Tisztogatások, műkincsláz, ügyeskedések: a Matolcsy-éra kemény ügyei
Matolcsy György ásványvizet árul

Tisztogatások, műkincsláz, ügyeskedések: a Matolcsy-éra kemény ügyei

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2019.04.24 06:55

Belpol

Kirúgási hullám, bizalmi állások, holdudvarépítés, kiterjesztett hatáskörök, műkincsláz, alapítványi ügyeskedések és persze e nagy Kína is szerepel a Magyar Nemzeti Bank elnökének most véget ért első ciklusát vizsgáló szemlénk lezáró részében.

Matolcsy György érkezése után a nem általa javasolt alelnökök jogköreit megnyirbálták, és amint a megbízatásuk lejárt, megbízható emberekre cserélték őket. Az első hónapokban több tucat embernek mondtak fel: egyik forrásunk 50–60-ra tette a számukat.

A kirúgások okai változatosak voltak, ami közös bennük, hogy nem szakmai alapon történtek. Az MNB működését ismerő forrásaink szerint azoknak mindenképpen menni kellett, akik bármikor is kritizálták a Fidesz politikáját. Volt, akinek azért kellett távozni, mert egy – amúgy nyilvános – eseményre beengedte a jegybank Szabadság téri székházába Király Júliát, az MNB volt alelnökét, akit Matolcsy valamiért az ellenségének tart.

Több olyan esetről is hallottunk, amikor azért mondtak fel munkatársaknak, mert szakmai elemzésükben olyan mondatokat írtak le, amelyek nem tetszettek Matolcsynak – és még csak nem is éles kritikáról vagy szakmaiatlan megállapításokról volt szó. Egyik forrásunk szerint arra is volt példa, hogy egy tucat embernek teljesen véletlenszerűen mondtak fel, minden indoklás nélkül.

Ja, bocs, visszavesszük!

A listára rákerült Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár férje, Veres István Attila is. Állítólag Balog Zoltán, az emberi erőforrások akkori minisztere telefonált a jegybankba, mire Verest nemcsak visszavették, de elő is léptették (2013 óta ő az MNB pénz- és devizapiac igazgatóságának a vezetője).

Mi több, 2019-ben Novák Katalin kapta meg az MNB egyik legrangosabb elismerését, a Popovics-díjat, amely a vonatkozó rendelet szerint olyan „fiatal szakemberek” részére adományozható, „aki kimagasló színvonalú, előremutató szakmai és tudományos munkájával hozzájárul az MNB feladatai megvalósításához, szakmai tekintélyének és nemzetközi elismertségének megerősítéséhez” – miközben az államtitkárnak nem sok köze van a jegybanki munkához. Úgy tudjuk, Veresen kívül mással is előfordult, hogy kirúgása után „családi kötődései miatt” vissza kellett venni az MNB-hez.

Lecserélték a vezetőket és a középvezetőket is: „Ilyen szintű sorcserére még nem volt példa Európában” – fogalmazott egyik forrásunk.

A tisztogatást, illetve a későbbi átpolitizáltságot látva többen maguktól hagyták ott az MNB-t. Aki viszont maradt, annak megemelték a fizetését, így erősítve a lojalitást. A legtöbben a verseny­szférának megfelelő fizetést kapnak, de a főosztályvezetők és a tőlük fölfele állók már igazán kiemelkedő juttatásban részesülnek. A korábban a Fidesz által bevezetett 2 milliós fizetési plafont 2016-ban eltörölték, és a vezetők fizetését megduplázták: az MNB elnöke havi 5 millió forintot kap, az alelnökök 4,5 milliót, a monetáris tanács tagjai 3,5 milliót, de még az igazgatók is 3 millió forint körüli havi fizetést húznak.

Bizalmi állások

A nagy kirúgási hullám után Matolcsy elsősorban a Nemzetgazdasági Minisztériumból hívott át embereket, akik közül többeknek (például Csizmadia Norbert, Nagy Róza, Wiedermann Helga vagy Balog Ádám) nem a monetáris politika volt a szakterületük. Ez utóbbit aztán idővel a vezetés is észrevette, és a stábvezetők ma már olyan, korábban is a jegybankban dolgozó fiatalok, akik jó szakemberek, csak a 2013-as kirúgási hullám idején még nem tudtak nagyot ugrani a ranglétrán.

