Magyar Narancs: Mondhatjuk, hogy a korszakváltás politikája ezzel megbukott? Eddig tartották magukat ahhoz, hogy nem osztoznak a korábbi szocialista kormányok minden hibájában, a választási szövetségen belül pedig megőrzik önállóságukat. Ma már viszont Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójával (DK) és az MSZP-vel indulnának közös listán.
Bajnai Gordon: A korszakváltás előfeltétele a kormányváltás. Mindennél fontosabb, hogy ez még 2014-ben bekövetkezzen, nem pedig később. Ezért tértem vissza a politikába másfél éve, ezért hoztuk össze azt a kormányváltó szövetséget, amely a biztos szavazók mintegy 30 százalékát fogja össze ma is. Ebben a szövetségben a DK-val eleve számoltunk. Az MSZP tett is nekik ajánlatot tavaly augusztusban, de a DK ezt akkor elutasította. Az én célom azonban akkor is, ma is a választási győzelem, mindig ehhez keresem a legalkalmasabb eszközt. Ha ehhez változtatni kell a stratégián, változtatunk, ha áldozatot kell hozni, meghozzuk. Ha jelölteket kell visszaléptetnünk, megtesszük. Ha nekem kell a cél érdekében hátrébb lépnem, azt is megteszem. Alapvető politikai felelősségünk elkerülni azt a helyzetet, hogy 106 egyéni körzetben egymás ellen induló demokratikus ellenzéki jelöltek fojtsák meg a győzelem esélyét. Elsősorban az országnak és a választóinknak tartozunk felelősséggel.
MN: Nem lehet, hogy a téves helyzetfelismerés miatt jutottak ide? Egy olyan réteget akartak megszólítani, amelyről aztán kiderült, alig létezik. A bizonytalanok aránya 2012 októberében 46 százalék volt, most 28. Az elmúlt egy évben aktívvá válók többsége a Fideszt választotta, kisebb része a DK-t - miközben az Együtt támogatottsága egész évben folyamatosan esett.
BG: Azért alapítottunk pártot, mert az általam eredetileg, még 2012 őszén javasolt ellenzéki ernyőszervezet koncepcióját az LMP és az MSZP is visszautasította. A mai helyzet ebben gyökerezik. Ezt követően a nulláról felépítettünk alig egy év alatt egy olyan pártot, amelyet ma 7-8 százalék körül mérnek: ez az egyik legnagyobb változás az elmúlt másfél évben a szavazói piacon. Az általunk megrendelt omnibusz kutatásokból az is kiderül, hogy mostani szavazóink kétharmada 2010-ben nem a baloldalra szavazott. Ami az aktív bizonytalanokat illeti: még mindig nagyjából egymillióan vannak, akik csalódtak a kormányzásban, nagyobb részük ráadásul 2010-ben a Fideszre szavazott. Mostani döntésemet az alapján hoztam meg, hogy az augusztusi megállapodás óta nem szűntek meg az ellenzéki viták, és nem született meg az az összefogásérzés, amit én ma is a győzelmi hit hajtóerejének tartok. Szeptember óta nem léptünk előre: se mi, se az MSZP; a DK egy-két százalékos gyarapodása pedig legfeljebb a már meglévő szavazók újraosztását jelentette. Ezt a trendet muszáj volt megállítani, mert Orbán Viktor - a számok alapján - legyőzhető. "Lenne rá igény", ahogy mondani szokás.
MN: Akárhonnan nézzük, kidobtak négy értékes hónapot az ablakon. A szereplők kivárásra játszanak, miközben a választók azt látják, hogy három hónappal a választások előtt a Fidesz könnyen újabb kétharmadot kaphat. Ha így történik, azért a választók minden bizonnyal mindannyiukat felelősnek tartják majd.
