Interjú

„A háborútól sem félünk”

Karácsony Gergely főpolgármester a főváros és a kormány közötti játszmákról

Belpol

Nem akar belemenni abba, hogy csak lehúzhat tételeket a kormány fejlesztési listájáról – Karácsony Gergely inkább hozzáírná a saját ötleteit. Az új főpolgármestert az atlétikai stadionról, az Erdog˘an-káoszról és Tarlós István végkielégítéséről is kérdeztük.

Magyar Narancs: Egy hete az ATV-ben úgy fogalmazott, nem tudja, mi a túró lehet a kormány új törvényjavaslata, amellyel megkötnék, hogy a helyi iparűzési adóból (hipa) származó bevételt a tömegközlekedés finanszírozására kell felhasználni. Most már előrébb tart az értelmezésben?

Karácsony Gergely: Nem. A javaslat egyetlen szót változtat meg a jelenlegi törvényi szabályozáson, az iparűzésiadó-bevételt innentől nem különösen, hanem elsődlegesen kellene a tömegközlekedésre költeni.
A mai szöveg is nehezen fordítható le a valóságra, és az biztos, hogy ha a javaslatot elfogadja a parlament, attól a főváros semmit nem fog másként csinálni. Nem is nagyon tud: az iparűzési adó a legfontosabb bevételünk, a közösségi közlekedés finanszírozása a legfontosabb kiadásunk, ezen az új jogszabályi környezet nem változtat. Egy politikai kérdés azért felmerül: a javaslat egészen biztosan ellentétes a Tarlós–Orbán-megállapodás azon pontjával, mely szerint a fővárost érintő kérdésekben a kormány egyeztetés nélkül nem lép semmit. Pedig a megállapodást kormányhatározatban rögzítették, és maga a miniszterelnök mondta róla, hogy a választás után is érvényesnek tartja.

MN: Az iparűzési adóról nem volt szó a november 6-i kormányülésen, amelynek Budapestről szóló részére önt is meghívták?

KG: A kormánnyal szemben nehezebb végigvinni azt a programot, amelynek a megvalósítására mandátumot kaptam a budapestiektől, ezért feladatom, hogy ha meghívnak egy kormányülésre, akkor elmegyek, és keresem az együttműködés lehetőségeit. A november 6-i ülésen a kormány részéről kevés konkrétum hangzott el; a Budapest-törvényt előirányzó javaslatomra a miniszterelnök kerek perec nemet mondott, ezenkívül a Városliget közösségi közlekedésének átalakításáról hangzottak még el részletek. Minden más ügyben én adtam elő ugyanazt, amit már a választási kampányban is mondtam.

MN: A BKV finanszírozására volt konkrét ajánlata?

KG: Azt javasoltam, hogy kövessük a nyugat-európai sztenderdet, amelyben a kiadások egyharmadát állja a város, egyharmadát a központi költségvetés, egyharmadát pedig a jegybevételből fedezik. Azért nem tartom igazságosnak, hogy a költségeket túlnyomórészt a város állja, mert a főváros közösségi közlekedését hála istennek ma sem csak a budapestiek használják, és szeretném, ha a jövőben az agglomerációban élőknek magától értetődő opció lenne autó helyett a tömegközlekedés. Lehetetlen, hogy a MÁV egy utasra vetítve tízszer akkora támogatásban részesüljön, mint a BKK. Ezt a kormányülésen fölvetettem, szavakban nem érkezett válasz, metakommunikációban, a felhúzott szemöldökök alapján viszont nagyon is egyértelmű volt a reakció. Lehet, hogy a törvénymódosításnak is ez volt az inspirációja, pedig csak azt mondtam el, amit az elmúlt 30 évben minden főpolgármester. Kiszámítható finanszírozás kell. Igaz, amit Gulyás Gergely állít – hogy a BKV állami támogatására az ideivel megegyező összeg a jövő évi központi költségvetésben is benne van. De mi a garancia rá, hogy a következőben is benne lesz?