Ennek ellenére jó néhányan feltehetően elsősorban személyes kötődésüknek köszönhetik jegybanki állásukat. Például Matolcsy György új felesége, Vajda Zita, aki házasságkötésük előtt évekig dolgozott az elnök mellett nemzetközi szakmai titkárként, bekerült a Pallas Athéné Domus Innovationis Alapítvány kuratóriumába, és az alapítvány egyik cégének igazgatótanácsába is (ő korábban a minisztériumban is Matolcsy mellett dolgozott).

De érdemes megemlíteni Polt Péter feleségét és lányát is. Polt-Palásthy Marianna az MNB személyügyekért felelős ügyvezető igazgatója, az egyetemről frissen kikerült Polt Petra pedig akkor kezdett a jegybanknál dolgozni, amikor már mostohaanyja volt a személyzeti főnök. (Szintén összeférhetetlenségi kérdéseket vetett fel, hogy Matolcsy jó ideig az UniCredit Bank elnök-vezérigazgatójától, a Magyar Bankszövetség elnökétől, Patai Mihálytól bérelt lakásban élt.) „Erős feudális jelleg van a jegybankban” – írta le a helyzetet az MNB egy volt munkatársa. Úgy tudjuk, mára megnyugodtak a kedélyek az MNB-ben annak ellenére, hogy még mostanában is „rúgogatnak ki embereket, hogy bizonytalanság legyen”, ahogyan egyik forrásunk fogalmazott, aki szerint „ez a menedzsment filozófiája”.

Szerencsés csillagzat alatt

Évszázados sikernek tartja Matolcsy György a saját jegybankelnöki ténykedését, és a kormányban is hasonlóan gondolkodhatnak, hiszen március 4-én a második hatéves mandátumát kezdte meg a Magyar Nemzeti Bank élén. Kétrészes cikkünkben az MNB működésének minden területét megvizsgáljuk. Munkánk során mintegy fél tucat szakértővel beszéltünk, köztük több olyannal is, aki dolgozott a Matolcsy György vezette intézményben.

Matolcsyról a szakmában úgy tartják, hogy nem igazán ért a monetáris politikához, „az alapvető összefüggéseket érti, de a mélyebbekkel már nincs tisztában”. Az ő szerepe a jegybankban az, hogy kiadja a főbb irányokat, a politikai elvárásokat. „Matolcsy abban ügyes, hogy milyen embereket vesz maga köré” – mondta egy volt jegybanki dolgozó.

Nagy Márton alelnök az, aki megvalósítja az elképzeléseket, „legyártja az eszközöket Matolcsy víziói­hoz”, azaz a gyakorlatban ő viszi a monetáris politikát. Ugyanakkor, ahogy azt többen is megjegyezték a Narancsnak, hiába nagyon jó szakember Nagy, mára ő is eltávolodott a stábtól: a vezetés nem vesz részt a belső szakmai vitákban, és a szűk felső vezetés dönt mindenben.

Nagy Márton Matolcsy jobbján (az elnöktől balra: Windisch László alelnök)

Nagy Márton Matolcsy jobbján (az elnöktől balra: Windisch László alelnök)

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

 

Gyakorlatilag Nagy irányítja egy személyben az MNB legfontosabb testületét, a Monetáris Tanácsot is. Mégpedig azért, mert a testület tagjainak jelentős részénél erősen kérdéses, hogy megfelel-e azon törvényi előírásnak, amely monetáris, pénzügyi vagy a hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben kiemelkedő elméleti és gyakorlati szakmai ismereteket ír elő a tagoknak – ezzel kapcsolatban legalábbis erős kételyeket hangoztatott az összes lapunknak nyilatkozó szakember.