BG: Ezért javasoltam, hogy azonnal törjünk ki ebből a csapdahelyzetből. A 24. órában vagyunk. Maximum két hetünk van, hogy ezt a munkát elvégezzük, és végleg lezárjuk az egyeztetéseket. Ennél tovább nem lehet halogatni az együttműködés összetételét érintő kérdéseket. Éppen a felelősségről beszélek: ez egy olyan pillanat, amikor az ügy érdekében mindenkinek áldozatot kell hoznia. A magam részéről ezt megtettem: ha létre tudjuk hozni a győzelemre a mainál nagyobb esélyt teremtő összefogást, én kész vagyok egy másik miniszterelnök-jelöltet támogatni. Legalább ennyire fontos azonban, hogy nagyjából két hét alatt le tudjuk zárni a tárgyalásokat - így vagy úgy. Mielőbb világossá kell tenni ugyanis, hogy milyen formában állunk rajtvonalhoz a választáson. Ideje a kampányra koncentrálni.
MN: Mi lesz a most induló tárgyalások menete? Egyáltalán, mi alapján döntik el, hogy kik vesznek részt rajta?
BG: Olyan konstrukciót kell találni, amely képes egy táborba terelni az összes érdemi támogatottságú párt szavazóját, és erősíteni a győzelembe vetett hitet. Szerintünk ezt a mai helyzetben egy közös lista tudná a leghatásosabban felmutatni. Először nyilván a választási szövetségesünkkel tekintjük át a menetrendet, és csak ezután tárgyalunk a DK-val. Követjük azt az eredeti elgondolást, hogy mindig a következő, legnagyobb mérhető támogatottsággal rendelkező lehetséges partnerrel ülünk asztalhoz. Közösen döntünk majd a továbbiakról.
MN: Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban több Együtt-politikus utalt már arra, hogy "többet visz, mint amennyit hoz". ' maga is pedzegette: adott esetben hajlandó személyében hátralépni, ha ez segíti az összefogás ügyét. Van feltételük Gyurcsány személyével kapcsolatban?
BG: Személyi kérdésekben az álláspontomat nem a sajtón keresztül fogom megüzenni. Az ultimátumok, üzengetések ártanak a bizalomépítésnek, erre pedig most minden korábbinál nagyobb szükség van.
MN: Ha lát még esélyt a győzelemre, a legerősebb párt vezetőjeként Mesterházy Attila nem valószínű, hogy átengedi a lista vezetését. Támogatná őt közös miniszterelnök-jelöltként?
BG: Erre is ugyanazt tudom válaszolni, mint az előző kérdésére. Nem fogok interjúkban üzengetni senkinek.
MN: Mivel eddig nem volt meggyőződve az ő miniszterelnöki alkalmasságáról, felteszem, gondolkodnak egy harmadik jelölt személyében is.
BG: Mi azt szeretnénk, hogy olyan összefogás jöjjön létre, amely a jelenleginél nagyobb esélyt kínál a győzelemre. Közösen minden lehetőséget megvizsgálunk majd. Nekünk az Együttben minden eshetőségre vannak forgatókönyveink, de ennek részleteit előbb a szövetségesemmel fogom megbeszélni.
MN: Korábban egyértelműen utalt arra, hogy a bizonytalanok táborában az ön népszerűsége magasabb, mint az MSZP elnökéé, ezért alkalmasabbnak gondolja magát a széles tömegek megszólítására.
BG: Világossá tettem, a győzelem érdekében kész vagyok hátrébb lépni. Az viszont továbbra is fontos, hogy mind tartalmában, mind személyi összetételében olyan szövetségi konstrukciót hozzunk létre, amelyre a legkülönbözőbb politikai ízlésűek egyaránt rá tudnak bólintani. Orbán Viktor választási rendszere ránk kényszerített egy választások előtti együttműködési szövetséget. Ennek létrejöttéért sokan, sokat dolgoztunk. Ezt nem szabad kockáztatni.
