„Ha rosszhiszeműen értelmezem (…) gyávaság és régi kommunista reflexek vannak mögötte. Remélem tévedek, és az elnök jogászai csupán nem olvasták a törvényt, vagy nem értik annak lényegét” – nyilatkozta tavaly december végén Lázár János építési és közlekedési miniszter, amikor az ún. kastélytörvényt (hivatalos nevén: a kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről szóló jogszabály) Novák Katalin köztársasági elnök nem ellenjegyezte. Később az Alkotmánybíróság (AB) több ponton is változtatásokat látott szükségesnek, azaz még a kormányzati akaratot rendszeresen kiszolgáló testület is kifogásolta a rendelkezés több pontját. (Erről lásd cikkünket: Ebek harmincadjára, Magyar Narancs, 2024. február 1.)
A megsemmisített pontok elsősorban az épített örökség ingyenes tulajdonba adását érintették, az AB szerint a jogalkotó nem határozta meg pontosan, milyen közcél alapján látja szükségesnek a magánjogi szereplők bevonását, és azt sem tisztázta, hogy az adott közcél másként miért nem valósítható meg. Az AB kimondta, hogy az ingyenes tulajdonátadás csak kivételes lehet, mégpedig meghatározott ingatlanok esetében – ezzel szemben a Fidesz–KDNP által elfogadott törvény ezt általános lehetőségként nyitotta volna meg a törvény mellékletében felsorolt állami tulajdonú kastélyoknál. Az AB elfogadhatatlannak nevezte, hogy a közcél érvényesíthetősége csak 99 évig garantált, utána az ingyenesen átruházott ingatlan feletti állami kontroll és a közcél érvényesülésének garantálása végérvényesen megszűnik, arról nem beszélve, hogy a törvény akár külföldi magánszemélyek, illetve gazdasági társaságok garanciák nélküli tulajdonszerzését is lehetővé teszi. A testület kijelentette, hogy egy nemzeti vagyonelem átruházásakor a pályázatok a közérdeknek megfelelően legyenek nyilvánosak.
Már akkor sem volt kétséges, hogy Lázár János a súlyos alkotmányos aggályok ellenére, a szöveg némi csiszolása után újra nekivág a törvény elfogadtatásának, hogy a kijelölt kastélyok ingyenesen magánkézbe kerülhessenek.
„Független” magánjogi szereplők
Ilyen előzmények után a múlt hónap elejétől vált hatályossá a módosított törvény, amely országszerte összesen 47 (ám ennél jóval több helyrajzi számon szereplő) kastélyt adna át ingyenesen magánjogi szereplőknek vagy vagyonkezelő szervezeteknek. Ráadásul az állam a jövőben vállalná a felújítás és a működtetés tetemes költségeinek nagy részét is. A „kastélytörvényben” és annak mellékleteiben egyetlen szó sem található arról, hogy milyen szempontok alapján és miért éppen ezt a csaknem négy tucat kastélyt ajándékozza el a magyar állam. A szövegben kissé elbújtatva szerepel egy olyan kitétel is, amely szerint önkormányzatoknak is lehetőségük van a vagyonszerzésre. Az Európai Unió szabályai értelmében és az Európai Gazdasági Térségről (az EU országai, valamint Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) szóló megállapodás alapján az ezekben az államokban székhellyel és adóilletőséggel rendelkező jogi személy benyújthat tulajdonba adásra irányuló kérelmet – és az önálló jogi személyek széles körébe az önkormányzatok is beletartoznak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
