Az akasztott ember házában

Megvan valakinek a freegan (free+vegan) mozgalom? Szerfelett haladó gondolkodás, világjobbító hevület jellemzi a tagjait, folyamatos harcban állnak a jóléti társadalmak túlfogyasztásával, mindennapi programjuk tenni valamit a klímakatasztrófa elkerüléséért, saját életükkel mutatnak példát, mint a környezetvédelem élcsapata.

A harcmodoruk roppant egyszerű, a szupermarketek háta mögötti kukákból étkeznek. Mint a mozgalom egyik jelentősebb teoretikusa és intenzíven praktizáló képviselője, Benny Spark fénykorában lapunknak kifejtette: „Először csak a tojást vettük ki, az alkalmazottak az egész csomagot kihajították, ha egy vagy két töröttet találtak. Aztán láttuk, hogy van liszt, tej, vaj, konzervek, gyümölcslé, ezeknek csak annyi baja volt, hogy a doboz megnyomódott vagy lejárt a szavatosságuk. Ha a kávé, tea csomagolása sérült, az is ment a szemétbe, meglepő módon még dobozos sör is akadt. Hamar kiderült, hogy a szupermarketek háta mögött egy másik fajta önkiszolgáló működik.” Mindennek ideológiai hátterét Spark abban látta, hogy a hozzájuk hasonlóan élő környezetvédők, szociális problémákkal foglalkozók aktívan kiveszik a részüket a társadalom környezettudatának, életvitelének formálásából. A vele készült interjúnk 2008 márciusában jelent meg („Kicsit tényleg húzós munkahely” címmel), és valamiért – ma már nyugodtan mondhatjuk: szerencsére – elkerülte az épp európai parlamenti karrierre készülő Áder János figyelmét. Áder 2007-ben jelentette be ez irányú ambícióit, s 2009-ben meg is választották a Fidesz-lista megfelelő helyéről, szóval az interjú idején vagy mással volt elfoglalva, vagy még magasról tett a környezetvédelemre.

Az utóbbi lehet igaz, hiszen az államfőből csak nemrég, 2015-ben tört fel a mindenre elszánt környezetvédő, rossz nyelvek szerint egy fura érzéki csalódásnak engedve, mely szerint megfelelően szakosodva (tehát a környezetvédelemre) simán ENSZ-főtitkár lehet belőle. Nos, nem lett, az ábrándok tovahussantak (ne add fel, János, még összejöhet!), de a környezetvédelem iránti elkötelezettség megmaradt. Hat éve immár Áder János Magyarország legmagasabb hivatalt betöltő, s mint ilyen, nyilvánvalóan a legeredménytelenebb környezetvédője. Egy elnök, aki választott szakterületén nem ért el semmit, de tényleg semmit, viszont végigasszisztálta, hogy pártja hogyan mozdítja hátra ezen a téren (is) az országot – magyarul többet ártott, mint használt.