MN: PM-es képviselők korábban kategorikusan elzárkóztak az MSZP-vel közös listán indulás lehetőségétől. Nem volt ebből konfliktus?
BG: Az Együttet és a PM-et hasonló politikai indíttatások hívták életre. Mindkét párt annak felismerésében fogant, hogy olyan helyzet van az országban, amelyben minden hagyományos pártpolitikai érdeket felülír a 2014-es kormányváltás ügye. Nem volt konfliktus. Szövetségi elnökségben dolgozunk, minden ilyen kérdést közösen vitatunk meg. Jó az együttműködés.
MN: Mesterházy Attila beárazta a pártjukat, amikor a megállapodás újranyitásáról beszélt hétfőn a Kossuth rádióban. Azt mondta, "elemezni kell azt a helyzetet is, hogy immár hasonló támogatottsággal rendelkezik az Együtt-PM és a Demokratikus Koalíció". Ebben azért benne van, hogy az Együttnek kell majd nagyobb áldozatokat hoznia. Hány egyéni helyet engednének át a 31-ből? Közös lista esetén hány országos mandátummal lenne elégedett?
BG: Az ilyen mondatok a tárgyalási taktika fegyvertárához tartoznak. A valóságban a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint is érdemi különbség van a DK és az Együtt támogatása között, a mi javunkra. De most nem ez az érdekes. Mindhárom félnek kell áldozatot hoznia, hogy ez a megállapodás létrejöhessen.
MN: Akárhogy is, a győzelemhez kéne félmillió szavazó - lehetőleg a Fidesztől. Mégis, mivel akarnak nyerni? És kiket céloznak meg majd a kampánnyal?
BG: Érdemes szétválasztani a potenciális szavazókat. Azok többsége, akik számára fontos az alkotmányosság, a demokrácia és Európa ügye, nagy valószínűséggel már elkötelezett szavazói valamely demokratikus ellenzéki pártnak. Nekik garanciákat kellett adni arra, hogy ezeket a kérdéseket - mint az ügynökakták, a pártfinanszírozás vagy az alkotmányosság helyreállítása - kormányra kerülés esetén a választási szövetség korrigálja majd. Ezt mi már a korszakváltó nyilatkozatban közzétettük, sőt több, jogszabályi szintig kidolgozott közjogi javaslatunk van. Az MSZP-vel való megállapodásunkban is szerepelnek ezen ügyek rendezésének alapelvei. Utóbbi a határon túliak státuszánál vagy épp a médiaszabályozásnál is rögzíti azokat a sarokpontokat, amiket kormányra kerülés esetén közösen megvalósítunk majd. A kampány azonban nem erről fog szólni. Azokra a kérdésekre kell koncentrálni, amelyek napi szinten érintik a polgárokat, és amelyek a legnagyobb csalódást okozták a társadalomban: a munkahelyekről és az elérhető jövedelmekről. Olyan kétkulcsos adórendszert ajánlunk, amely serkenti a munkahelyteremtést és lehetővé teszi a középosztály kiszélesítését és stabilizálását. A kormány ugyanis jól láthatóan lemondott a középosztályról: a Fidesz adóreformja a felső 10-12 százaléknak kedvezett, mindenki más rosszabbul járt vele. A középosztályba bekerülést az adórendszer átalakításával, az oktatáspolitika centralizálásával és a munkahelyteremtés befagyasztásával egyszerre fojtja meg. Mi az ellenkezőjére készülünk: stabilizálni, kiszélesíteni és gyarapítani szeretnénk a magyar középosztályt. Magyarország felemelkedésének esélyét ugyanis az egyéni törekvések támogatásában és a szolidaritás újjáépítésében látjuk. Ehhez csináltunk forintra, fillérre kiszámolt programot, amely a munkahelyteremtésre, a növekedésre és az oktatásra összpontosít.
MN: A középosztály felduzzasztása akkor sem kampányüzenet: ezt nem lehet lobogtatni a rezsicsökkentéssel, a pedagógusbér-emeléssel vagy akár a gyed extrával szemben.