MN: Arra számít, hogy a kormány az új törvényszövegre hivatkozva nem ad majd több pénzt, mondván, maradt még a fővárosnál ráfordítható hipa-bevétel?

KG: Ha dekódolni akarom az üzenetet, akkor elképzelhető egy ilyen forgatókönyv, de szerintem ez rossz irány. Borzasztóan avítt az a szemlélet, amely a közösségi közlekedés szervezésében éles vonalat húz Budapest határánál ahelyett, hogy regio­nális léptékben gondolkodna.

MN: A jövő évi központi költségvetésben tehát ugyanaz az összeg szerepel a BKV-ra, mint idén. Ahhoz viszont többletforrásra lesz szükség, hogy a tömegközlekedés ingyenességét 6-ról 14 éves korig terjesszék ki, ahogyan a kampányban ígérték. Erről volt szó a kormányülésen?

KG: A kormány részben normatív támogatással, részben a kedvezményes bérletek után járó szociálpolitikai kompenzációval járul hozzá a büdzséhez. Ez annyiban nehezíti az ingyenesség bevezetését, hogy a jelenlegi rendszerben nemcsak a kedvezményes bérletek után közvetlenül befolyt bevételt veszítenénk el, hanem az ezekre az esetekre vonatkozó szociálpolitikai kiegészítést is. Azt szeretnénk tehát elérni, hogy az állami kiegészítő támogatás ne a kedvezményesen értékesített bérletek számától függjön. Ehhez törvénymódosítás kell, ennek szükségessége mellett érveltem a kormányülésen, hozzátéve, hogy a szociális célzás szempontjából az ingyenesség jó megoldás, mert jellemzően az inkább rászoruló családokban használja több gyerek is rendszeresen a tömegközlekedést. Azt remélem, a kormány rövidesen összehívja a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsát, ahol ezt a kérdést is részleteiben meg lehet vitatni.

MN: A törvényjavaslat benyújtása óta volt kommunikáció a főváros és a kormány között?

KG: Kollégáim és a kormányzatban dolgozó tisztviselők között igen, miniszteri szinten nem.

MN: A Közfejlesztési Tanács ülését csak a kormány kezdeményezheti?

KG: Én kezdeményeztem, hogy még ebben az évben hívjuk össze, és nem tudok arról, hogy a kormányban ezt elleneznék. Valamikor december első felében lesz aktuális. Mi nagyon nagy paksamétával fogunk érkezni, és valószínűleg a kormány is előhoz majd ügyeket. A konfliktus láthatóan létezik, ez a jogszabály-módosítás ha nem is jelenti a megállapodás felrúgását, a szövegével ellentétes, ami sok jót nem vetít előre. Úgy vagyok vele, derüljön ki, mi a kormány hozzáállása Budapesthez, beszéljük meg személyesen a vitás ügyeket. Ide értve a szemétszállítás ügyét is, mert a kukaholdingrendszernek a főváros jelenleg nettó vesztese.

MN: Tüttő Kata főpolgármester-helyettes nyilatkozta, hogy ha a kormány megszabja az adóbevételek felhasználását, elképzelhető, hogy a sportesemények közvilágítására nem marad majd pénz. Vannak még ilyen adu ászaik?

KG: Vannak a kezünkben olyan kártyák, amelyeket remélem, nem kell majd elővennünk.

MN: De ez egy komoly fenyegetés volt a helyettesétől?

KG: Ha ilyen eszközök bevetéséig jutnánk el, az gyakorlatilag háborús viszonyt jelentene Budapest és a kormány között. Politikailag mi ettől sem félünk, de a városnak rossz lenne, és ami a városnak rossz, azt mi sem akarhatjuk.

MN: Elfogadhatatlannak nevezte azt a közlekedési káoszt, ami Erdoğan látogatásakor kialakult Budapesten. Érzett abban szándékot az új fővárosi vezetéssel való kibabrálásra?

