A szerk.

A magyarországi baloldalnak úgy kellene már egy kis siker, mint egy falat kenyér - nyilvánvaló: az életben maradáshoz. Ahhoz, hogy nagyra hivatott, tehetséges fiatalok lássák meg benne a társadalmi szerepvállalás kitüntetett terepét, s igen, az eredményes politikai karrier lehetőségét. Magyarországnak úgy kellene egy kis baloldali siker, mint egy falat kenyér, mielőtt hosszú-hosszú időre belesüppedne a dolgai változtathatatlanságának depressziójába, beletörődne az "egész elfogadhatóba", s mielőtt kezdené elhinni a mindenkori szabadságharcai indoklási szakaszának hazugságait.

Rákúrnak a bankok megint. A részletek még nem teljesen világosak, így az sem, hogy mennyi lesz az annyi, de sok. (A pénteken elfogadott törvény lapzártánkkor nyilvánosan még nem hozzáférhető, a vonatkozó szabályozás pedig őszre nyeri el végleges formáját, addig mindenki számol). Még az se biztos, hogy csak a Kúria minapi ítéletét viszik majd át törvényekbe, ami ugye azt szögezte le, hogy a) az árfolyamrés gáz, b) gáz lehet az egyoldalú banki kamat- és költségemelés is, c) az viszont nem gáz, hogy az adós euróban vagy svájci frankban számolva vette fel a hitelét anno, és ugyancsak abban számolva kell megadnia.

A Heti Válasz szerint rettenetesen elpimaszodtak a buzik: "Alföldi Róbert homoszexuális darabot rendez, Lakner Zoltán coming outol, és nyakunkon a szivárványmenet."

Szerkesztőségi cikkünkben vázoltuk fel az Orbán-Simicska háború hadállásait. A háború azóta is folyik, a Magyar Nemzet újságírói harcban állnak.

Szombati küldöttgyűlésén az Együtt - Korszakváltók Pártja három társelnököt választott és létrehozta a szervezet belső parlamentjét, az Országos Politikai Tanácsot (OPT).

A lengyelországi lehallgatási botrányról lapzártánkkor csak erősödik a benyomás, hogy egyfajta magánérdekből elkövetett puccskísérlet volt, mely során konkrét bűnözők szövetkeztek a kormány megbuktatására egy olyan "újságíróval", akinek eddigi szakmai pályafutása nagyobbrészt titkosszolgálati anyagok kiszivárogtatásából és egyéb provokációk kiterveléséből és végrehajtásából állt össze. A kormányzó Polgári Platform ellenzéke, a Kaczynski-párt a lehallgatásban történetesen ártatlan (vagy legalábbis kedd este annak tűnik) - de most már kormányt akarnak buktatni; politikusai kéjjel hasonlítják a görbén szerzett felvételeket az őszödi beszédhez.

Budapesten tarolhatna ősszel az ellenzék az önkormányzati választáson. Kizárólag rajtuk múlik.

Sűrű munkanapja volt kedden Áder János államfőnek, amikor azon melegében aláfirkantotta a két nap alatt törvénybe írt reklámadót és az ugyancsak fénysebességgel átírt önkormányzati választási törvényt.

Ha miniszterelnökünk véletlenül megint pofára esik, itthon ezt is nagy győzelemnek fogja eladni, például azt mondja majd, hogy csak taktikai okokból ellenezte Jean-Claude Juncker, a luxemburgi szeszkazán megválasztását az Európai Bizottság élére, valójában direkt őt szerette volna, és csak azért tett úgy, mintha ellenezné, hogy a hazának jobb pozíciókat harcoljon ki más, fontos, nemzetbiztonsági okokból közelebbről nem definiálható ügyekben.

Bizonyára a kedves olvasót is az foglalkoztatja e forró kora nyári napokban, hogy mire kavar ilyen nagy elánnal Lázár János. Mire föl ez a nagy aktivizmusa neki? A dolgot a következőképpen tudjuk elképzelni. Avval együtt, hogy pár hete a Népszabadságnak valaki név nélküli bennfentes arról beszélt, hogy 2017-től, vagyis Áder János elnöki mandátumának kifutása után az utódja Orbán Viktor lesz, s megpöndült az is, hogy az államfői jogköröket kicsinyt módosítani fogják ebből az alkalomból; köztársaságunk elmozdulást eszközöl a prezidenciális rendszer általános irányába.

Tegnap éjjel lezárult a focivébé negyeddöntője: a legjobb négy közé pont azok jutottak, akiket oda várt az „egész sportszerető világ”, biztosan véletlenül. S akkor három héttel ezelőtti vezércikkünkben nem a jövőt láttuk, csak paranoiásak voltunk.

Kedden délben sajtótájékoztatót tartott a Demokratikus Koalíció, mely alkalom végül is azzal vívta ki helyét a sajtóban, hogy az állami hírügynökség - bár akkreditálta magát, s fogyasztói felé is jelezte megjelenését - egy vak hangot sem ejtett az ott elhangzottakról. Mondhatnánk, hogy nem kell ezen annyira felkapni a vizet, s szóljon, aki mást várt az MTI-től, de mindez jóval kevésbé érdekes, mint ami a sajtótájékoztatón ténylegesen elhangzott.

A munka világában szertenézve aligha találhatunk olyan foglalkozást, amely nagyobb fokú empátiát, szerénységet és hűséget igényelne, mint a strómané. Természetesen nem arra a fajta primitív relációra gondolunk, amikor hajléktalanokkal vagy áltörök vendégmunkásokkal vásároltatnak fel félig sem létező, és/vagy pusztán csalárd áfa-visszaigénylésre összeeszkábált cégeket a fehérgalléros bűnözés mezítlábas proletárjai.

Hajlamos az ember néha úgy képzelni, hogy Kerényi Imre egy automata. Mész az utcán, látod, hogy ott áll a sarkon, hozzálépsz, bedobsz egy húszast (frászt, egy kétszázast), és egy percig buzizik. Jó, lehet ezt árnyaltabban is fogalmazni: bedobod a pénzt, bepötyögöd a titkos jelszót, s akkor kezd buzizni. Lehet, hogy a fokozatot is be lehet állítani rajta, s az sem elképzelhetetlen, hogy ezt a titkos jelszót csak egyvalaki ismeri, akiben megvan a kellő önfegyelem ahhoz, hogy csak akkor üzemelje be Kerényit, ha valamiért jól jön az útszéli buzizás. S mivel tudjuk jól, hogy Magyarországon minden ilyen állami rangot viselő kretén pórázát egyvalaki tartja a kezében, a történet szereplői beazonosítottnak mondhatók. Az automata pénz és titkos jelszó hatása alatt a megfelelő fokozaton buzizik, s akit zavar (adott esetben egy, azaz 1 darab szakmai szervezetet vagy éppenséggel Kulka Jánost), az az üzemeltetőhöz fordul a reklamációjával.