Hasonlóan szinte kivétel nélkül bizalmi emberek alkotják a felügyelőbizottságot (fb) is, elég csak a testület elnökére, a botrányairól elhíresült Papcsák Ferenc volt zuglói polgármesterre gondolni. A hat főből álló fb mindössze egy tagját, Nyikos Lászlót jelöltek az ellenzéki pártok. Az fb tagjai az MNB működésébe nem tudnak beleszólni, de Nyikos kivételével gyaníthatóan nem is nagyon ambicionálják a szervezet erőteljesebb ellenőrzését. Pedig volna mit vizsgálni, hiszen Matolcsy érkezése óta jócskán megdrágult a jegybank fenntartása, amit nem csupán a kibővült feladatok magyaráznak, hanem a vezetői pozíciók szaporodása is.

Túlterjeszkedés

Az utóbbi években alapvetően háromféle elemzés készül a jegybankban. A különböző igazgatóságoknak időről időre elő kell állítaniuk egy-egy rövidebb „szakmai” anyagot, amelyek a kormány egy adott intézkedését hivatottak alátámasztani.

Ezek a munkák kevéssé kötődnek a jegybanki feladatokhoz, és ha szakmailag még megállják is a helyüket, valójában használhatatlanok, „nem sok vizet zavarnak, viszont elveszik az időt az érdemi tevékenységtől”. A jegybanki munkához kötődő elemzések szakmai színvonalára nem lehet kifogás, de a készítőknek itt is meg kell felelniük a fentről érkező elvárásoknak.

Az elemzések csak akkor jelenhetnek meg, ha azokat a kommunikációs osztály jóváhagyta, állítólag címet is ott adnak nekik. Azt hallottuk, hogy a szerzők vagy kerülik a kritikus észrevételeket, vagy csak finoman utalnak a problémákra – mivel a monetáris politikához nem értenek a kommunikáción, az ügyesen megfogalmazott kritikák többnyire átcsúsznak. A jó dolgokat viszont hangsúlyozni kell az elemzésekben, amelyekben kerülendő a 8-as szám használata. A Narancsnak forrásaink is megerősítették azt a városszerte terjengő történetet, miszerint Matolcsy Györgynek „8-as fóbiája” van, így például 8 vagy 16 oldalas anyag nem is készülhet az intézményben.

Az elemzések harmadik típusának szintén nem sok köze van a jegybanki alaptevékenységhez – annál több Matolcsy ambícióihoz. Az MNB elnöke ugyanis állítólag nem elégedett a pozíciója adta lehetőségekkel, és arra törekszik, hogy ő legyen a hazai gazdaságpolitika irányítója. Ezt maga az intézmény is elismeri, amikor olyanokat ír, hogy az MNB a „gazdaság hosszú távú növekedését és ezzel stabilitását is meghatározó versenyképességi gondolkodás területén is aktív szerepet vállal”, és ezek a lépések „a kormányzat gazdaságpolitikai lépéseihez is támogatást jelentenek”.

Ennek a leglátványosabb elmei azok a nagy ívű elemzések, amelyek valóban a gazdaságpolitika megújításának igényével lépnek fel. Tavaly nyáron 180 pontot felsoroló, a versenyképesség javítását célzó dolgozattal jelentkeztek, idén februárban pedig egy 330 pontos átfogó javaslatot adtak ki, amely szerint 2030-ra Magyarország fejlettsége utolérheti Ausztriáét. Úgy tudjuk azonban, hogy a színfalak mögött jóval többről van szó, mint programalkotásról. Forrá­saink szerint Orbán Viktor gazdaságpolitikájában Matolcsy az „agy”, és ez persze konfliktusokat szül kormányon belül, hiszen Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter (a jelenlegi ciklusban pénzügyminiszter) meglehetősen rosszul viseli, hogy enyhe túlzással ma már csak a költségvetés tartása a feladata.

A Matolcsy–Varga-konfliktus egy időben nyilvánosságot is kapott, az előző ciklusban üzenetváltásra is sor került, és úgy tudni, mindez máig nem oldódott meg. Sajtóhírek szerint a tavalyi országgyűlési választások előtt Matolcsy azért lobbizott, hogy ismét miniszterként irányíthassa a gazdaságot, de nem járt sikerrel.

Mindazonáltal Matolcsynak jegybankelnökként jóval nagyobb a hatalma, mint bármelyik elődjének. A gazdaságpolitikai irányításon és a jegybank szervezetén belüli nagyobb kont­rollon túl Matolcsy ideje alatt az MNB hatásköre is szélesebb lett. Elsőként a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF) olvasztotta magába a jegybank arra való hivatkozással, hogy így hatékonyabb lesz a felügyelet.

