A szerk.

Miután Trump elnök úr az előző napokban már csúnyán megszomorított sok derék európai vezetőt, május 25-én rövid beszédet mondott Brüsszelben, a NATO-csúcson, az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkének emelt emlékmű előtt. Ebben a beszédében épp nem említette meg az 5. cikket, amely kimondja, hogy ha egy tagállamot megtámad valaki, akkor a többiek habozás nélkül a segítségére sietnek. Igaz, azt se mondta ki, hogy az 5. cikk nem érvényes többé; arról beszélt, hogy be kéne a NATO-tagoknak fizetniük a tagsági díjat.

Volt az a vicc Kádár alatt, hogy az egyszeri ember felfesti a palánkra, hogy Kádár hülye. Meg akarják büntetni a himpellért, de nem nagyon megy, a Magyar Népköztársaságban ugyanis szólás- és véleményszabadság van, a törvény pedig nem ismer olyat, hogy felségsértés, de végül aztán csak sikerül ráhúzni a vizes lepedőt: államtitoksértés miatt. De hol van már a Kádár-éra!

Emlékeznek-e arra, hogy minő prófétai szókat süvöltött március végén Máltán, az Európai Néppárt kongresszusán európai néppárti társai fülébe a mi európai néppárti miniszterelnökünk? „Macedónia Gruevszki pártja nélkül nem lesz stabil. A Balkán stabilitása érdekében haladéktalanul új választásokat kell kiírni Macedóniában. Üdvözlöm az Európai Unió további bővítéséről szóló határozatot. A Balkán stabilitása érdekében az unió tagjai közé a lehető leghamarabb vegyük fel Montenegrót, és a csatlakozási tárgyalásokat gyorsítsuk fel Macedóniával és Szerbiával.”

Az „Egy övezet, egy út” (One Belt, One Road, OBOR) márkanév alatt futó mega-, giga- és teraprojektjeit Kína a következőképpen képzeli.

Ismét szocialista pártkongresszus elé nézünk, s a tét is újra a régi: sikerül-e elfoglalni valakinek az MSZP-t, hogy ráterelje végre a helyes útra. Az előző ilyen nagyszabású (ám rondán sikertelen) próbálkozás messzeható következményeit ma is nyögi az ország, s voltaképpen e tényre alapozza hozományigényét a jelenlegi kérő, Botka László is, amikor azt mondja, hogy a 2010-es választási kudarc felelőseit nem vinné magával a 2018-ban felálló parlamentbe.

Hétfőn feleskették a második hivatali ciklusát kezdő köztársasági elnököt. E nagyszerű alkalomból Szél Bernadett egy emléklapot adott át az ünnepeltnek, amelyre előző ciklusa tán legcinikusabb mondását vezették fel: „A népszavazáshoz való jog alkotmányos alapjog, egyik legfontosabb alkotmányos alapjogunk.”

Magyarország volt kormányfője azt állítja: olyan iratokat látott (mutatott neki valaki), amelyek bizonyítják, hogy a jelenlegi miniszterelnököt az oroszok zsarolni és így irányítani tudják.

Most akkor megnyerte-e Orbán a CEU-meccset, vagy épp ellenkezőleg, a CEU nyerte meg? (Csak hogy tisztázzuk: a megnyerés alatt azt értjük, hogy a CEU a jelenlegi formájában folytathatja a működését Budapesten).

Csak fél évig kellett volna kibírni, de nem sikerült: Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök kedden bejelentette, hogy még a héten beadja Miloš Zeman államfőnek kabinetje lemondását.

Idén tavasszal megsokasodtak Magyarországon a tüntetések. Nyilvánvalóan a lex CEU és a civiltörvény átszabása vitte az utcára az embereket: de a demonstrációk immár elég látványosan túlmutatnak önmagukon.

Az, hogy Monsieur Emmanuel Macron és Madame Marine Le Pen jutott a második fordulóba, nem a legjobb, de messze nem is a legrosszabb kimenetele a francia elnökválasztás első körének, különösen úgy, hogy M. Macron végül három százalékot vert rá Mme. Le Penre. (8,7 millió szavazatot kapott Le Pen 7,7 milliójával szemben.)

Múlt vasárnap Budapesten két időközi önkormányzati választást tartottak: az egyiket egy VIII., a másikat egy XIV. kerületi egyéni körzetben. Az érdeklődés az előbbi helyen kirívóan alacsony (17 százalék), Zuglóban pedig az időköziken megszokott (25 százalékos) volt.

A békében, szeretetben és viszketeg tenyerek közt eltöltött áldott húsvét után is hasonlóan keresztényi keretek közt zajlik tovább a honi közélet.

A múlt hét valamelyik estéjén, nem emlékszünk pontosan, melyiken (a szerdain – a szerk.), midőn munkában megfáradt csont­jainkat a késő esti órán lehelyeztük a televízió elé, a következőt láttuk.