A szerk.

Oh, ez egyhetes történet már, kit érdekel, túl vagyunk rajta, nem haltunk bele. Különben is, valami kiskereszt, a legkisebb, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, polgári tagozat, nemcsak augusztus huszadikán, de minden állami és nemzeti ünnepen húszasával-harmincasával hajigálják a csókosok után, tán még apanázs sem jár vele.

Hétfőn tartotta meg Orbán Viktor a külföldre akkreditált magyar nagyköveteknek a szokásos éves miniszterelnöki eligazítást. Orbán a hagymázasra sikeredett tusnádfürdői fölszólamlásához képest – amelyben ideológiai tanácsadója, Tellér Gyula zavaros tantételeit adta elő a liberális demokrácia meghaladásáról – kifejezetten összeszedett beszéddel rukkolt elő.

Lakótelepi másfél szobás lakás, nagyszoba. Négyen-öten ülnek körbe, a sejt. Teli hamutartók, félig összegyűrt, üres sörösdobozok között, vastag pulóverben, csukott ablak mellett, a füstöt vágni lehet, orrtőnél gyöngyözik az izzadság. Az ajtó mögött, a félszobában a süket nagymama óbégat, hogy a rohadt kommunisták erre meg arra, aztán lever valamit, hangos csörömpölés, s már az isten erre meg arra jön.

Vajon hogyan állhat a Simicska-fronton a küzdelem? Az utolsó hírünk a múlt hétről az, hogy a hirdetési piac gondosan belajosozott részét mégiscsak kilajosozzák – aztán vagy így lesz, vagy nem lesz így, csak a jóisten a megmondhatója.

A tegnapi meccsen az MTI lekapta az újra nyilvánosság elé lépő Orbán Győzőt. 13 éves jegyzetünket ajánljuk ennek apropóján, melyet így zártunk: „Hogy a Fejér megyei üzleti banditizmus hogyan válhatott kormányzati kérdéssé, ne tőlünk kérdezzék. Mi sem értjük, hogyan süllyedhettünk idáig.”

Balog Zoltánt, az emberi erőforrások miniszterét a roma holokauszt 70. évfordulója alkalmából kérdezte meg a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsora.

Ha igaz, amiről kedd délután még nem tudjuk, hogy biztosan igaz-e, hogy tudniillik a három ellenzéki párt átfogó megállapodást kötött a koordinált indulásról a budapesti önkormányzati választáson, és hogy Falus Ferenc volt kórházigazgató és tiszti főorvos személyében megtalálták Tarlós István kihívóját, akkor is csak azt mondhatjuk el, hogy a nem elbaszás minimális kritériumának sikerült – nagyjából az utolsó pillanatban – megfelelniük.

Ma rendezték meg a Millenáris Parkban a közmédia napját, az MTVA nagyszabású önfényezését és népünnepélyét. A közmédia napja alkalmából mi nem sört, virslit, hanem egy nemrégiben megjelent, szomorú szerkesztőségi cikkünket ajánljuk.

Tegnap este Kertész Imre Friderikusz Sándor vendége volt, a beszélgetés elsősorban arról zajlott, hogy miért vette át az író Orbánék díját. Noha Kertész korábban "a konszenzus megteremtésének a vágyáról és elodázhatatlan szükségességéről" beszélt, tegnap viszont már azt nyilatkozta, hogy "amit kínálnak, azt el kell fogadni", a mi véleményünk nem változott a díjával kapcsolatban.

Kik kérték fel főpolgármester-jelöltnek? - kérdi a Népszabadság Magyar György "sztárügyvédet", kampányát folytató reménybeli főpolgármester-jelöltet. Erre azt mondja az ürge, hogy "nem szeretném nevesíteni őket. Nem azért, mert szégyellném őket, hanem mert olyan sokan vannak - és napról napra nő a számuk -, hogy senkit nem szeretnék kihagyni a sorból. Hadd fogalmazzak úgy, hogy civil szervezetek, lokálpatrióták a kutyásoktól a kerékpárosokig és környezetvédők, akik szeretik Budapestet."

A kérdésünk az volna: a múlt hétvégi tusnádfürdői prédikáció érdemi tartalmán ki csodálkozik? Hozza ki az ellenőrzőjét! Hogy Orbán Pipi nemhogy lebontja az ún. "liberális demokráciát", de - mint azt most ő maga volt szíves közölni - más emberek jogait bármikor szemétre hányható kacatnak tartja, legyenek azok az illető megszületése tényétől, emberi lényegétől fogva elidegeníthetetlen tulajdonai, vagy valamely vele kötött szerződésben garantáltak...?

Politika- és kultúrtörténeti szempontból egyaránt érdemes megemlékezni a hétfői AB-döntésről, amely részlegesen hatályon kívül helyezte a fővárosi önkormányzati választás elcsalásának törvényi biztosítékait.

Előbb-utóbb tudni fogjuk, névvel, címmel, hogy ki lőtte fel azt a közép-hatótávolságú föld-levegő rakétát, és ki gyilkolt meg 298, az orosz-ukrán háborúban semmilyen módon nem érintett, nem hadviselő polgári személyt.

Mindent tudunk. Mindent kétszer, háromszor, százszor tudunk. Fújjuk oda s vissza, vágjuk tetőtől talpig, ebből alapíthatunk majd iskolát: a szoborból. Tudjuk, hogy mit akar üzenni, látjuk, mit ábrázol és hogy néz ki, épp olyan, amilyennek elképzeltük.