A szerk.

A béke barátja

A szerk.

A magyar kormány a béke pártján áll, s emellett fő törekvése, hogy Magyarország „kimaradjon” ebből a konfliktusból. És mivel a béke pártján áll, és ki akar maradni, nem is szándékozik sem katonákat, sem fegyvereket küldeni Ukrajnába.

A békebarátságunknak ellentmondana, ha fegyvereket küldenénk, amelyekkel „orosz emberekre fognak lőni”, ahogy a kormányfő minapi Facebook-bejegyzésében fogalmazott. Azt pedig, hogy Magyarország (és Kárpátalja) is orosz célponttá válna, ha (magyar) fegyvereket szállító konvojok lépnék át a magyar–ukrán határt, a külügyminisztere magyarázta nagy vehemenciával pár nappal ezelőtt.

Nem tudhatjuk, hogy ez a szöveg, illetve a mögöttes, sugallt tartalmai mennyire alkalmasak arra, hogy választópolgárok széles rétegei­ben elfeledtessék az Orbán-kormány elmúlt 12 évének Putyin-párti elköteleződéseit, és – fontosabban – meggyőzzék őket arról, hogy csak­is ez a kormány és ez a magatartás mentheti meg Magyarországot a háborútól, és személy szerint az illető választópolgárt a közelebbről egyébként nem definiált háborús végítélettől. (Ha az első célra nem is, a másodikra alkalmasnak tűnnek.) Ha viszont a felhasználhatóságon túli, vagy inkább inneni szemszögből vizsgáljuk meg őket, nevezetesen tartalmi, politikai és morális szempontokból, úgy a kép talán kontúrosabb lesz.

Kezdjük az elején: az senkiben fel sem merült, hogy a NATO-tag Magyarország saját szakállára harcoló egységeket küldjön Ukrajnába. Ezt legfeljebb akkor tehetnénk meg (és akkor sem lenne kötelező), ha a NATO angazsálódna a konfliktusban – de a NATO-nak ezt esze ágában sincs megtenni, amint azt naponta többször is elmondja például a szervezet főtitkára, Jens Stoltenberg, a brit, az amerikai, a bármelyik tagállami kormány valamely magas tisztségviselője.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.