KG: Több rendőrségi vezetővel beszélve fenntartom, hogy túlzó volt a közösségi közlekedés korlátozása. A protokollt nem írják körül kellő részletességgel a jogszabályok. Azt kértem a budapesti rendőrfőkapitánytól, hogy a jövőben ilyen esetekben egyeztessünk, és ebből a szempontból a Puskás Aréna nyitómeccsekor jól vizsgázott a sűrített közösségi közlekedés és a tömeget biztosító rendőrség.

MN: A nagy salátatörvény-dömping egy másik pontja is érinti az önkormányzatokat. Az építési igazgatási jogok megvonásának szándéka ellen elsősorban kerületi polgármesterek szólaltak fel. A fővárost ez érinti?

KG: Minimálisan. Az építési igazgatási jogok egy kézbe adása mellett szólnak legitim szakmai érvek, de egyeztetés nélkül benyújtva, egy hónappal a vesztes önkormányzati választások után nyilván nehéz ezt nem úgy értelmezni, hogy az ellenzéki kézre került településektől megint elvesznek valamit.

MN: A Fővárosi Közgyűlés első ülésén határozatot hoztak a Városligetről. Miért csak az Új Nemzeti Galériát nevesítik olyan épületként, amelynek a megépítéséhez nem járulnak hozzá?

KG: Pontosítanék: különösen utáljuk, ahogy a Nemzeti Galériát akarták ráerőltetni a Ligetre, de semmilyen új épületet nem szeretnénk a Városligetben. A már megkezdett építkezéseknél kérdés, hogy azokat hogyan zárjuk le.
A Zene Házánál nem nagyon látok alternatívát a tervekhez képest, a Néprajzi Múzeumnál az UNESCO Világörökségi Bizottsága által felvetett problémákat kellene kezelni.

MN: A közgyűlés ellenkezése tehát vonatkozik a tervezett színházra és az Innováció Házára is?

KG: Minden új épületre vonatkozik, ezt a kormányülésen is egyértelművé tettem. A Nemzeti Galériát azért kezeljük kiemelten, mert valószínűleg évente több millió turistát vonzana a Ligetbe. A Liget innentől kezdve nem parkként funkcionálna, inkább csak a galériát övező és kiszolgáló zöld felület lenne, miközben nem nagyon ismerek akceptálható érvet amellett, hogy a Nemzeti Galériát el kell költöztetni a mai helyéről, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy a kormány el akarja foglalni a Várat. Az Innováció Háza önbecsapás, egy olyan történelmi múltat idézne meg, ami sosem volt, ráadásul a funkciója sincs kitalálva, hasonlóan a Városligeti Színházhoz. Az az ember benyomása, hogy épületeket húzunk fel, de nem tudjuk, hogy minek. Megjegyzem, azt sem látom, hogy mi fog történni a Zene Házában, miközben Budapesten van három világszínvonalú koncertterem.

MN: Gulyás Gergely november 15-ig várt közgyűlési döntést a kézilabdacsarnokról és az atlétikai stadionról. Mikor születhetnek meg ezek a határozatok?

KG: A kézilabdacsarnoknál nincs érdemi döntési helyzetben a Fővárosi Közgyűlés, kész szerződések vannak. Ráadásul egyfunkciós stadion helyett végül rendezvényközpont épülhet az eredeti árnak a feléért, és ezt a kerületi polgármester, Baranyi Krisztina is támogatja. Elfér Budapesten. Az atlétikai stadion nehezebb ügy, arra készülünk, hogy a következő közgyűlésen állást foglalunk a beruházásról, a fővárosi véleményt szeretném itt is Baranyi Krisztinával közösen képviselni.

MN: A választási programjában az állt, hogy ne épüljön stadion, amíg nincs minden kerületben CT. Plusz az ön által megálmodott budapesti nagyerdőbe is belelógna az atlétikai stadion. Ezek után nem egyértelmű, mit kell képviselni?

