mi a kotta?

Zenék nagypéntekre és tovább

  • mi a kotta
  • 2025. április 15.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/16. hétre

„Valamivel több mint tizenöt esztendővel ezelőtt Cádiz városának egyik kanonokja felkért engemet: szerezzek hangszeres zenét Megváltónk keresztfán elhangzott hét utolsó szavára. Szokásban volt ugyanis a székesegyházban, hogy minden esztendő böjti időszakában egy oratóriumot adnak elő, melynek hatását nem csekély mértékben növelte az alább részletezendő környezet. A templom falait, ablakait és oszlopait fekete gyászlepellel borították be, s a komor sötétséget egyedül egy nagy lámpás törte meg, mely a mennyezet közepéről aláfüggve szórta szelíd fényét. Délidő tájt a kapukat bezárták, és megkezdődött a szertartás. Egy rövid áhítat után a püspök a szószékre lépett, elmondta az első szót – vagyis mondatot – a hét közül, majd szónoklatot tartott annak értelméről. Midőn e beszédnek vége szakadt, elhagyta a szószéket, s az oltár előtt térdre hullt. A közbülső időt muzsika töltötte be. Ezután hasonló módon hangzott el a második, majd a harmadik szó, s így tovább, mindegyiket újabb zene követte. Az én zeném is e rend szerint kellett hogy formáltassék, s be kell vallanom, nem volt könnyű feladat hét, egyenként tízperces adagiót írni, melyek egymást követvén nem lankasztják el a hallgató figyelmét; sőt, úgy tapasztaltam, lehetetlenség volt teljesen a megszabott határok közé szorítkoznom…”

Így fogalmazott Joseph Haydn a Krisztus utolsó hét szava a keresztfán című ciklusáról, a legelső kottakiadáshoz írt előszóban. A Concerto Budapest és Keller András hangversenyén egy másik nagypénteki kompozíció, a Parsifal előjátéka is elhangzik Wagner operájából (Zeneakadémia, április 18., fél nyolc). Az Andrássy úti Ybl-palotában pedig Pad Zoltán vezényletével a Máté-passiónak ama változata csendül fel, amelyet Mendelssohn 1829-ben prezentált Berlinben. Van is okunk az Operaházban hallgatni az áhítatos darabot, a legendárium szerint egy lipcsei templomjáró így sóhajtozott a Bach-korabeli bemutatón: „Istenem, segíts, úgy érzem magam, mintha az operában ülnék!” (április 19., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.