A szerk.

Magabiztosan őrizte meg pozícióját a Jobbik Tiszavasváriban a vasárnap tartott időközi önkormányzati választáson:

Az államtitkár megharagudott, összevonta szemöldökét, s toppantott is tán, bár ez egy internetes bejegyzésből csak fenntartásokkal fejthető vissza.

Megállíthatatlanul buzog fel kormányunk kebeléből a szeretet, és mint szelíd balatoni hullámok a tihanyi szirtekre, vagy nem, inkább: mint anya rég nem látott gyermekére, úgy omlik rá a magyar kormány a magyar kultúrára, nyaldossa sebeit, becézi, ha búsul, megvédi a bajban.

Bajnai Gordonnak az október 23-i beszédében törekednie kellett arra, hogy a csodára számítókat lehűtse - de annyira azért mégse, hogy a felfokozott várakozás emiatt dühös csalódottságba csapjon.

Ünnepelt az ország? Ugyan mit? A naptár szerint az 1956-os forradalmat és szabadságharcot illett volna, s tapasztaltunk is erre utaló jeleket, mely jelek délutánra már mást jelentettek, eredeti önmaguk ellenkezőjét.

Történelmi kutatások, feljegyzések, katonai jegyzőkönyvek tanúsága szerint az a vesszőfutás néven közismert büntetés legfájdalmasabb szakasza, amikor az elszenvedő megpillantja az ítélet-végrehajtók kétoldali sorfalának a végét. Amikor már csak úgymond karnyújtásnyira a szabadulás. Ilyenkor estek el a legtöbben.

Más választásunk nem lévén, mélyen hiszünk benne, hogy azok, akik az ellenzéki összefogáson dolgoznak most, a legjobb akarattal és hiszemben vágnak neki ennek a fáradságos munkának - és a legjobb akarat alatt értsük Orbán elküldésének megkérdőjelezhetetlen szándékát.

Janics Natasáért 42 milliót, netán 45-öt kér a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ), különben Janics, miután repatriál Szerbiába, két évig nem indulhat nemzetközi versenyeken, mert az MKKSZ nem engedi el (a jogi lehetősége minden jel szerint megvan erre).

Tudta mindenki, hogy a pedagóguséletpálya-modellnek nincs fedezete, Hiller István felszólalására reagálva Orbán Viktor már tavaly bevallotta. Giró-Szász megfeddte a pedagógusokat, amiért "konyakot is rendelnének" - tőlük, akik az ország válság tengerén hányódó hajóját épp a kikötőbe vonják.

A magyar Országgyűlés júliusban elfogadta a 2013-as költségvetés fő számait, és ennek már akkor sem volt semmi értelme. Azokat a számokat senki egy pillanatra sem gondolta komolyan, olyan tételek szerepeltek benne (a bevételi oldalon), amelyek nem fognak bejönni, és olyanok nem szerepeltek (a kiadásin), amelyeknek viszont ott kellett volna lenniük.

Magyarország miniszterelnöke egy ménkű nagy fallikus szobor tövében csapkod egy karikás ostorral, miután összehordott hetet-havat. Így kicsit tényleg nehezebb elhinni, hogy a 21. századot írjuk. Pedig mégis az lesz, ami megoldja ezt a kérdést, az idő. Aki eddig vissza akarta fordítani a történelmet, mind elbukott.

Hogy Kósa Lajos beköltözött a királyi televízióba, és ott egyszerre domborít a Reggelben és az Estében, azt egyfelől sajnálattal vesszük tudomásul, hisz vele kelni és vele feküdni a lidérces álmok és a csatakos ébredés miatt mégiscsak túlzás - még szerencse, hogy nincs Délután vagy Pitymallat című műsor.