellett költöznöm az előző lakásból, sehol nem kaptam új albérletet. Már beállítottam a legszebb profilképemet a Facebookon és a legszebb ruhámat vettem fel, ha elmentem megnézni egy kiadó lakást, de a VIII. kerület közepén sem akartak kiadni nekem semmit. Aztán eljöttem Kőbányára megnézni egy helyet, ahol azt mondta a tulaj, hogy bár nagyon sok az érdeklődő, nekem adná a lakást. Ez nagyon jól­esett, miután húsz albérletet megnéztem. Így lettem kőbányai. Talán nem a legszebb és legbékésebb kerület, de szerettem volna megszeretni, ez a resti pedig számomra szimbóluma a kőbányai létnek.

MN: Ha már szimbólumok, több szempontból is két világ között vagyunk itt. A Békés megyei Szabadkígyóson nőttél fel. Még mindig két világ között ingázol?

HJ: Gyakran megkérdezik tőlem, hogy vissza fogok-e menni valaha Békés megyébe, és kicsit szomorú vagyok miatta, de nem. Sokkal többféle ember van Budapesten, ezért sokkal kevésbé vagyok itt magányos. Vidéken nem tapasztalhattam meg azt, hogy a hozzám hasonló fiatalok mennyire sokan vannak. Az például, hogy bekerültem abba a még mindig nagyon kevés emberből álló, de létező roma értelmiségi vagy roma művész közegbe, ahol mindenki ugyanazt élte meg, mint én, az már valamiféle hazaérkezés. Egész gyerekkoromban nem találkoztam olyan romával, aki Nirvanát hallgat, most vannak ilyen barátaim. Ők mind olyan emberek, akik hozzám hasonlóan nem találták a helyüket a saját közösségükben.

MN: Te mikor érezted először, hogy nem találod a helyedet?

HJ: Arra emlékszem, hogy nem igazán tudtam beszélgetni a körülöttem élő emberekkel. Visszagondolva érdekes, hogy az első zenekaromnak is volt olyan tagja, aki megmondta, hogy utálja a cigányokat. Akkoriban annyira nem láttam más mintákat, annyira ingerszegény volt a környezet, hogy még ez is belefért, csak mert örültem, hogy egyáltalán egy közösség tagja lehetek. Felnőttként már látom, hogy teljesen logikus döntés, ha az ember Pestre költözik, akkoriban viszont csak egy ürességélményem volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?