A szerk.

Most még jelentős tömegek hiszik úgy, hogy miután álomba merülnek a péntek esti, Gáspár Lacival, mazsorettekkel, Uniteddel, óvodásokkal, plusz tűzijátékkal kísért utcadiszkót követően, eljön közénk a tündér, s reggel szemüket kinyitván egy másik, szebb világra ébrednek. Eltűnik majd a szemhatárról Miskolc, Tatabánya, Komló, "zd vagy Gyoma (elnézést a lokálpatriótáktól) sziluettje, s helyette valami csodálatos, jancsiszöggel kivert, csokival leöntött álomvilág lesz lakhelyük, ahol málnás fröccs folyik a szökőkútból, és mindenkinek lesz három-öt saját mazsorettje/csippendélje. Azután jön a keserű ébredés, majd a jól ismert másnapos kiábrándulás: dejszen maradt minden a régiben, legfeljebb most már rajta a stempli: Ez itt Európa! Erről pedig a magyarnak rögvest eszébe jut majd, mindig is tudtam, hogy Európa egy nagy rakás szar. Ezt a hitét erősítheti a tetszőleges, szemétből kiemelt reklámújság: az egyikben például a cég saját áruit társítani próbálja leendő testvérországainkkal. Francia étel lesz így a mirelit Cordon bleu és a helyben gyártott dijoni mustár, angol az angolszalonna, német a frankfurti virsli, ír a skót whisky, és egy hiányos földrajzi műveltségű marketinges jóvoltából spanyol a veronai.

A gaz Tóbiás! A rettentő Ron! Hogy, de hogy kibújt a szög a zsákból, amikor a szemfüles újságíró kiderítette, milyen egy szörnyű, velejéig brutális kampányra készülnek a szocialisták! Azt se tudtuk, melyik sarokba kuporodjunk a rémülettől

Hogy a magyar külpolitika hogyan tud és akar driblizni - Mao Ce-tung főtitkár szellemes metaforájával élve - a tigrisek harcában, hogy hol az a hegy, aminek a tetejéről mi teljes léleknyugalommal végignézhetjük a látványosságot, nem teljesen világos. Miközben Kovács László külügyminiszter feszt diplomáciai fejét csóválja, miszerint így ellenezzük (ellenzi) a kétsebességes Európát, meg úgy nem tetszik nekünk (neki) a francia-német tengely, addig a miniszterelnök épp lapunk múlt számában vázolta evvel ellentétes elképzelését, s jelezte, ha lesz francia-német magja az uniónak, akkor mi abba igenis befele fogunk igyekezni. Csakhogy - Teng Hsziao-ping elnök-főtitkár vonatkozó, szellemes szóképét némiképp kifordítva - egérfogási szempontból korántsem mindegy, hogy ez a mi macskánk fehér-e vagy fekete. Legyünk-e beljebb, vagy ne legyünk, ha már nem vagyunk kint, sőt, ne is legyen olyan, hogy bentebb, hisz nem azért jöttünk be, hogy megint kint legyünk? - morfondírozott Kung Fu-ce, egy korábbi ideológiai első titkár, és érezte, hogy lassan elveszti a fonalat.

Emlékeznek még arra a tavalyi tüntetésre, amelyet az egyik egészségügyi szakszervezet és az orvosi kamara szervezett? Hát arra a jelszavukra, hogy "Le a hálapénzzel!"? (Milyen kár, hogy nem így mondták: "Márpedig többé nem fogadunk el hálapénzt!")

Az azért több mint feltűnő, amikor a kórháztörvényt vadul gyaluló Cser Ágnesnek, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete vezetőjének az örömtől félrészegen kontrázik nemhogy a konzervatív sajtó, de a jobboldali parlamenti ellenzék is.

A választások második fordulóját az ellenzék várja jobb pozícióban. A területi listákon szerzett helyeik és első körös egyéni győzelmeik révén az MSZP és az SZDSZ egyelőre több (98) parlamenti mandátummal rendelkezik, mint a Fidesz-MDF (87), és április 21-én több kormányváltó képviselőjelölt (75) startol az első helyről, mint kormánypárti (56). Vasárnap összesen 131 egyéni mandátum sorsáról döntenek a magyar választók. (Mindezekhez hozzájönnek még a töredékszavazatokért járó országos listás helyek.)

Magyarország vasárnap - április 7-én - választ.

Örömmel értesültünk a sajtó híradásaiból, hogy milyen karakánul és úriemberhez méltó módon oldott meg egy kényes problémát. Konkrétan azt, amikor az önnel interjút készítő norvég tévésztár a beszélgetés egy pontján, mintegy véletlenül, szabadon felejtett hímtagjával igyekezett zavart kelteni a társalgás menetében. Gratulálunk, bár az elgondolkodtató, hogy van-e még egy, legalább egy olyan ország a földön, amelynek a külügyminisztere leülne mondjuk Bochkor Gáborral és Boros Lajossal, ha azok egy roppant komoly világpolitikai interjúra kérnék, de spongyát rá! Önt nyilvánvalóan becsapták. Sőt spongyát minden kint felejtett hímvesszőre. Csakhogy van itt még egy súlyos ügy, ami többszörösen is a mondott altesti problémakörbe tartozik. Van itt még minimum két szabadon hagyott pénisz, már bocsánat.

Két magas közjogi sarzsi betöltése körüli hallalitól visszhangzott a múlt héten a csalit. Az államfõjelölés körüli hercehurca érthetõ volt, a másik, a leendõ legfõbb ügyész személye körüli felhajtás annál kevésbé.