mi a kotta?

Zenék nagypéntekre és tovább

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/16. hétre

„Valamivel több mint tizenöt esztendővel ezelőtt Cádiz városának egyik kanonokja felkért engemet: szerezzek hangszeres zenét Megváltónk keresztfán elhangzott hét utolsó szavára. Szokásban volt ugyanis a székesegyházban, hogy minden esztendő böjti időszakában egy oratóriumot adnak elő, melynek hatását nem csekély mértékben növelte az alább részletezendő környezet. A templom falait, ablakait és oszlopait fekete gyászlepellel borították be, s a komor sötétséget egyedül egy nagy lámpás törte meg, mely a mennyezet közepéről aláfüggve szórta szelíd fényét. Délidő tájt a kapukat bezárták, és megkezdődött a szertartás. Egy rövid áhítat után a püspök a szószékre lépett, elmondta az első szót – vagyis mondatot – a hét közül, majd szónoklatot tartott annak értelméről. Midőn e beszédnek vége szakadt, elhagyta a szószéket, s az oltár előtt térdre hullt. A közbülső időt muzsika töltötte be. Ezután hasonló módon hangzott el a második, majd a harmadik szó, s így tovább, mindegyiket újabb zene követte. Az én zeném is e rend szerint kellett hogy formáltassék, s be kell vallanom, nem volt könnyű feladat hét, egyenként tízperces adagiót írni, melyek egymást követvén nem lankasztják el a hallgató figyelmét; sőt, úgy tapasztaltam, lehetetlenség volt teljesen a megszabott határok közé szorítkoznom…”

Így fogalmazott Joseph Haydn a Krisztus utolsó hét szava a keresztfán című ciklusáról, a legelső kottakiadáshoz írt előszóban. A Concerto Budapest és Keller András hangversenyén egy másik nagypénteki kompozíció, a Parsifal előjátéka is elhangzik Wagner operájából (Zeneakadémia, április 18., fél nyolc). Az Andrássy úti Ybl-palotában pedig Pad Zoltán vezényletével a Máté-passiónak ama változata csendül fel, amelyet Mendelssohn 1829-ben prezentált Berlinben. Van is okunk az Operaházban hallgatni az áhítatos darabot, a legendárium szerint egy lipcsei templomjáró így sóhajtozott a Bach-korabeli bemutatón: „Istenem, segíts, úgy érzem magam, mintha az operában ülnék!” (április 19., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.