Az önálló PSZÁF még a válság után sem hozott létre olyan eszközöket, amelyekkel a rendszerszintű kockázatokat szűrte volna ki. Csupán az egyes intézmények szintjén vizsgálódott, és ott sem tökéletesen (gondoljunk csak a bedőlt Buda-Cash vagy a Quaestor esetére). A makroprudenciális ellenőrzés hiánya azonban önmagában nem indokolta volna a beolvasztást: forrásaink egybehangzó állítása szerint erre az erősebb kontroll miatt volt szükség.

Az MNB alá vont felügyelettel kapcsolatos félelmek egy része viszont nem igazolódott be. A jelek szerint a szigort a baráti pénzintézetekkel szemben is alkalmazzák, kisebb-nagyobb büntetést akkor is kiszabnak, ha adott esetben Mészáros Lőrinc MKB-jánál találnak szabálytalanságot. Tavaly év végén a felügyelet Matolcsy unokatestvére, Szemerey Tamás NHB Növekedési Hitel Bankjánál is komoly korlátozásokat vezetett be a bank teljes fizetésképtelenségét megelőzendő.

Másfelől a jegybanknál nagyon is élnek a szervezet kiterjedt hatásköreivel. A Narancs több helyről is azt hallotta, hogy az MNB mára olyan légkört teremtett, amelyben a piaci szereplők maguktól is tudják, hogy jobban járnak, ha mindenben együttműködnek a jegybankkal – ezen „együttműködések” között pedig olyan is előfordulhat, aminek a piacokra is hatása lehet. Az elmúlt években az MNB megvásárolta a Budapesti Értéktőzsdét (BÉT) és a banki átutalásokat lebonyolító Giro Zrt.-t is.

A fő motiváció forrásaink szerint ekkor is az volt, hogy minél több területet ellenőrizhessen a jegybank. A Giro által működtetett Bankközi Klíring Rendszer (BKR) alapos fejlesztésen esett át az utóbbi években, hamarosan lehetőség lesz például az azonnali átutalásra.
A BÉT-tel kapcsolatos fejlesztések viszont elmaradtak, de egy, a magyarhoz hasonló piacon nincs is realitása komoly tőzsde felépítésének, vélik szakemberek.

Nagyobb hatása volt az MKB Bank államosításának, majd magánkézbe adásának. A veszteséges bankot az államosítás után az MNB vette kezelésbe. A hivatalos bejelentés szerint az MKB szanálására személyesen Orbán Viktor kérte fel a Matolcsy György vezette MNB-t, jóllehet a banknak egyáltalán nem volt szüksége szanálásra, hiszen nem volt fizetésképtelen. Ennek ellenére az MNB megszabadította a bankot a rossz eszközeitől, majd eladta ismeretlen befektetőknek (részletesen lásd: Titkok és remények, Magyar Narancs, 2016. április 7.).

Azóta kiderült, az MKB-t közvetetten Szemerey Tamás és Mészáros Lőrinc vásárolta meg, sőt mára Mészáros érdekeltségébe került szinte az egész bank. Az MKB elnök-vezérigazgatója (és kisebbségi tulajdonosa) pedig az a Balog Ádám, aki az MNB alelnökeként levezényelte a bank újjászervezését.

Matolcsy György ásványvizet árul

Matolcsy György ásványvizet árul

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Oktatás

Matolcsy a közgazdasági oktatást is átalakítaná, mondván, „a magyar közgazdasági és pénzügyi képzésben még mindig a korábbi, mára meghaladott neoliberális közgazdasági iskola tanai, tévedései a meghatározóak”.

A kormányban 2010 után rendre felmerült, hogy valamit kezdeni kellene a „baloldali fészeknek” tartott Budapesti Corvinus Egyetemmel. Még a hazai közgazdászoktatás központjának feldarabolása és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe (BME) olvasztása is komolyan felmerült 2014 környékén. Az egyetem akkori hírek szerint azért menekült meg, mert sikerült megállapodnia az MNB-vel: a jegybank önálló tanszéket kapott a Corvinuson, az ott tanulókat pedig ösztöndíjakkal is támogatja az MNB.

