„A miniszter úr kérte, hogy a földszinten ne tegyünk feliratokat a képek mellé, hogy úgy tűnjön, mintha múlt héten költözött volna ki az Andrássy család” – meséli alkalmi tárlatvezetőnk, aki lehet, hogy csak teremőr, de mindent tud a tiszadobi kastélyról. Az 1980-as évekből maradt itt, amikor gyerekotthonként szolgált a grófi vadászkastély, és a színes üvegmennyezetes étkező tornateremként működött.
Az ország egyik legszebb kastélyát idősebb Andrássy Gyula gróf, egykori miniszterelnök és külügyminiszter építtette 1880 és 1885 között, neogótikus stílusban. Tervezőjét, Meinig Artúrt a gróf azzal bízta meg, hogy a vajdahunyadi vár stílusára hagyatkozva ötvözze a magyar romantika legnemesebb építészeti elemeit. Az impozáns műemlék épület tavaly decemberben nyílt meg újra a nagyközönség előtt. A Nemzeti Kastélyprogram keretében 2,2 milliárd forintból (ezen belül 1,7 milliárd forint uniós támogatásból) hat év alatt pazarul felújított kastélyt – korhűen berendezett lakosztályokkal, berendezési tárgyakkal, izgalmas kiállításokkal – Lázár János építési és közlekedési miniszter adta át. A politikus itt, nem először, arról beszélt, hogy a 2016-ban megindított kastélyprogramok lezárultak, s a folytatáshoz a magántőke bevonására is szükség lesz. Ezt azzal indokolta, hogy a kastélyok nem tudnak önfenntartók lenni, s miközben az állam évente százmilliókat költ az épületekre, még a felújítások sem fejeződtek be, sőt, úgy néz ki, nem is lesz rá több pénz. Lázár egy régi liberális szlogennel érvelt: „az állam rossz gazda”.
Miközben az eredeti tölgyfa lépcsőn az emeleti termekbe tartunk, ahol az Andrássy család történetét ismerhetjük meg, tárlatvezetőnk a lépcső szőnyegén ragadt kerti kavicsok miatt szabadkozik. „Holnap reggel jön a két takarító és mindent rendbe tesz.” Neoromantikus álmainkban ilyennek képzeljük a gondos gazdát.
Van rá igény
Kísérőnktől megtudjuk, hogy a két ünnep között közel ezren keresték fel a kastélyt, és látogatásunk napján is már több mint százan megfordultak az épületben és a labirintus kertben. A földszint az értékes tárgyak miatt csak tárlatvezetéssel látogatható, míg a festményekkel és mindenféle audiovizuális megoldássokkal operáló emeleti termekben akár egy egész napot is elidőzhet az ember, annyira érdekes. De a kedvencünk a parkban üldögélő életnagyságú kő vadkan.
Lázár átadóünnepségeken és interjúkban tett kijelentései a kastélytörvényként elhíresült, s azóta az Alkotmánybíróság (AB) által a parlamentnek visszadobott törvénynek ágyaztak meg (a törvényről lásd Osztogat vagy fosztogat? című keretes írásunkat.) Eszerint a jövőben az állam három módon kívánná a műemlékeket hasznosítani. A kisebbeket vagy reménytelenebb állapotúakat visszaadná a nemzeti vagyonkezelőnek, amely értékesítheti azokat – már ha azok kellenek valakinek. A nagyobbakat olyan nagyvállalatoknak, mint a MOL, az OTP, a Richter, illetve egyetemeknek és egyházaknak tartós vagyonkezelésbe vagy ingyenes vagyonátruházással „örökbe adná”. Végül, mint azt a miniszter a tiszadobi átadón hangsúlyozta, a „történeti jelentőségű ingatlanok, a nemzetformáló személyiségek és politikusok lakhelyei az állam kezében maradnak”; ezek sorában említette a keszthelyi, a nagycenki kastélyt, vagy Eszterházát és a tiszadobi kastélyt is.
A kormány 2021-ben egyetemeket, valamint társadalmilag fontos, nagy értékű kulturális intézményeket, épületeket – ingyenes vagyonjuttatással – úgynevezett közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokhoz (kekva) szervezett ki. Ezzel több ezermilliárd összértékűre becsült vagyontárgy került a nagyrészt Fidesz-közeli emberek vezette alapítványokhoz, s e status quót egy kétharmados törvénnyel is bebiztosította magának az Orbán-kormány. Nem meglepő tehát, hogy a kastélytörvényben is megfogalmazták annak lehetőségét, hogy az ország egyes műemlék kastélyai, kúriái, udvarházai ilyen kekvákhoz kerüljenek. A törvényt nemcsak azért bírálták szakmai, ellenzéki, sőt még egyes kormányzati körök is, mert az épp csak megújult épületeken, parkokon az állam máris túladna, hanem mert a hozzájuk tartozó ingóságok tulajdonjogát is átruházta volna. A túlnyomórészt uniós forrásból felújított kastélyok eladományozásának hírére több parlamenti képviselő azzal vádolta meg a kormányt, hogy ingyen akarja átjátszani „haveri kezekbe” ezeket a nemzeti kincseket.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
