mi a kotta?

Zenék nagypéntekre és tovább

  • mi a kotta
  • 2025. április 15.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/16. hétre

„Valamivel több mint tizenöt esztendővel ezelőtt Cádiz városának egyik kanonokja felkért engemet: szerezzek hangszeres zenét Megváltónk keresztfán elhangzott hét utolsó szavára. Szokásban volt ugyanis a székesegyházban, hogy minden esztendő böjti időszakában egy oratóriumot adnak elő, melynek hatását nem csekély mértékben növelte az alább részletezendő környezet. A templom falait, ablakait és oszlopait fekete gyászlepellel borították be, s a komor sötétséget egyedül egy nagy lámpás törte meg, mely a mennyezet közepéről aláfüggve szórta szelíd fényét. Délidő tájt a kapukat bezárták, és megkezdődött a szertartás. Egy rövid áhítat után a püspök a szószékre lépett, elmondta az első szót – vagyis mondatot – a hét közül, majd szónoklatot tartott annak értelméről. Midőn e beszédnek vége szakadt, elhagyta a szószéket, s az oltár előtt térdre hullt. A közbülső időt muzsika töltötte be. Ezután hasonló módon hangzott el a második, majd a harmadik szó, s így tovább, mindegyiket újabb zene követte. Az én zeném is e rend szerint kellett hogy formáltassék, s be kell vallanom, nem volt könnyű feladat hét, egyenként tízperces adagiót írni, melyek egymást követvén nem lankasztják el a hallgató figyelmét; sőt, úgy tapasztaltam, lehetetlenség volt teljesen a megszabott határok közé szorítkoznom…”

Így fogalmazott Joseph Haydn a Krisztus utolsó hét szava a keresztfán című ciklusáról, a legelső kottakiadáshoz írt előszóban. A Concerto Budapest és Keller András hangversenyén egy másik nagypénteki kompozíció, a Parsifal előjátéka is elhangzik Wagner operájából (Zeneakadémia, április 18., fél nyolc). Az Andrássy úti Ybl-palotában pedig Pad Zoltán vezényletével a Máté-passiónak ama változata csendül fel, amelyet Mendelssohn 1829-ben prezentált Berlinben. Van is okunk az Operaházban hallgatni az áhítatos darabot, a legendárium szerint egy lipcsei templomjáró így sóhajtozott a Bach-korabeli bemutatón: „Istenem, segíts, úgy érzem magam, mintha az operában ülnék!” (április 19., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Apa megsebesült, ezért anya hadikórházat nyit

A háborúk emberi történeteken át nézve nagyon hasonlóak, ezekre és a hozzájuk kötődő emlékhelyekre sokfelé turizmus épül. De míg az olasz temetőkben olyan feliratokat lehet olvasni, hogy az ott nyugvó ellenfelek testvérek lettek a halálban, ez a szellemiség a régiónkban kevésbé érvényesül.