A megállapodás aláírása után fél évvel a jegybank munkatársai meg is érkeztek az egyetemre oktatni. Egyetemi forrásaink szerint egyáltalán nem voltak felkészülve, akkreditált tantárgyaik sem voltak – így aztán más tanszékek a saját kurzusaikból adtak át, hogy elindulhasson az oktatás az MNB-tanszéken, amely azóta is működik, ám „nem sok vizet zavar”, ahogyan egyik forrásunk fogalmazott. Más szerint „az ott oktatók fogékonyak a mainstreamtől eltérő magyarázatokra, de nem szélsőségesen, nem siklik ki miattuk a közgazdasági oktatás”. Matolcsynak viszont van befolyása az egyetemre, legalábbis ezzel magyarázzák, hogy több, általa nem kedvelt szaktekintély nem kaphat állást a Corvinuson, például Király Júlia és Mellár Tamás.

Emellett az MNB saját egyetemet is gründolt Kecskeméten, ahol Matolcsy György rokona a polgármester. A Kecskeméti Főiskolát összevonták a Szolnoki Főiskolával, hozzácsaptak egy vadonatúj gazdasági kart, és így létrejött a Neumann János Egyetem, amelynek vezetését Matolcsy megbízható emberei alkotják. A gazdasági kar oktatóinak jelentős részét a BME-ről igazolták, ami viszont azt sejteti, nem innen indul majd a magyar gazdasági oktatás radikális reformja. Az új egyetemnek új campus is dukál: az öt épületet javában fejlesztik, az építkezés 40–50 milliárdos költségét pedig alapítványain keresztül finanszírozza a jegybank. (A kecskeméti projektről részletesen lásd: Hírösök és gazdagok, Magyar Narancs, 2018. május 24.)

Az MNB alapítványai ösztöndíjprogramokon keresztül próbálnak hatni elsősorban a hazai közgazdasági gondolkodásra. Adnak ösztöndíjat a Corvinusra, a Neumann Egyetemre, Pécsett pedig külön doktori iskolát is támogat a jegybank a Földtudományi Intézeten (!) belül. Az itt futó programokról, kutatásokról keveset tudni, de a támogatott témák és kurzusok nevei a Matolcsy-féle obskúrus elméleteket tükrözik.

„A geopolitikának mint a gazdaságpolitika fontos dimenziójának szakmai és tudományos feltárása, valamint teljesítményének ösztönzése gazdaságstratégiai jelentőségű” – áll a doktori program credójában, bármit jelentsen is ez. A geopolitika mellett lehet kutatni geostratégiát, geoökonómiát is. Egyik forrásunk szerint azonban az ösztöndíjprogram lényege valójában nem a gazdasági gondolkodás átalakítása, hanem a jelenlegi jegybanki vezetéshez hű holdudvar kiépítése.

Az ösztöndíjprogramokban (ahogyan a jegybank politikájában is) kiemelt szerep jut Kína kutatásának. Matolcsy (ahogyan Orbán Viktor is) hisz abban, hogy a Nyugatnak hamarosan leáldozik, a Kelet pedig felemelkedik. Sokat utazik Sanghajba, és szervezett jegybankelnöki találkozót Budapestre Kína és Közép-Európa együttműködésének (16+1) keretében. Az MNB együttműködést írt alá a Bank of Chinával, így megjelentek jüanalapú magyar kötvények Kínában, és évente rendeznek konferenciát, amely a jüan nemzetközi szerepének növekedését vizsgálja. A sanghaji Fudan Egyetemmel is van együttműködési megállapodása a jegybanknak.

Alapítványok és költések

A jegybank 2014-ben hozta létre a Pallas Athéné alapítványcsaládot, kezdetben hat taggal, amelyekből az összevonások miatt mára három maradt. A jegybank összesen 266,4 milliárd forintot adott az alapítványoknak saját nyereségéből, a pénzek felhasználásáról és annak visszásságairól rendszeresen beszámolt a Magyar Narancs.

