A szerk.

Az akasztott ember házában

A szerk.

Megvan valakinek a freegan (free+vegan) mozgalom? Szerfelett haladó gondolkodás, világjobbító hevület jellemzi a tagjait, folyamatos harcban állnak a jóléti társadalmak túlfogyasztásával, mindennapi programjuk tenni valamit a klímakatasztrófa elkerüléséért, saját életükkel mutatnak példát, mint a környezetvédelem élcsapata.

A harcmodoruk roppant egyszerű, a szupermarketek háta mögötti kukákból étkeznek. Mint a mozgalom egyik jelentősebb teoretikusa és intenzíven praktizáló képviselője, Benny Spark fénykorában lapunknak kifejtette: „Először csak a tojást vettük ki, az alkalmazottak az egész csomagot kihajították, ha egy vagy két töröttet találtak. Aztán láttuk, hogy van liszt, tej, vaj, konzervek, gyümölcslé, ezeknek csak annyi baja volt, hogy a doboz megnyomódott vagy lejárt a szavatosságuk. Ha a kávé, tea csomagolása sérült, az is ment a szemétbe, meglepő módon még dobozos sör is akadt. Hamar kiderült, hogy a szupermarketek háta mögött egy másik fajta önkiszolgáló működik.” Mindennek ideológiai hátterét Spark abban látta, hogy a hozzájuk hasonlóan élő környezetvédők, szociális problémákkal foglalkozók aktívan kiveszik a részüket a társadalom környezettudatának, életvitelének formálásából. A vele készült interjúnk 2008 márciusában jelent meg („Kicsit tényleg húzós munkahely” címmel), és valamiért – ma már nyugodtan mondhatjuk: szerencsére – elkerülte az épp európai parlamenti karrierre készülő Áder János figyelmét. Áder 2007-ben jelentette be ez irányú ambícióit, s 2009-ben meg is választották a Fidesz-lista megfelelő helyéről, szóval az interjú idején vagy mással volt elfoglalva, vagy még magasról tett a környezetvédelemre.

Az utóbbi lehet igaz, hiszen az államfőből csak nemrég, 2015-ben tört fel a mindenre elszánt környezetvédő, rossz nyelvek szerint egy fura érzéki csalódásnak engedve, mely szerint megfelelően szakosodva (tehát a környezetvédelemre) simán ENSZ-főtitkár lehet belőle. Nos, nem lett, az ábrándok tovahussantak (ne add fel, János, még összejöhet!), de a környezetvédelem iránti elkötelezettség megmaradt. Hat éve immár Áder János Magyarország legmagasabb hivatalt betöltő, s mint ilyen, nyilvánvalóan a legeredménytelenebb környezetvédője. Egy elnök, aki választott szakterületén nem ért el semmit, de tényleg semmit, viszont végigasszisztálta, hogy pártja hogyan mozdítja hátra ezen a téren (is) az országot – magyarul többet ártott, mint használt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.