KG: Pont azt, amit a kampányban ígértem: új sportlétesítményeket nem szeretnék látni a városban, amíg nincs mindenhol CT, és legyen csepeli nagyerdő! A kérdés eldöntését ugyanakkor bonyolíthatja, hogy Magyarország kötelezettséget vállalt a világ harmadik legnagyobb sportrendezvényének, az atlétikai vb-nek a lebonyolítására. Fajsúlyos érvek vannak a mérleg másik serpenyőjében is. Nem ahhoz szeretném adni az arcomat, hogy mi ne legyen ebben a városban, hanem ahhoz, hogy mi legyen még. Az alakuló közgyűlésen is arra kapott felhatalmazást a városvezetés, hogy az Egészséges Budapest Program kiterjesztésének a tükrében alakítsa ki a véleményét az atlétikai stadionról.

MN: Elképzelhető egy olyan alku a kormánnyal, hogy a stadion támogatásáért több pénzt kérnek egészségügyre vagy közlekedésre?

KG: Atlétikai stadion abban az értelemben biztosan nem lesz, hogy csak egy olyan sportkomplexumot tudunk elképzelni, amely nemcsak a vb-re készül, hanem alkalmas a rekreációs tömegsport bázisának is. És igen, ez az ügy az idő szorítása miatt óhatatlanul részévé válik egy nagyobb csomagnak. Nem zsarolunk, nem feltételeket szabunk, de van egy politikai mandátumunk, és szeretnénk aszerint eljárni.

MN: Az ön mögött álló pártszövetséget mennyire érzi szilárdnak egy hónappal a választási siker után?

KG: Az elvárható mértékben. Négy párt szövetsége sosem lesz olyan egysíkú, mint a Fidesz-hatalom, amelyen belül nem demokratikusan dőlnek el a politikai kérdések. Ezzel együtt kell élnünk, ennek a konstrukciónak a működőképessége sok egyeztetésen és kompromisszumon fog alapulni. Csapatkapitányként az én felelősségem, hogy a sokszínűségből fővárosi szinten ne káosz legyen, és nyilván minden párt külön felelőssége is, hogy a saját arcélét csak annyira hangsúlyozza, ami a szövetséget még nem veszélyezteti.

MN: Az ön véleményét kikérik például olyankor, amikor Czeglédy Csabát bízzák meg az előző ciklusok átvilágításával?

KG: Nem velem kell egyeztetnie egy kerületi polgármesternek arról, kivel köt szerződést. Nem egyeztettek velem Czeglédyről, de nem is tartottam rá igényt. Arra se tartson igényt senki, hogy ezekkel a döntésekkel egyetértsek vagy ne értsek egyet.

MN: Szóval nincs véleménye róla?

KG: Van, de szerencsére ezt elmondhatom a polgármestereknek, nem kell a sajtón keresztül üzengetnem. Megbízom a polgármesterekben, jó gazdái lesznek a kerületeiknek akkor is, ha egy-egy ügyben nem értünk egyet.

MN: Az ön egyik előterjesztését nem szavazta meg a Momentum és a DK. Megérte extra végkielégítést adni Tarlós Istvánnak?

KG: Ezt az előterjesztést egyeztetett módon nem szavazták meg a pártok, semmilyen probléma nem volt ebből. Megjegyzem, a megemelt végkielégítés nem az én ötletem volt…

MN: Hanem kié?