A profit abból származott, hogy saját devizatartalékát a forint gyengülése után hatalmas nyereséggel váltotta át: abban pedig, hogy a forint árfolyama ekkorát gyengült, jelentős szerepe volt magának Matolcsynak is. Míg korábban az MNB nyereségének felhasználásáról az illetékes miniszter dönthetett, addig a 2012-es új jegybanktörvény már az MNB-vezetés hatáskörébe utalta ezt. Amikor már tudta, hogy ő lesz a jegybank elnöke, Matolcsy egyik utolsó nemzetgazdasági miniszteri intézkedéseként az egy évvel korábban meghozott törvényhez igazította az MNB alapító okiratát.

Miután a 266,4 milliárd forintot odaadták az alapítványoknak, a pénz további sorsát, illetve az alapítványok vezetőinek kilétét igyekeztek a nyilvánosság elől elrejteni. A kormány egy nap alatt átnyomta az Országgyűlésen azt a törvénymódosítást, mely – az elhíresült „elveszíti közvagyon jellegét” fordulatra hivatkozva – titkosította volna az alapítványok gazdálkodását. Az Alkotmánybíróság azonban megsemmisítette a törvényt. Kiderült, jó oka volt a kormánynak a titkolózásra.

Matolcsy esküje

Matolcsy esküje

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Az alapítványok tisztségviselőit, a kurató­riumok és a felügyelőbizottságok tagjait az MNB vezetői, illetve a Fideszhez vagy személyesen Matolcsy Györgyhöz köthető személyek közül válogatták össze. Kalina Gábor MNB-s igazgató 9, Kardkovács Kolos volt államtitkár 7, Nagy Róza volt államtitkár és MNB-s főigazgató 5 pozíciót kapott, de jutott hely több Matolcsy-rokonnak, sőt magának Matolcsy Györgynek is.

Az alapító okiratok szerint a vezetők a minimálbér háromszorosára–hétszeresére jogosultak beosztástól függően, és csak erre évi több száz millió forint kell. Az AB döntése után az alapítványok kénytelenek voltak nyilvánosságra hozni az 5 millió forintnál nagyobb értékű szerződéseiket. Így derült ki, hogy a Matolcsy-unokatestvér Szemerey Tamás Bankonzult cégétől havonta 750 ezer forintért rendeltek gazdasági elemzést – s ezt öt alapítvány is megvásárolta külön-külön.

A hajdani VS.hu hírportált működtető, szintén Szemereyhez köthető New Wave Production több mint 600 millió forintot kapott – amikor ez köztudottá vált, a szerkesztőség szétszéledt. Jutott tízmilliós nagyságrendű támogatás Matolcsy György vagy Kásler Miklós könyvére (az Emmi jelenlegi minisztere ekkor kuratóriumi tag is volt az egyik alapítványban). Olyan Fidesz-közeli szervezetek és magánszemélyek is részesültek alapítványi pénzből, mint az Alapjogokért Központ vezetőjének, Szánthó Miklósnak a cége, a Tusnádfürdőn megrendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem, a John Henry Newman Oktatási Központ, amely Sümegen működtet egy keresztény fundamentalista kamufőiskolát, vagy éppen a Civil Összefogás Fórum egyik vezetője, Fricz Tamás.

Kaptak pénzt különböző felsőoktatási intézmények, de sok olyan kutatást is finanszíroznak az alapítványok, amelyeknek nemcsak a monetáris politikához, de a gazdasághoz sincs semmi közük (például a kalandozó magyarokról szóló vagy a Római Birodalom bukását vizsgáló kutatások). Az alapítványok tízmilliós nagyságrendben költöttek festményekre, dizájnszékekre vagy éppen kézi csomózású szőnyegre; például az alapítványokhoz került az MKB 1991 óta gyarapított műtárgygyűjteménye is.

A kapott milliárdok jelentős részét eredetileg államkötvénybe fektették az alapítványok, ám ez – többek között az Európai Központi Bank szerint – megvalósította a tiltott monetáris finanszírozást. (Az Európai Unióban törvény tiltja, hogy a jegybankok beszálljanak az államháztartási hiány finanszírozásába.) Az MNB tagadta, hogy ez fennállt volna, mondván, az alapítványok függetlenek tőle. Végül elfogadva a kifogásokat, fokozatosan eladták az állampapírokat, bár a kritikák szerint az alapítványok azzal is megvalósítják a tiltott monetáris finanszírozást, hogy olyan feladatokra költenek milliárdokat, amelyekre amúgy az államnak kellene.

