A szerk.

Figyel téged

A szerk.

A tagadás és a hárítás változatos módjai tulajdonképpen szórakoztató és önmagában elgondolkodtató mintázatot adnak ki – már ha a szórakoztató a megfelelő jelző lehet ebben a mégis inkább lehangoló és félelmetes történetben.

Az egyik azt mondja, hogy nekem erről fogalmam sincs, én biztos nem voltam, közöm nincs hozzá. (Szijjártó Péter külügyminiszter, az Információs Hivatal főnöke). Ebben igaza lehet (vagy nem), végül is miért a külföldi kémelhárítás üzemeltette volna a magyar állampolgárokra szakosodott spicliprogramot. Az mondjuk érdekes, hogy a megfigyeléskor keletkezett adatok nem pihennek-e meg véletlenül a technológia gazdája, az NSO nevű izraeli magáncég szerverein is; úgy értjük, az elhárításnak lehetne érdekes, amelynek ezek szerint az egészről fogalma sem volt. De miért nem volt, és miért nem fáj ez nekik? Vagy volt…?

A másik azt mondja, hogy legyen szíves, ne provokáljon, majd elszalad. (Varga Judit igazságügyi miniszter a Le Monde kérdése hallatán.) Később ugyanő azt is mondja, hogy ne gyerekeskedjünk, minden állam csinál ilyet, már ti. hogy lehallgatja, megfigyeli a saját polgárait, az államnak ez úgyszólván kötelessége. Ebben a miniszter asszonynak igaza van, és még az is következhet belőle, hogy más államok igen, de mi, magyarok nem. Meg az is, hogy mi is figyeltetünk, illetve hát ők, a kormány is, sőt, egészen pontosan ő, a miniszter asszony, lévén a nemzetbiztonsági okokból eszközölt titkos megfigyelést neki kell engedélyeznie. Ha lett volna megfigyelés, akkor minden törvényesen zajlott volna, és akkor én engedélyeztem volna! De nem volt. Vagy volt.

Ezt a mondást számos segéderő cizellálja, például Bayer, aki szerint az Egyesült Államok még Merkelt is sasolta, az nem volt baj, gecik…? Csak Orbánnak nem szabad Dercsényi Dávidot, he? (Lapunk és a hvg.hu volt munkatársa, újságíró, a Józsefváros.hu főszerkesztője, remek kolléga, a légynek se tudna ártani, sőt, ha a nemzet biztonsága forogna kockán, ő az első sorban védené azt. Amúgy azért kerülhetett a célszemélyek közé, mert a munkáját végezte: a magyar hatóságok által üldözött szíriai menekült ügyéről írt cikkeket.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.