A szerk.

Amúgy sem pöttyedt irodalmi életünkbe az elmúlt hetekben örvendetes pezsgést hozott egy új virtuóz határozott hangú bejelentkezése. A fiatal prózaművész – talán azzal összefüggésben, hogy korábban megjelent három kötete méltatlanul kevés visszhangot kapott – most új műfajjal kísérletezik, jelesül az abszurd drámával.

Talán akkor törött el valami, amikor a múlt hét elején Orbán Viktor Berlinben járt.

Vasárnap, miközben Orbán Viktor azzal kábította válogatott közönségét, hogy az ő tíz éve Magyarország utolsó évszázadának legsikeresebb időszaka, a dunaújvárosi időközi országgyűlési választáson a Fidesz embere súlyos vereséget szenvedett az ellenzéki szövetség jelöltjétől. (A körzet korábbi országgyűlési képviselőjét, a jobbikos Pintér Tamást tavaly ősszel megválasztották Dunaújváros polgármesterének, ezért összeférhetetlenség miatt lemondott parlamenti mandátumáról.)

Egyre-másra látnak napvilágot a tiltakozások és petíciók az új Nemzeti alaptanterv ellen, megszólalnak iskolák, egyetemek, az Akadémia, a szakszervezet, és ez szívet melengető és örvendetes.

Orbán Viktor Berlinben tárgyalt a német kancellárral, és az egész a kutyát se érdekelte.

Nem keltett tavaly áprilisban különösebb feltűnést Kaleta Gábor perui nagykövet felmentése.

A múlt szerdán az Egyesült Államok szenátusa rövid úton lezárta a Trump elnök úr ellen indított jogi eljárást, az alkotmányos vádemelést (a. k. a. impeachment).

Nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy felmérjük, az ingyenreklámon túl nem sokat várhatott Niedermüller Péter, midőn 2020. január 23-án az ATV stúdiójába igyekezett, A nap híre című műsorba.

Itt a vagyonbevallási időszak, csőstül jönnek a jó és rossz hírek az állami vezetők kendőzetlen anyagi helyzetéről – mindmegannyi tanulságos eset.

„A módosított Nemzeti alaptanterv új tartalmakkal, szerkezettel, modern eszközökkel járul hozzá a nemzeti önazonosság kialakításához” – mondta múlt pénteken Kásler Miklós miniszter.

„Lehet, hogy Orbánék lopnak meg leépítik a jogállamot, de kormányozni, azt legalább tudnak.” A második Orbán-kormány hivatalba lépése után a közélet értelmesebb megfigyelői között is évekig tartotta magát ez az alapvető félreértés. Álljon itt egy sokadik cáfolat, ezúttal az „oktatáspolitika” területéről.

Kedden hajnalban „agresszív migránsok szervezett csapata” törte át a kerítést.

„Ha összefoglalóan kell az előttünk álló évről mondanom önöknek valamit (…), akkor azt mondhatom, hogy a 2019-es év még választási év volt Magyarországon. Tehát ami előttünk van, a következő több mint két év, már a kormányzásról kell, hogy szóljon…” – szólta el magát évindító „sajtótájékoztatóján” Orbán Viktor, de csak viccelt alighanem, hisz’ alig néhány perccel a nagy ígéret után – mintha el is felejtette volna, miről beszélt addig – újra nyakig volt a kampányban.

Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármester (és hajdani oktatási miniszter, Fidesz-elnök, -alelnök és frakcióvezető) kérésére eltávolították a nagyapja nevét viselő rézlapot a második világháború áldozatainak állított (közismert nevén: turulos) kerületi emlékműről.