Az elmúlt években az alapítványok átalakították portfóliójukat, és annak hozamaiból finanszíroznak elsősorban ösztöndíjakat (saját összesítésük szerint eddig 7,8 milliárd forint értékben több mint 1400 oktatási, tudományos pályázatot támogattak). A vagyont pedig ingatlanokban (95,3 milliárd), befektetési jegyekben (113,6 milliárd) illetve vállalati kötvényekben (47,6 milliárd) tartják – ez utóbbi állomány az alapítványok saját cégeinek papírjaiból tevődik össze. Az alapítványok milliárdos nagyságrendű bankbetétjét eredetileg Szemerey Tamás Növekedési Hitel Bankjára bízták, ám pár hónappal azelőtt, hogy a felügyelet korlátozásokat vezetett volna be az NHB-nál, átvitték a pénzüket Mészáros Lőrinc MKB-jába. (Hasonlóan menekítette ki pénzét a bajba került NHB-ból az utolsó pillanatban Matolcsy Ádám is, de ő a szintén kormányközelinek tartott Gránit Bankot választotta.)

Az alapítványok két legnagyobb programja a Ferida Zrt.-n keresztül a kecskeméti egyetemi beruházás, illetve az Optima Zrt. által kezelt ingatlanbefektetések. Egy offshore cégtől megvásárolták, felújították, majd eladták a Budapest belvárosi Eiffel Palace-t, és immár túladtak a Vörösmarty téri Kasselik-házban meglévő tulajdonrészükön is. De még így is számtalan ingatlan van az alapítványoknál. A következő felsorolás messze nem teljes körű. Oktatási célra megvették a tiszaroffi kastélyt, valamint a balatonakarattyai MÁV-üdülőt.

Az alapítványok a budai Várban rendezkednek be, megvásárolták többek közt a régi városháza épületét a Szentháromság téren, egy 1500 négyzetméteres épületet a hozzá tartozó 1700 négyzetméteres pincerendszerrel a Kapisztrán térnél, egy elpusztult, majd félig újraépített Ybl-villát és az Ybl Vízházat (volt Várkert Casino). Az alapítványoké lett a Széll Kálmán téri, 18 ezer négyzetméteres Postapalota, továbbá két irodaház a Millenárison. Ezen épületek egy részénél már végeztek a felújítással, van, ahol még zajlik a munka, de olyan is, amihez még nem nyúltak. Az építkezési munkálatokat rendre Tiborcz-, Mészáros- és Matolcsy-közeli cégek végzik, a munkákra soha nem írtak ki közbeszerzést az alapítványok. (A Közbeszerzési Döntőbizottság büntetésének hatására ez a gyakorlat azóta megváltozott.) Az Optima 2016-ban megvette a Váci út 160–168. szám alatt található, héthektáros ingatlanegyüttest 55,2 millió euróért: ide új üzleti negyedet álmodtak irodákkal, kereskedelmi egységekkel és lakóépületekkel.

Mivel az alapítványoknak adott tőkejuttatás egyszeri volt, az MNB azóta más módot is talált arra, hogy elköltse profitját: ilyen például a bank CSR-programja. Ennek keretében az elmúlt években többmilliárdos nagyságrendben adtak támogatásokat a legkülönbözőbb célokra – átláthatatlan módon és mindenféle értelmezhető szempontrendszer nélkül. Az MNB is beszállt az állami támogatásból kifejlesztett Bogányi-féle „csodazongorába”, támogatták az Operaházat, a Zeneakadémiát, a Nemzeti Színházat, a Müpát, a Budapest Music Centert, a Szépművészeti Múzeumot, számos keresztény egyházat. Emellett jutott pénz a pénzügyi ismeretterjesztésre és valódi jótékony célra is (elsősorban beteg gyerekeket támogató alapítványoknak), de horgásztalálkozót és hittantábort is finanszíroztak.

