A szerk.

Vasárnap közleményt adott ki a Miniszterelnöki Sajtóiroda, mely szerint etikátlanul, diplomáciailag és sajtószakmailag elfogadhatatlanul járt el Orbán Viktorral szemben a német Die Welt című lap.

A megismételt ózdi polgármester-választás legelőször is a választási csalás korlátait mutatta meg két felvonásban.

Elzúgtak tüntetéseink. Volt egy erős hete a magyar közlétnek; inkább vicces, mint szomorú, hogy éppen akkorra esett 2014-ben is, mint 1956-ban: kábé október 23-tól 31-ig. Az esetre, jó, akkor esetegyüttesre már most, tényleg egy-két nap múltával úgy emlékezünk, mint „az internetadó elleni tüntetésekre”.

A bűnöst jó előre, már áprilisban kijelölte Lázár János az Ökotárs Alapítvány és konzorciumi partnerei személyében. Azzal vádolta őket a kormány, hogy az LMP kampányát támogatták a Norvég Civil Alap forrásaiból. Később arról beszéltek a Miniszterelnökségen, hogy a pénzek nagy részét egy jól körülhatárolható „balliberális” körnek ítéli az Ökotárs, jóllehet ezt a hálózatot csak egy Heti Válasz-cikkből kivágott listával tudták körülhatárolni.

Amerika még egy kicsit az után is a barátunk volt, hogy beütött a kitiltási ügy, Lázár János három napra rá, október 20-án a külügyi bizottság ülésén úgy ölelte-csókolta Amerikát, hogy belepirult, aki nézte. Az lehetett talán a terv, hogy megnézik, hátha valami félreértésről van szó, hátha el lehet sikálni ezt a csúnya ügyet. A szépvillájú Szijjártó ki is sietett nyomban Washingtonba, és átadta a magyar kormány ultimátumát Obamának és bandájának.

Ma is lesz tüntetés, amikor ez az írás születik, majd este, de még csak a rendőrök gyülekeznek tömegesen. A tüntetők talán nem is lesznek annyian, mint vasárnap, a kedd mégiscsak munkanap, a rendőrök meg biztosan többen lesznek, mint vasárnap (hogy a rettenetes „vandálok”, a „gennyládák” és „büdösbogarak” ellen megvédjék a pártházat és a párttévét). De nem ez az érdekes.

Hogy nagy a baj, azt már pénteken sejteni lehetett, amikor Szijjártó Péter azt mondta, hogy a magyar kormány teljes mértékben egyetért (értik? e-gyet-ért) az ellenzékkel abban, hogy nyilvánosságot szeretnének az ügyben – ezért is kérte a külügy jegyzékben az amerikai féltől, hogy ossza meg azokat a hiteles információkat, amik alapján korrupcióval vádolnak magyar köztisztviselőket és a kormányhoz közeli embereket.

November 23-án a főváros 11., legkésőbb február 22-ig pedig Veszprém megye 1. számú választókerületében időközi országgyűlési választásokat tartanak. Lázban égnek-e az ellenzéki erők emiatt?

Még jóformán el sem ült az önkormányzati választások körüli habzás, amikor Tarlós István potenciális utóda, a Fidesz MIÉP-ből igazolt wunderkindje és kommunikációs igazgatója, Kocsis Máté megosztotta a főváros vezetésére vonatkozó elképzeléseit pártja televíziójának nézőivel. Mely elképzelések a budapesti képviselő-testület működésének – oh, igazán csekélyke – átszabását célozzák. Kocsis a VIII. kerület polgármestere, s mint ilyen tagja a Fővárosi Közgyűlésnek, tehát minden joga megvan elgondolkodni a testület racionális, hatékony vagy bármilyen működéséről.

Nyert Orbán, vesztett megint a baloldal, vagy nagyon veszített, vagy veszített, de nem annyira, pár oldallal odébb elveszünk a részletekben. Mindenesetre a nép – az ország stb. – lehülyézése ebben a szomorú helyzetben sem tűnik célravezetőnek, legalábbis azok számára, akik nem akarnak emigrálni, elvégre mégsem lehet mindennap arra ébredni, vagy felülni a hatos villamosra vagy a mátészalkai személyre, hogy úristen, csupa HÜLYE.

A Déli Áramlat politikai érdeke Moszkvának: Ukrajna leértékelése mellé új eszközt kapna Délkelet-Európa államainak egymás elleni kijátszására, oroszbarát koalíciók felépítésére.

Az örök és megbonthatatlan magyar-azeri barátság kétségtelenül legemlékezetesebb mozzanatára emlékezünk e történelmi távlatokat nyitó írásunkkal.

Mi már nem nagyon hiszünk a kisebbik rossz meséjében, pláne, ha azt a Fidesz és a Jobbik viszonylatában tálalják – maradnánk inkább a kutya és az eb analógiájánál. A megismételt ózdi csörte is ezt támasztja alá, s külön aktuálissá teszi három héttel ezelőtti szerkesztőségi jegyzetünket.

Navracsics Tibort, Magyarország jelöltjét az EU-biztosi posztok valamelyikére előbb, még a szereposztáskor alighanem az egyik legsúlytalanabb tárcával kínálta meg az Európai Bizottság elnöke, bizonyos Jean-Claude Juncker, aztán – szóbeli és írásbeli vizsgája eredményeként – még erre a gyengének mondott kulturális, oktatásügyi, ifjúságpolitikai és az uniós polgárság ügyeiért felelős biztosi szerepre is alkalmatlannak találta őt az Európa Parlament illetékes szakbizottsága. Azt mondták neki: személyében ugyan alkalmas EU-biztosnak, de nem azon a területen, ahová jelölték, hanem valamilyen másikon (pártjának hetilapja már uborkagörbítési felelőst vizionál neki, de ez maradjon a belügyük).