A szerk.

„Nyilvánvaló, hogy a gazdaság újraindításához, még a saját lábán megálló Audi-gyár újraindításához is kell kormányzati segítség” – ezt Orbán Viktor mondta hétfőn az Audi győri gyáregységében, ahol Palkovics László miniszterrel az oldalán a jelenlétével tisztelte meg a három műszakos termelés újbóli beindítását.

Megjelenésünk másnapján, pénteken Magyarországra látogat Igor Matovič, Szlovákia miniszterelnöke.

Lassan meg lehet süketülni, oly hangosan zengik Orbán Viktor dicsőségét a mindenféle fideszes hírharangok; mintha az egész járvány azért lenne, hogy a miniszterelnök úr jó hadvezér módjára legyőzze azt.

Mára rendelt eszmefuttatásunk főhőse a 227/2020. sz., május 25-én kiadott kormányrendelet, nevezzük az egyszerűség kedvéért Zsoltinak. Elvben a rendkívüli helyzet lefújásáig van hatályban, miközben ő maga 2020 végéig tekinti magát érvényesnek, és már ez sem teljesen világos.

Terdik Tamás r. dandártábornok, Budapest rendőrfőkapitánya a múlt héten fogadta a hivatalában Szél Bernadett és Hadházy Ákos független országgyűlési képviselőket. Ők azért jártak a fővárosi főrendőrnél, hogy információkat szerezzenek a Clark Ádám téri dudálós tüntetésen megesett „bizarr rendőri fellépés” körülményeiről. A főkapitány számára törvény írja elő, hogy tájékoztassa a képviselőket, ám ebbéli kötelezettségének finoman szólva is csak a maga módján tett eleget – már ha hihetünk Hadházy esemény utáni beszámolójának (miért is ne).

Hétfőn délután már nem szóltak az autódudák Orbán Viktor léccel-szöggel eszkábált erkélye alatt a Clark Ádám téren, véget értek a tiltakozások. Hadházy Ákos drámai hangú vallomása szerint azért, mert „nem érezném helyesnek, ha úgy kérnék embereket újabb véleménynyilvánításra, ha nem tudnám biztosan, hogy segíteni tudunk majd az esetleges törvénytelen büntetések kifizetésében”.

Mindjárt visszaadja! Itt tartunk kedd kora este. Hogy pontosan mi a picsát ad vissza, az nyilván vizsgálandó lesz, bár tulajdonképpen majdnem lényegtelen, elvégre a magyar lakosság viszonylag csekély ezreléke képes és hajlandó alkotmány- és egyéb jogi driblizések megértésével gyilkolni az agy- és idegsejtjeit. De legfőképpen azért mindegy, hogy visszaadja-e formálisan diktátori önfelhatalmazását Orbán, mert úgyis megtartja.

Május 15-én nagyot ment a sajtóban Orbán Viktor belgrádi látogatása.

A válság idején is nyakló nélkül átcsoportosított, osztogatott költségvetési tíz- és százmilliárdok mellett is föltűnő hír volt, hogy a Magyar Orvosi Kamara Pintér Sándor felkérésére jelentést írt a hálapénzről, és szempontokat adott az egészségügy lehetséges átalakításához.

Napok óta abban vagyunk, hogy csendesedik a járvány, nem is járvány ez igazából, csak valami intézményi nyavalya, bár kedd délután, amikor jelen vezércikkünk íródik, épp harmadik napja emelkedik újra az aktív koronavírusos fertőzöttek száma.

Töröcskei István, Simicska Lajos hű fegyvertársa, elvesztette Orbán bizalmát. De mi is vezetett a nemzeti érzelmű bankár bukásához?

A német alkotmánybíróság a minap alaposan befűtött az Európai Unió Bíróságának (EUB), és – végső soron – a német adófizetők pénzével (is) gazdálkodó uniós intézményeknek.

Nem indult jól a hét Európa Legüldözöttebb Nemzete számára. Mert mit kellett látniuk, amikor végre felüthették a hétvégi FAZ-t?

Kezdjünk egy találós kérdéssel. Ki mondta ezt? „Magyarország és Lengyelország példája igazolja, hogy különböző szóbeli vagy írásbeli büntetések már nem elegendőek, s igenis ki kell találni egy rendszert, amely az uniós pénzek megvonását is lehetővé teszi.”