BG: A Fidesz azt tanulta meg az elmúlt két választási vereség során, hogy az identitáspolitikát és a szociális témákat egyszerre kell uralni, és lehetőleg össze kell kapcsolni őket. Ezért a Fidesz valójában egyszerre radikális jobboldali populista és radikális baloldali populista párt. Ennek a legújabb, legtisztább megnyilvánulása az ún. rezsiharc, amiben egyszerre jelenik meg a rezsicsökkentés mint szociális demagógia, és a szabadságharc mint identitáspolitikai alapvetés. 'k ezzel akarnak választást nyerni, nekünk pedig meg kell mutatnunk, hogy ez egy lefelé ívelő pálya meghosszabbítása. A mi feladatunk, hogy az ideit a jövőnkről szóló népszavazássá tegyük: "Orbánország" vagy a normális Magyarország között kell választani. Ezért mondom, hogy az adózást, a foglalkoztatást és az oktatást kell a kampány szívébe helyeznünk.
MN: És az Együtt mit mond erről?
BG: A saját sorsán jobbítani akaró polgárok számára konkrét megoldásaink vannak. Hadd mondjak néhány példát. Az általunk kidolgozott középtávú makrogazdasági modell és az ahhoz rendelt konkrét foglalkoztatáspolitikai intézkedések 220 ezer új munkahelyet teremtenek a versenyszférában 4-5 év alatt. Sorskérdésnek tartjuk, hogy hazahívjuk és itthon tartsuk a jól képzett fiatal munkaerőt. Ezért kínálunk foglalkoztatási vagy képzési garanciát minden 30 év alatti tartósan munkanélkülinek. Pontosan kiszámoltuk: ez a program 75 milliárd forintba kerülne, de az ország nagyságrendekkel többet nyerne ennél, ráadásul a kiadás jelentős része uniós forrásokból finanszírozható. A rezsihazugság helyett pedig önköltségmentes lakásszigetelési programot valósítunk meg, amely évente tízezres nagyságrendben teremt alacsony képzettséget igénylő piaci munkahelyeket. Ami az oktatást illeti, visszaadjuk az iskolák és a pedagógusok önállóságát és vonzó karrierré tesszük a pedagóguspályát. A felsőoktatásban pedig a mostani tandíjámokfutás helyett - és ezt ebben az interjúban mondom el először - ingyenes alapdiplomát biztosítunk, mert ez nemzeti érdek, ugyanakkor a mesterképzést ösztöndíjjal támogatott tandíjas képzéssé tesszük.
MN: Több elemző előre elkönyvelte a baloldali buktát. Felkészült az ellenzéki szerepre is?
BG: Ennél fontosabb kérdés, hogy mi lesz az országgal. Feltéve, de meg nem engedve, hogy folytatódik ez a kormányzás: ez az ország nem bír ki még négy ilyen évet. Látni kell, hogy az Orbán-kormány a hatalmát fenntartó népszerűséget a jövőnk felélésével vásárolta meg. Ezek a tartalékok azonban lassan fogytán vannak: elfogyott az elkobzott nyugdíjpénz, elment 500 ezer jól képzett, vállalkozó kedvű fiatal, nincsenek új beruházások. Mindebből az következik, hogyha véget ér a kedvező nemzetközi gazdasági klíma, az "olcsó pénz" időszaka, Magyarország nagyon gyorsan bajba kerülhet. Pillanatok alatt kiderülhet, hogy meztelen a király. Makacsul hiszek abban, hogy lehetséges még idén leváltani ezt a kormányt, és határozottan szembeszállok minden olyan fejtegetéssel és stratégiával, amely 2018-ra halasztaná a kormányváltást. A magamnak adott mandátum arra szól, hogy váltsuk le Orbán Viktort, és csináljunk egy jobb országot.