Az Értéktár program keretében mintegy 11 milliárd forintot költött műkincsvásárlásra a jegybank. A program tanácsadó testületének tagjai között többségben vannak a múzeumi szakemberek (Baán László, a Szépművészeti igazgatója itt is képviselteti magát), az elnök Gerhardt Ferenc MNB-alelnök. Elvileg hazai hagyatékokban fellelhető értékes műkincsekre, illetve valaha magyar tulajdonban lévő, de külföldre került műtárgyakra koncentrálnak.

A legtöbb pénzt, 4,5 milliárd forintot egy Tizianóért fizették ki (Mária gyermekével és Szent Pállal), 1,6 milliárdba került Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című műve, de több mint 1 milliárdot adtak egy érmegyűjteményért, amely 16–17. századi, Erdélyben vert ezüsttallérokból áll. A megszerzett műtárgyak letétként magyar közgyűjteményeket gyarapítanak.

Összegzés

Alapvetően sikeres volt a jegybank előző ciklusa, összegeztek piaci szakértők a Narancsnak: „Ez Matolcsy érdeme, akkor is, ha nem ért a monetáris politikához, de legalább hagyta dolgozni Nagy Mártont és a szakmai stábot”. Forrásaink ugyanakkor kivétel nélkül úgy fogalmaztak, hogy ennek ellenére is nehéz megítélni a jegybank elmúlt hatéves teljesítményét.

Matolcsynak határozott víziója van a helyes monetáris politikáról, és az elmúlt időszakban olyan volt a világgazdasági környezet, hogy az inflációs politika, a gazdaság­élénkítés, a kamat- és árfolyamcélok nem kerültek ellentmondásba, a devizatartalékot gond nélkül le lehetett építeni, és olyan külső hatások sem érték a gazdaságot, amelyek miatt be kellett volna avatkozni. Ráadásul a kormánynak sem volt olyan, gazdasági sokkot okozó lépése, amelyet a központi banknak ellensúlyoznia kellett volna. A jegybanki függetlenség számottevően csökkent, ám még ezzel is szerencséje volt Matolcsyéknak.

A válság után megindult a gondolkodás arról, hogy mennyire jó a teljes jegybanki függetlenség, és hogy válság idején mennyire kell a jegybanknak a hagyományos monetáris politikai keretekből kilépve a kormányokat segíteni. „Az MNB esetében azonban nem közgazdasági paradigmaváltásról van szó, ez politikai üzem” – fogalmazott egy, a jegybanki munkára rálátó forrásunk. A jegybank sokkal aktívabbá és kockázatvállalóbbá vált az előző időszakhoz képest, kommunikációja és központosított irányítása pedig a Fideszt idézi.

A nagy kérdés az, mihez kezd a Matolcsy vezette jegybank, ha változik a külső környezet, és olyan sokk éri a magyar gazdaságot, hogy elkerülhetetlenné válik a szigorítás. Van, aki úgy látja, ha arra kerül a sor, Matolcsy teljesen ortodox módon fog szigorítani – de nem mindenki gondolja, hogy ez olyan könnyen menne. „Át kell majd állni egy teljesen más működésre, lehet, hogy szembe kell helyezkedni a kormányzat gazdaságélénkítő céljaival, ez pedig többeket sokként fog érni a jegybankban.” Hamarosan kiderülhet, képes-e erre a váltásra a Matolcsy vezette jegybank: a legtöbb elemző ugyanis egyetért abban, hogy rövidesen vége az aranyéveknek, a globális konjunktúraciklus a végéhez közeledik.

Cikkünk első részében a Matolcsy vezette jegybank monetáris politikájával foglalkoztunk.

Matolcsynak malaca van vagy tényleg korszakos zseni?

Évszázados sikernek tartja Matolcsy György a saját jegybankelnöki ténykedését, és a kormányban is hasonlóan gondolkodhatnak, hiszen március 4-én a második hatéves mandátumát kezdte meg a Magyar Nemzeti Bank élén. Kétrészes cikkünkben az MNB működésének minden területét megvizsgáljuk. Munkánk során mintegy fél tucat szakértővel beszéltünk, köztük több olyannal is, aki dolgozott a Matolcsy György vezette intézményben.

Neked ajánljuk