mi a kotta?

Zenék nagypéntekre és tovább

  • mi a kotta
  • 2025. április 15.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/16. hétre

„Valamivel több mint tizenöt esztendővel ezelőtt Cádiz városának egyik kanonokja felkért engemet: szerezzek hangszeres zenét Megváltónk keresztfán elhangzott hét utolsó szavára. Szokásban volt ugyanis a székesegyházban, hogy minden esztendő böjti időszakában egy oratóriumot adnak elő, melynek hatását nem csekély mértékben növelte az alább részletezendő környezet. A templom falait, ablakait és oszlopait fekete gyászlepellel borították be, s a komor sötétséget egyedül egy nagy lámpás törte meg, mely a mennyezet közepéről aláfüggve szórta szelíd fényét. Délidő tájt a kapukat bezárták, és megkezdődött a szertartás. Egy rövid áhítat után a püspök a szószékre lépett, elmondta az első szót – vagyis mondatot – a hét közül, majd szónoklatot tartott annak értelméről. Midőn e beszédnek vége szakadt, elhagyta a szószéket, s az oltár előtt térdre hullt. A közbülső időt muzsika töltötte be. Ezután hasonló módon hangzott el a második, majd a harmadik szó, s így tovább, mindegyiket újabb zene követte. Az én zeném is e rend szerint kellett hogy formáltassék, s be kell vallanom, nem volt könnyű feladat hét, egyenként tízperces adagiót írni, melyek egymást követvén nem lankasztják el a hallgató figyelmét; sőt, úgy tapasztaltam, lehetetlenség volt teljesen a megszabott határok közé szorítkoznom…”

Így fogalmazott Joseph Haydn a Krisztus utolsó hét szava a keresztfán című ciklusáról, a legelső kottakiadáshoz írt előszóban. A Concerto Budapest és Keller András hangversenyén egy másik nagypénteki kompozíció, a Parsifal előjátéka is elhangzik Wagner operájából (Zeneakadémia, április 18., fél nyolc). Az Andrássy úti Ybl-palotában pedig Pad Zoltán vezényletével a Máté-passiónak ama változata csendül fel, amelyet Mendelssohn 1829-ben prezentált Berlinben. Van is okunk az Operaházban hallgatni az áhítatos darabot, a legendárium szerint egy lipcsei templomjáró így sóhajtozott a Bach-korabeli bemutatón: „Istenem, segíts, úgy érzem magam, mintha az operában ülnék!” (április 19., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.