KG: Ellenzéki és kormánypárti oldalról is jött ilyen kérés. Azt gondoltam, az ügynek akkor teszek a legjobbat, ha magam terjesztem be. Tudom, hogy van egy háborús pszichózis a magyar politikában, és az ilyen gesztusok az én támogatói köröm keménymagjában is éles reakciókat váltanak ki. Azt kell végiggondolni, hogyan tudunk szakítani a Fidesz megosztó és kirekesztő politikájával: úgy, ha minden fideszes politikust megvetünk, vagy úgy, ha elismerjük, hogy mögöttük is ott vannak a szavazók százezrei? Abban az értelemben nevezhetnek akár populistának is, hogy engem a politikusok mögött álló szavazók vágyai, elképzelései, félelmei érdekelnek. Nem szeretném, ha lenne olyan budapesti szavazó, aki úgy érezné, hogy mivel a kormánypárt híve, másodrendű állampolgárrá vált a saját városában. Ezt tartottam szem előtt Tarlós István jutalmazásánál, és akkor is, amikor átadtam az előző közgyűlés által odaítélt budapesti díjakat.

MN: Szöllősi György focimindenes, az újság­írói kamara szószólójának kitüntetése miatt kapta a legtöbb kritikát.

KG: Azzal nincs baj, ha olyan embereket díjaznak, akik köztudottan fideszesek, de nem részei a Magyarországot fojtogató hatalmi rendszernek. Szöllősi Györgyről joggal vethető fel, hogy ilyen ember-e vagy sem. Én nyilván nem terjesztettem volna fel Szöllősit, de azt sem tartanám jónak, ha egy új városvezetés abban élné ki az identitását, hogy lehúz neveket az előző vezetés listáiról. Az ilyen politika végtelen és felesleges konfliktusokat generál.

MN: Hisz még annak a kormányzati ígéretnek, ami gyakorlatilag politikai vétójogot adott a Fővárosi Közgyűlésnek a budapesti beruházások felett?

KG: Nem akarok az a főpolgármester lenni, aki arról híresül el, hogy állandóan csak nemet mond, még akkor sem, ha egy csomó kormányzati tervet károsnak gondolok. A kormány úgy állítja be a dolgot, hogy ők hoznak Budapestre fejlesztéseket, ők megmondják, hogy nekik mi a fontos, és én ezek közül kiválaszthatom, mit nem támogatok. Ez egy csapdahelyzet, amibe nem fogok belegyalogolni. Én szeretnék ráírni erre a listára, például egy olyan programot, amivel a kerületek kezében lévő járóbeteg-ellátást öt év alatt radikálisan javítani tudjuk egy fél Nemzeti Galéria árából.

MN: Az egészségügyi elképzeléseire mondtak valamit a kormányülésen?

KG: Ha jól emlékszem, négyszer hoztam elő, hogy az Egészséges Budapest Programot bővíteni kell. Visszajelzést nem kaptam, de ez önmagában még nem probléma. Ne úgy képzeljük el, hogy amikor egy kilenc éve egyeduralkodó párt kénytelen meghívni az ellenzék közjogi értelemben első számú politikusát, akkor rögtön a konstruktív párbeszéd lehetőségei nyílnak meg. Nem tudom, milyen a hangulat általában egy kormányülésen, amikor nincs jelen az ellenzéki főpolgármester; amikor jelen voltam, leginkább mindenki hallgatásba burkolózott. Ezzel együtt engem nem tudnak levakarni, mert nincs fontosabb projekt a járóbeteg-ellátás fejlesztésénél. És hogy valami pozitívat is mondjak: nem minden kormányzati beruházás sportberuházás. Vannak az elképzelések között közlekedési fejlesztések is, köztük olyanok, amelyekben az én csapatom álláspontja közelebb áll a kormány álláspontjához, mint Tarlós Istváné. A 14-es villamos meghosszabbítása, összekötése a 47/49-essel, nálunk a legfontosabb prioritások között van, míg a Tarlós-féle vezetés az utolsó kategóriába tette.

MN: Ezeket a közlekedési fejlesztéseket a kormány a sportberuházások megvalósulásához köti?

KG: Elvileg nincsenek ahhoz kötve. De hát elvileg azt a törvényt sem lehetett volna benyújtani, amivel a beszélgetésünket kezdtük. Fene tudja, hogyan működik ez a kormánynál.

 

Neked ajánljuk